A nagy lavírozás

– Az amerikai Stratfor gazdasági portál elemzése szerint Orbán Viktor egyensúlyozni próbál az erősödő Oroszország és a gyengülő NATO közt. Épp ezért a cikk írója úgy véli, 2015 legfontosabb kihívása az lesz a magyar miniszterelnök számára: a nagy lavírozás közben ne veszítse el nyugat-európai partnereit. Tényleg ennyire kiélezett a helyzet?

– Kétségtelen: az EU és Magyarország amúgy is hullámvölgyekkel terhelt kapcsolatát az oroszbarátság eléggé súlyosan érinti. Nagyon rossz az időzítés: az ukrán konfliktus idején nem a legjobb politika látványosan mutatkozni Putyin oldalán. Ugyanakkor az EU vezetése gyenge és megosztott az ukrán–orosz-kérdésben. Másrészt – és ezt Orbán is gyakran hangoztatja – az egyes országok vezetői nemzetük érdekét tartják szem előtt, amikor diplomáciai és gazdasági együttműködésekről döntenek. A nemzeti érdekérvényesítés jegyében próbál normális viszonyt fenntartani az oroszokkal Alekszisz Ciprasz, Görögország miniszterelnöke is. Az olasz kormányfő, Matteo Renzi pedig nemrég Moszkvában járt.

– Csakhogy már a visegrádi partnerek is rosszallóan tekintenek Orbán „unortodox” diplomáciájára. És az amerikai–magyar viszony kihűlésében is szerepe van az orosz dörgölőzésnek.

– Meglepőnek tartom magam is, hogy hasonló történelmű országok – mint Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország – ennyire másképp látják, mekkora veszélyt jelent a putyini Oroszország Európára. Az amerikaiaknak pedig most az a fontos, hogy minél szorosabb legyen az együttműködésük Európával. Amerika számára a magyar ügy nem prioritás. Nem hiszem, hogy a rosszalláson túl komolyabb lépéseket is megtesznek.

– Mindenesetre időközben a magyar miniszterelnök is felismerte: az Ukrajna-párti visegrádi országok vezetői kiakadnak majd Putyin magyarországi látogatásán. De mire Orbán rádöbbent, mit kockáztat, már nem tudott visszakozni.

– Így van. Bármelyik Putyinnal barátkozó európai vezetőnek tisztában kell lennie azzal: az orosz elnök most első számú ügynek tekinti az ukrán kérdést. És minden eszközt be fog vetni Európában, hogy teret nyerjen az álláspontja. Mi több, számomra ez az orosz stratégia részének tűnik. A putyini Oroszország tényleg más, mint korábban: fenyegetőbb és erősebb. Ezt egy államvezetőnek mérlegelnie kell, mielőtt alkut köt Putyinnal.

– Orbán Viktor nem csak Putyinnal barátkozik: keleti diktátorokat fogad és az illiberális demokráciát jelöli meg követendő példaként. Sokan tartanak attól: ez az út csakis kifelé vezet az Európai Unióból. Ráadásul Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke keményebben betartja majd az európai normákat, mint elődje.

– Ebben nem hiszek. Juncker és Barroso hasonló beállítottságú. Ugyanakkor biztosan aggályokat kelt a demokrácia liberális alapjainak megkérdőjelezése és az erőteljes centralizálás. Mi ezt átéltük Nagy-Britanniában Margaret Thatcher szintén több cikluson át tartó kormányzásakor. Épp ezért tapasztalatból is mondom: nem valószínű, hogy a miniszterelnök politikája miatt teljesen elszigetelődne Magyarország. A magyar gazdaság meglepően stabil, és a keleti nyitás ötlete – az unión kívül is kell piacokat találni – nem ördögtől való.

– De egy olyan országra is igaz lenne ez, ahol a vállalkozásoknak csupán 18 százaléka exportképes? Nem fontosabb inkább a vállalkozásfejlesztésre figyelmet fordítani?

– Lehet, hogy igaza van. Mégsem látom problémának, hogy legalább megpróbálják a nyitást. Igenis, az állami feladatok közé tartozik az irányok kijelölése. Különösen a 2007 utáni időszak tükrében: akkor Magyarországon az elhúzódó recesszió miatt hosszú ideig tartott a kilábalás. Ennek lehet akár az is a tanulsága: érdemes bővíteni az exportfelvevő piacokat, hogy ne csak egyetlen térségtől – és annak aktuális gazdasági helyzetétől – függjön egy olyan kicsi és nyitott ország, mint az önöké.

– A HBLF konferenciáján is beszélt arról: a magyar gazdaság meglepően stabil. És bár a gazdasági teljesítmény jórészt egyszeri intézkedések következménye, ön mégsem zárja ki, hogy a jelenlegi mutatók akár tartósak is maradhatnak. Mire alapozza ezt?

– Tény: nem sokan számítottak ennyire jó és stabil gazdasági eredményekre. Akárhogyan alakult is ez így. És ez optimizmusra adhat okot. Ráadásul a gyenge euró és az erős dollár is kedvezhet most Magyarországnak, hiszen jobban megéri a külföldi befektetőknek idejönni ilyen körülmények között.

– A hitelminősítők is értékelték a javuló mutatókat, és felminősítették Magyarországot. Csakhogy az ország továbbra sem ajánlott befektetésre – főként a piaci bizalmatlanság miatt. Vagy ön szerint a valamivel jobb besorolás és a gazdasági környezet elegendő lehet a befektetési ráta növeléséhez?

– Egyetértek azzal, hogy a fő prioritás a piaci bizalom visszanyerése lenne. Rendkívül problémás az olyan gazdaságpolitika, amely a külföldi cégek és a bankok büntetésén alapul. De ha a feltételek jobbak lesznek és a gazdasági teljesítmény tartósan javul, talán Orbán Viktor is rugalmasabb lehet a különadókkal. Emellett a devizahitelek forintosításával végleg lezárható a konfliktus a bankokkal.

– Én másként gondolom: az akár véletlenszerűen kiválasztott cégek és a bankok „megregulázása” az orbáni politikai koncepció része. Nem hinném, hogy változtatna ezen bármilyen gazdasági tényező hatására is.

– Ha ez így lesz – az nagyon nagy baj. Legfőképp azért, mert olyan súlyos imázsvesztést okozna az országnak, amely erősítheti a piacok bizalmatlanságát. De a gazdaságra az is veszélyes lehet, ha az ukrán helyzet eszkalálódik, s Orbán nem áll egyértelműen az oroszellenes uniós intézkedések mellé. Akkor majd még több Magyarországot kritizáló, keményebb hangvételű cikk jelenik meg a nemzetközi sajtóban. Ez akár hosszú távra is elriaszthatja a külföldi befektetőket. Az elmaradt beruházásokat pedig nem tudná és nem is akarná ellensúlyozni Putyin Oroszországa.