„A magyarok falként állnak Orbán mögött”

A Polityka című tekintélyes hetilapban az egyik legnevesebb lengyel publicista, Daniel Passent szerint „Varsó Budapest-szagú lett, ahol Orbán Viktor miniszterelnöknek abszolút többsége van a parlamentben, és éppen a liberális rendszer végét jelentette be az erős kezek kormányzása javára, Oroszország, Kína és Törökország mintájára”. Ehhez hasonlítja Lengyelországot, mert a felmérések szerint a Kaczyński vezette Jog és Igazságosság messze megelőzi a kormánykoalíciót, s ennek okaira keresi a magyarázatot.

A Gazeta Wyborczában az ismert német elemzővel, Kai-Olaf Langgal Michal Kokot beszélgetett, és elsősorban arra kereste a választ, hogyan lehetséges az, hogy Orbán Oroszországot, Kínát és Törökországot tekinti követendőnek, a magyarok többsége mégis támogatja. Kokot felteszi a kérdést: Orbán kormányzása alatt az ország az autokrácia felé fordul?

Lang szerint Orbán valójában hatalmának konszolidálását jelentette be, úgy véli, erre azok után, hogy másodszor is megnyerte a választásokat, méghozzá alkotmányozó többséggel, joga van, hiszen a társadalomtól erős mandátumot kapott, tehát az országot teljesen átalakíthatja.

Az orbáni állam modellje azonban nem összehasonlítható pl. az erdoğani Törökországgal, sokkal inkább egy olyan antagonista demokráciára emlékeztet, amelyben a kormányzók mindent keresztülerőszakolhatnak, ahol a másként gondolkodók azonnal ellenségekké váltak, akiket nem ellenfélnek tekintenek a politikai térfélen, hanem olyan ártalmas valakiknek, akikkel beszélgetni sem szabad. Mindezt Orbán azzal a megállapítással indokolja, hogy „a liberális demokráciának vége”.

Hogy lehetséges – teszi fel a kérdést a Gazeta újságírója –,hogy az a miniszterelnök, aki a kilencvenes években liberálisként csillogott, ilyen radikálisan megváltoztatta nézeteit és ellentmondást nem tűrő konzervatív lett?

– Ebben kulcsszerepet játszott erős antikommunizmusa – feleli Lang. – A kilencvenes évek elején csak a Fidesz és az SZDSZ viselkedtek rendkívül ellenségesen a kommunistákkal. Néhány évvel később Orbán nem tudta megbocsátani a liberálisoknak a posztkommunistákkal kötött koalíciót, és azt vetette a szemükre, hogy kisajátították a rendszer átalakítását a saját hasznukra, és ez Magyarországot romokba döntötte, eladva csaknem az egész nemzeti vagyont, és az oligarchákkal összefüggő rendszert építettek.

Ugyanakkor rengeteg példa van arra, hogy a Fidesz hasonló rendszert épít, a kormányszerződéseknél bizonyos cégeket részesítve előnyben. És a Fidesznek eme sötét oldalától félni kell. A pártnak a hatalom minden szintjén többsége van, az önkormányzatokban is. Olyannyira, hogy az egyik városban a helyi választások előtt a Fidesz már listázta is szimpatizánsai és ellenfelei nevét. Ez rendkívül veszélyes – állapítja meg a német politológus.

Amikor olyan hosszan uralkodik egy párt, mint a Fidesz – mert a közép-európai országokban nyolc év nagyon hosszú idő –, erővel alakítanak ki különféle rendszereket, gazdaságiakat is. Ugyanakkor nincs megfontolt ellenzék, amely a Fideszt veszélyeztetné, a kritikus média pedig egyre gyengébb. Hasonló volt a helyzet a baloldali kormányok alatt – a média még inkább elfogult volt, a korrupció és az ilyen rendszerek elterjedtebbek. Ez ma az ellenzék gyengeségének egyik fő oka – véli a német elemző. Amikor Orbán 2010-ben átvette a hatalmat, a „győztes mindent visz” elvet alkalmazta, és mindent a feje tetejére állított.

A magyarok többségét nem zavarja, hogy az ő kormányzása alatt korlátozzák az állampolgári jogokat, mert annak van kulcsszerepe, hogyan élnek. Orbán népszerű, mert a külföldi bankokat arra kényszeríti, hogy a magyarok svájci frankban felvett hiteleinek egy részét fagyasszák be – ez sokak számára hatalmas probléma ugyanis.

Orbán hangsúlyosan beszél az igazi középosztály megteremtésének szükségességéről, amely a kis- és középvállalkozásokon alapul, ezekből továbbra sincs sok, mert a kilencvenes évek magyar modellje a külföldi tőke majdnem korlátozás nélküli bevonására alapult. A liberálisoknak éppen azt veti a szemére, hogy a nyugati modell minden kritika nélküli átvétele vezetett a gazdaság stagnálásához. Szerinte ez a modell befejeződött, mert nem biztosít az állampolgároknak jólétet, és ezért Orbán a keleti és ázsiai országok felé globális nyitást hirdette meg.

A Gazeta riportere szerint ezek a kapcsolatok nem hoztak Magyarországnak eddig különleges előnyöket, hiszen a magyar export jelentős többsége az uniós piacra kerül.

– Ez igaz – feleli beszélgetőpartnere –, és azt is nehéz megjósolni, hogy ezekből a kapcsolatokból lesz-e valami, mert Orbán gazdasági nézeteinek mindenekelőtt erős ideológiai alapjuk van. A magyar miniszterelnök nem akar a nyugati intézményekkel, mint pl. az IMF, együttműködni, s mindezt a „gazdasági szabadság” jelszava alatt. Egyben szinte teljes egészében megkérdőjelezi a nyolcvanas években meghatározott modern gazdaság alapjait felvázoló washingtoni egyezményt.

Michal Kokot felveti, hogy Orbán saját táborában tolerálja az antiszemitizmust, hiszen egy idő óta nem csupán politikusok, de állami hivatalnokok is sokkoló kijelentéseket tesznek, pl. Szakály Sándor, a Veritas Intézet igazgatója azt mondta, hogy 1941-ben a zsidók deportálása Magyarországról az idegenek elleni rendőri akció volt.

Lang szerint a Fidesz ugyan nem antiszemita párt, de politikailag a Jobbik javára veszített, ezért annak szavazóit nem téveszti szem elől. A Jobbik ma erősebb, mint 2010-ben volt, ezért enged meg ilyen kijelentéseket, s ezzel meghívja a szélsőséges párt szavazóit: nézzétek, nálunk is erős a nacionalizmus, otthon érezhetitek magatokat. Magyarország szerepét a hitleri Németország mellett ráadásul soha sem tárgyalták ki, és a Fidesz azokhoz a történelmi alapokhoz nyúl vissza, amelyben az állam – sok magyar számára – erős volt. Ilyen volt e párt számára a Horthy-korszak, amely a trianoni szerződést akarta újraírni.

A két világháború közötti korszakban erősödött meg a magyarok politikai-társadalmi szétszakadása két csoportra: az urbánusokra és a népiesekre. Az elsők a nagy városokból, főleg Budapestről jöttek, és nyitottak, kozmopoliták voltak. A népiesek sokkal konzervatívabbak, antiszemiták voltak, és az urbánusokban veszélyt láttak. Ez a kettészakadás a kommunizmus alatt is folytatódott. 1989 után azt mondták, hogy a szocialisták és a liberálisok az urbánusok, a népiesek nacionalisták és antiszemiták voltak, legfőbb képviselőjük Csurka István volt, vele az MDF egy része szimpatizált, s ma van bizonyos hasonlóság abban, amit a Fidesz hirdet. Ez a vonal továbbra is nagyon erős Magyarországon.

Orbán a magyar nemzet egyesítésének programját realizálja, akiknek egyes tagjai szétszóródtak Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában. Nem a határok revízióját akarja, hanem olyan mechanizmusok kidolgozását, amely ezeket az embereket a magyar államhoz köti.

Legutóbb felszólította Kijevet az önkormányzatok létrehozására és a magyar kisebbség autonómiájának elismerésére. Mindezt egy olyan konfliktus közepén, amikor Oroszország megpróbálta elvenni Ukrajna keleti részeit. Ezért Donald Tusk is kritizálta. Jogos tehát annak a kérdésnek a felvetése, mennyire lehet számítani a magyarok szolidaritására és a Magyarországgal való szövetségre....

Budapest külpolitikája eléggé kiszámítható. Magyarország nem fogja kritizálni az oroszokat. A keleti partnerséget valószínűleg általában támogatják majd, de nem lesznek motorok, ha ezen országok demokratizálásáról lesz szó. Stabil szomszédságot akarnak Keleten is és a Nyugat-Balkánon is, de nem fontos számukra a demokratikus értékek exportja. Ez egy nagyon pragmatikus politika lesz, amelynek alapjait csakis a saját gazdasági érdekek jelentik – fejezte be elemzését Lang.