A magyar gyerekek a vesztesek, de az ellenzéki pártok húsz oktatási kérdésből csak egyben értenek egyet
A második Orbán-kormány 2010-es megalakulása után hamar kiderült, hogy a Fidesz radikálisan át akarja alakítani az oktatást. Orbán Viktor miniszteri szintről államtitkári felügyelet alá süllyesztette ezt az óriási közpolitikai területet, majd Hoffmann Rózsa államtitkárral és Parragh László iparkamarai elnökkel együtt nekiállt a rendszer átszabásának. Az önkormányzati intézményfenntartást felszámoló nemzeti köznevelési törvény 2011-es elfogadása előtt leszállították a tankötelezettség korhatárát 16 évre, a szakiskolában a közismereti tárgyak oktatását a harmadára csökkentették, megszüntették a buktatás tilalmát és alsó tagozaton visszahozták az osztályzást – mindezt úgy, hogy közben jelentős összegeket szivattyúztak ki az oktatásból. A köznevelési törvény hatályba lépése után szűkítették a mobilitási utakat, államosították az iskolákat, bevezették a pedagóguséletpálya-modellt és a lexikális tartalmakkal telezsúfolt új Nemzeti alaptantervet.
Az átalakítások legnagyobb vesztesei a gyerekek. Az elmúlt években több nemzetközi mérés is jelezte, hogy a 15 éves diákok negyede funkcionális analfabéta. A szakiskolai átalakítások és a tankötelezettség leszállítása miatt újra növekszik a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya, ami éves szinten több tízezer gyerek kihullását jelenti a rendszerből.
Az ellenzéki pártok nyilvánvalóvá tették, hogy kormányváltás esetén alapvetően átalakítanák a rendszert. Csakhogy három hónappal a választások előtt – szemben az egészségügyben kialakított szakmai minimummal – a nyilvánosságban csírája sem látszik az ellenzéki konszenzusnak.
Lapunk ezért húsz (igen-nem válaszokra egyszerűsített) alapkérdést tett föl az ellenzéki pártoknak, hogy kiderüljön, összecsiszolhatók-e az elképzeléseik. Kérdéseinkben igyekeztünk azonosítani azokat a közös pontokat, amelyekkel kapcsolatban a 2010 előtti kormányok nagyjából konszenzusra jutottak. Ebből az következik, hogy ha egy párt az összes kérdésünkre igennel válaszolt, akkor egyetért a 2010 előtti oktatáspolitika legmarkánsabb intézkedéseivel, ha viszont csupa nemmel, akkor alapjaiban utasítja el a rendszerváltás és a 2010 közötti időszak oktatáspolitikáját.
A húszból egyetlen olyan kérdésünk volt, amelyre az összes megkérdezett (LMP, MSZP, DK, Együtt, Párbeszéd, Liberálisok, Jobbik) igennel válaszolt: valamennyien úgy vélik, a tanítás és a tanuláshoz való jog szabadsága alkotmányos alapjog. Ezt azért volt fontos tisztázni, mert bár a korábbi alkotmányban hangsúlyos elem volt a tanszabadság és a tanítás szabadsága, az Orbán-féle Alaptörvény X. cikke (Magyarország biztosítja „a tanulás és – törvényben meghatározott keretek között – a tanítás szabadságát”) jelentősen szűkítette ezt. E ponton érdemes megjegyezni, hogy az Együtt véleményére vonatkozóan nem tudunk következtetéseket levonni: kérdéseink jelentős részét nem tudták – vagy nem akarták – értelmezni. Ezeknél azt írták magyarázatként, ez így nem szerepel az Együtt programjában.
Összességében azonban megállapítható, hogy az oktatáspolitika alapkérdéseiben kialakítható konszenzus az ellenzék pártjai között – egyetlenegy kivétellel: a Jobbik a húsz kérdésből mindössze hatra válaszolt igennel. Ez azt jelzi, hogy programjukat szinte lehetetlen lenne összefésülni a többiekével. A Jobbik még azt az alaptételt sem fogadja el, hogy a tankötelezettség korhatárát 18 évre kellene visszaállítani.
Szabad források
Az oktatáspolitika radikális fordulata miatt számos szervezet tiltakozott az elmúlt nyolc évben. Így a Hálózat a Tanszabadságért, amely 2011 őszén, az új köznevelési törvény elfogadása előtt alakult meg. 2013-ban aztán – az akkor még aktív Bajnai Gordon felkérésére – oktatási szakértők elkészítették a Fehér könyv az oktatásról című kötetet, amely a rendszerváltás óta cipelt problémákat azonosítja, és az Orbán-kormány káros oktatáspolitikájával szemben próbál megoldási lehetőségeket felvázolni. Ez után alakult meg az Agóra Oktatási Kerekasztal, amely vitafórumot kínált annak reményében, hogy kikristályosodjon egy „nagy és sokoldalú támogatottságot élvező szakmai dokumentum, oktatáspolitikai koncepció”. Közben más szervezetek is alakultak, így például a közösségi médiában formálódó Hívatlanul csoport, amelyet szintén a köznevelési törvény romboló hatása hívott életre. 2016 év elején pedig a miskolci Herman Ottó Gimnázium hívta föl egy kétségbeesett hangú levélben a figyelmet az egyre kilátástalanabb helyzetre. Ennek nyomán fejlődött ki a Tanítanék mozgalom, amely ekkortájt egyre terebélyesebb lett, s a pedagógus-szakszervezetekkel együtt több nagyobb tüntetés motorjává vált. A tiltakozások néhány hónap alatt kifulladtak. Még a forró időszakban, azaz 2016 februárjában alakult meg a Civil Közoktatási Platform, amely a közoktatás területéhez kapcsolódó hatvan civil szervezet együttműködési fóruma. 2017-ben elkészítették a Kockás könyv elnevezésű elemzésüket „a magyar közoktatás alapvető, jelentős beavatkozást igénylő problémáiról és azok lehetséges megoldásáról”. Ezzel csaknem egy időben megjelent egy másik dokumentum is, a Közös nevező, amelyet Lányi András vezetésével a konzervatív értelmiségiekből álló Karátson Gábor Kör dolgozott ki. Tavaly év végén pedig megjelent az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság száz pontja, amely az esetleges kormányváltás esetén egy új közoktatási törvény lehetséges megalkotásához ad támpontokat. A szervezet szerint ugyanis a köznevelés jelenlegi rendszere nem javítható.
Az LMP, a Liberálisok és a Párbeszéd szakértői minden kérdésre igennel válaszoltak. A Momentumnál – a leegyszerűsítések miatt néhány megjegyzéssel pontosítva – is túlsúlyban voltak az igenek, ahogy a DK-nál is. Ezeket a pártokat valójában egyetlen kérdés osztotta meg igazán: lehet-e az oktatáspolitikai törvényhozásban vétójogot adni a szakmának (azaz egy olyasféle szervezetnek, mint amilyen korábban az Országos Köznevelési Tanács volt). A pártok fő kifogása az volt, hogy egy ilyen vétójog korlátozná a választott képviselőket. Ez igaz, s rávilágít a kérdés mögött húzódó dilemmára: 2010 előtt ugyanis volt olyan időszaka az oktatáspolitikának, amikor vétójoga volt a köznevelési tanácsnak.
Fontos, hogy az MSZP nem ért egyet azzal, hogy a szakképzés 16 év után kezdődjön, illetve azt sem támogatja, hogy a tanulók ne kapjanak hétvégére házi feladatot. Az MSZP szerint alsós gyereket buktatni rendjén való – ezt a gyakorlatot tovább folytatnák.
Kérdéseink a pártokhoz
1. Egyetértenek-e azzal, hogy a tanítás szabadsága, a tanuláshoz való jog szabadsága alkotmányos alapjog?2. Egyetértenek-e azzal, hogy a tankötelezettség korhatára 18 év legyen?
3. Egyetértenek-e azzal, hogy a nem szaktárgyakra bontott alapkompetencia-fejlesztést (alsó tagozat) 4-ről 6 évfolyamra emeljék? (Ezt azért tartottuk fontosnak, mert a sikeres oktatási rendszerek egyik közös jellemzője a 6 évfolyamra kiterjesztett alapozás.)4. Egyetértenek-e azzal, hogy az általános iskola első két évfolyamán a tanulók kötelező tanóraszámát a túlterheltség elkerülése miatt 20 órában, a harmadik-negyedik évfolyamon 22 órában, a felsőbb évfolyamokon 30 órában maximalizálják?
5. Egyetértenek-e azzal, hogy legalább hétvégén és az iskolaotthonos oktatásban ne kapjanak a tanulók házi feladatot?
6. Egyetértenek-e azzal, hogy az alsó tagozaton a tanulók teljesítményét ne osztályzattal, hanem szövegesen értékeljék? (A sokszor hivatkozott finn oktatásban a szöveges értékeléssel jobban ki tudják fejezni, egy gyerek miben fejlődött, miben szorul segítségre, mint az egyszerű osztályzatokkal.)
7. Egyetértenek-e azzal, hogy az alsó tagozaton csak szülői beleegyezéssel lehessen évet ismételtetni a tanulókkal? (A finn oktatási rendszerben egyáltalán nincs buktatás.)
8. Egyetértenek-e azzal, hogy a diákok alanyi jogon vehessenek részt a középiskolában nyelvi előkészítő évfolyamon? (Ezt azért kérdeztük, mert az idegen nyelv tanítása heti 2-3 órában kudarcos, ezzel szemben a nyelvi előkészítős diákok 70 százaléka középszintű nyelvvizsgát tesz a nyelvi évfolyam bejezésével. Emlékeztetőül: a nyelvi előkészítő alanyi joga 2006-ban került be az oktatási törvénybe, 2009-es hatálybalépéssel, a határidőt az MSZP sajnos tovább tolta 2010-ig. Ez lett a veszte ennek a kezdeményezésnek: 2011-ben a Fidesz eltörölte.)
9. Egyetértenek-e azzal, hogy az egyházi iskolák finanszírozása ne térjen el más fenntartású iskolákétól? (A kérdést az teszi indokolttá, hogy az egy főre jutó éves költségvetési támogatás az egyházi iskolákban két és félszer nagyobb, mint az állami intézményekben.)
10. Egyetértenek-e azzal, hogy az iskolakörzetes feladatokba az egyházi iskolákat is vonják be? (Jelenleg szétszakítja a magyar iskolarendszert, hogy az egyházi iskoláknak nem kell körzetes feladatot ellátniuk, így kimazsolázhatják a könnyebben tanítható, középosztálybeli gyerekeket és a jó pedagógusokat is. Sok helyen az állami iskolák a szegény gyerekek gyűjtőiskoláivá, míg az egyháziak a helyi elit iskoláivá váltak.)
11. Egyetértenek-e azzal, hogy az állami iskolák kötelező járási vagy kistérségi önkormányzati társulások fenntartásába kerüljenek? (Erre 2010-ben is volt kísérlet, ugyanis a kormányok látták, hogy az önkormányzati fenntartás problémák forrása. Csakhogy az MSZP–SZDSZ-kormányoknak nem volt kétharmaduk, így nem tudták módosítani az önkormányzati törvényt, ezért pénzügyi ösztönzőkkel próbáltak hatni a településekre, hogy kistérségi társulásokkal igazgassák iskoláikat.)
12. Egyetértenek-e azzal, hogy az iskolák szabadon választhassanak a tankönyvpiac akkreditált kötetei közül?
13. Egyetértenek-e azzal, hogy az oktatáspolitikai törvények beterjesztése az Országos Köznevelési Tanács egyetértéséhez legyen kötve?
14. Egyetértenek-e azzal, hogy a pedagógusbérek egy része olyan mozgó bér vagy minőségi bérpótlék legyen, amelyről – a tantestületek által megállapított kritériumok alapján – az iskola igazgatója dönthet?
15. Egyetértenek-e azzal, hogy a tanárok kötelező óraszáma ne haladja meg a heti 22 órát?
16. Egyetértenek-e azzal, hogy a hátrányos helyzetű diákok integrált oktatását pénzügyi normatívával ösztönözzék? (Ezt az ösztönzőt 2003-ban indították útjára. Ennek hatására is csökkent a szegregáció 2008-ig. Aztán újra növekedésnek indult, a Fidesz a pedagógusok bérének egységesítésével pedig tönkretette ezt az ösztönzőt.)
17. Egyetértenek-e azzal, hogy az érettségihez jutók aránya elérje a tanulók 75 százalékát? (Az Európai Unió célkitűzéseivel összhangban.)
18. Egyetértenek azzal, hogy a szakképzés 16 éves kor után kezdődjön? (A példaként emlegetett dán és német rendszerben is hosszabb alapképzés után, stabil alapkompetenciákkal kerülnek a diákok a szakképzésbe, mint Magyarországon. A sikeres iskolarendszerekben a pályaválasztás idejét megpróbálják kitolni, hogy az általános képzésre több idő jusson.)
19. Egyetértenek-e azzal, hogy az első–tizedik évfolyamokon egységes követelmények szerint készüljenek fel a tanulók, és tanulmányi eredményeik alapján dőljön el a továbbtanulás kérdése? (A magyar iskolarendszer egyik legsúlyosabb problémája a szelektivitás. Ennek egyik oka, hogy az elit az egységes általános iskolai képzésből 6 és 8 osztályos gimnáziumokba „menekíti” a gyerekeit.)
20. Egyetértenek-e azzal, hogy az iskolai felkészítés a készségek, képességek fejlesztésére épüljön? (Ez lényegében a Fidesz által szitokszóvá nyilvánított „kompetenciaalapú” oktatást jelenti. 1995-ben a liberális, konzervatív és szocialista oktatáspolitikusok konszenzusával jött létre az a NAT, amely a kompetenciafejlesztésre épült.)
