A kultúra palotája

Annak idején három év alatt épült fel a palota. Hauszmann Alajos tervezte, 1896-ban adták át. Az igazságügy „bástyájának” szánták. A timpanon szobordíszei allegorikusan ábrázolják a törvényszéki tárgyalás szereplőit: bírát, vádlót, védőt, panaszost és vádlottat. Az épületben a Magyar Királyi Kúria, majd a Budapesti Királyi Ítélőtábla, a Magyar Királyi Koronaügyészség és a Budapesti Királyi Főügyészség is székelt.

Aztán változtak a „bérlők” 1945 után. Itt kapott helyet a balettintézet, később a munkásmozgalmi és a párttörténeti múzeum is. Egy ideig itt működött a Nemzeti Galéria is, mielőtt végleg átkerült volna a Várba.

A Néprajzi Múzeum jogelődje voltaképpen a Nemzeti Múzeum etnográfiai osztálya volt, amelynek „őrévé” 1872. március 5-én nevezték ki Xantus Jánost. Ennek emlékére minden év március 5-e a Néprajzi Múzeum napja. Az intézmény egyébként csak 1947-ben vált önállóvá. A Kossuth téri épületet pedig 1972-ben vehette „birtokba”, már társbérlők nélkül – beszél az előzményekről Petrény Gábor, a múzeum gazdasági igazgatója. Amúgy irodája hajdan az alügyész szobája volt.

Néhány évvel a költözés után megnyílt az első állandó kiállítás – Az őstársadalmaktól a civilizációkig –, majd 1991-ben a második A magyar nép hagyományos kultúrája címmel. Petrény azt is mondja: a múzeum tetőterében vagy törökbálinti raktárában még megannyi, nemzetközileg is jegyzett érték rejlik, amelyet „láthatóvá” kell tenni a nyilvánosság számára.

Ilyen kincsek – egyebek mellett – Vikár Béla gyűjtései. Európában ő volt az első, aki már 1896-ban fonográfra rögzítette a népdalokat. Négy évvel később a Párizsi Világkiállításon mutatta be új módszerét és eredményeit. Bartók Béla és Kodály Zoltán hasonló gyűjtései szintén a múzeum tulajdonát képezik.

A kollekciót más neves gyűjtők, világutazók is – Fenichel Sámuel, Bíró Lajos, Fuszek Rudolf, Teleky Sámuel, Torday Emil, Almásy György – gazdagították az afrikai, ázsiai népi kultúra tárgyi emlékeivel. De a Zichy és a Festetics család is hozzájárult a gyűjteményhez.

Petrény Gábor kiemeli Hofer Tamás – hosszú évekig volt a múzeum főigazgatója – egyedülálló gyűjtését is. A most nyolcvanesztendős Hofer az ötvenes években kezdte kutatásait a Heves megyei Átány községben Fél Edit néprajztudóssal. Az utolsó pillanatban érkeztek, még az 1959-es kolhozosítás előtt. Többéves munkájuk eredményeit, a paraszti kultúra felbecsülhetetlen értékeit ma ugyancsak a Néprajzi Múzeum őrzi.

Mindenesetre a kulturális ország-kép szempontjából is egyik leglényegesebb intézményünk most – uniós társfinanszírozásnak köszönhetően – megújulhat, bővülhetnek a szolgáltatásai, terei, a gyerekfoglalkoztató is tágasabb helyet kap.

A modernizációs program – „Palotából látogatóbarát múzeumot” – célja családi és interaktív múzeum kialakítása 21. századi technológiák felhasználásával. A gazdasági igazgató reményei szerint a fejlesztés révén legalább húsz százalékkal nőhet a látogatók száma.

A Néprajzi Múzeum az NFÜ pályázatán 250 millió forintot nyert a felújításra, az önerő mintegy 25 millió. A rekonstrukció áprilisban kezdődött, s idén augusztus 31-én fejeződik be.

Az ünnepélyes megnyitót szeptember 3-án tartják: az új kiállítótermet „avatják fel” egy különleges kiállítással. Ahogy Petrény Gábor fogalmaz: mindenből a „legeket” keresik, egyebek mellett a legrégebbi, a legszebb, a legértékesebb tárgyakat állítják ki.