A közoktatás központjában

- Zumbázik még?

– A fitnesztánc csak futó kaland volt. Öt éve vett rá egy mozgékony kolléganőm, két hónapig csináltam.

– Pedig nem ártana egy kis lazítás ezekben a pörgős napokban. Hoffmann Rózsa augusztusban jelentette be a KIK megalakulását, szeptemberben pályáztattak, novemberben kinevezték a tankerületi igazgatókat, és január elsején az ön vezetésével meg is kezdte működését a százhúszezer pedagógust foglalkoztató gigantikus állami intézmény. Ez aztán a latinos tempó.

– A kormányrendelettel megalkotott KIK a végrehajtás feladatait látja el. Az ütemezés a kormány feladata.

– Túl gyorsnak tűnik a ritmus.

– Igyekszünk, az ütemezés a feladatkörömön kívül esik.

– Miniszteri biztosként ön is részt vett a koncepció előkészítésében.

– Leginkább a működőképes struktúrára és az átadás szakmai kivitelezésére tettem javaslatot.

– Ily rövid idő alatt is kivitelezhetőnek tartotta az önkormányzati oktatási intézmények állami kézbe adását?

– Igen. És most is annak látom. Az iskolák – túl azon, hogy a gazdasági ügyek elkerülnek tőlük – ugyanúgy működnek tovább, mint eddig. Az egyéb munkáltatói jog továbbra is az igazgatóké.

– Ön a százhúszezer magyarországi pedagógus munkáltatója. Hogy bírja?

– Ez nem azt jelenti, hogy itt toporognak a küszöbön, és egyenként foglalkozom velük. Partnereim ebben a tankerületi igazgatók és – amiben nincs változás – az iskolaigazgatók.

– Számos iskolaigazgató élesen vitatkozik önnel.

– Nem vitatkozik, inkább panaszkodik a sajtónak. Két típussal találkozni. Az egyikhez tartozók az elmúlt időszakban menedzserként projekteket, pályázatokat intéztek, pénzt szereztek. A másik a klasszikus tudós tanár, akit az iskola belső világa érdekel. A fenntartóváltás az utóbbit erősíti, míg az előző talajvesztésként élheti meg a reformot.

– Az iskolaigazgató nem nevezheti ki saját beosztottjait, nem dönthet a fizetésükről és arról sem, hol és kitől vesz krétát, fénymásolópapírt. Ez több mint talajvesztés.

– Ez műbalhé. El kellene olvasniuk, milyen jogkörökkel bírnak. Azon kívül, hogy nem ők írják alá a tanárok kinevezését és felmentését, minden más jog – a gazdálkodást kivéve – náluk marad. Vásárolniuk sem kell.

– És a kréta?

– A kréta és az irodaszer beszerzése a működtető feladata, amely lehet az önkormányzat vagy a tankerület. Némely esetben ezen zajlik a vita, ami ürügy lehet a panaszkodó igazgatóknak, akik azt hangoztatják, semmi nem működik. Néhányan úgy tesznek, mintha elfelejtették volna, mi a dolguk. Az a fő kérdésük, hogyan dirigálnak majd a takarítónőnek, ha nem ők a munkáltatói. Hát csak annak van hatása az ügyekre, aki hatalomban van? Aki az új helyzetet a hatalma csorbításaként éli meg, talán szem elől tévesztette szakmai feladatait.

– Az komoly csorbulás, hogy elnöki körlevélben tiltotta meg az iskolaigazgatóknak a nyilatkozást, mondván, majd „a központ munkatársai érdemben foglalkoznak a megkeresésekkel”. Ez nem diktatórikus?

– Nem volt ilyen elnöki körlevél, nem elnöki utasításként ment ki, és nem én írtam. Egy főosztályvezető kollégát folyamatosan arról faggattak a fővárosi szakképző iskolák munkatársai, mit válaszoljanak az újságírók kérdéseire. Erre a saját nevében körlevelet írt nekik, amelyben javasolta, hangsúlyozom: javasolta, készítsék elő a válaszokat, és ha kell, a központban segítenek egységesíteni a kommunikációt.

– Miért nem cáfoltak?

– Önmagában erős cáfolat, hogy egyre több igazgató nyilatkozik országszerte arról, hogy nem kapott ilyen levelet. Megjegyzem, a korábbi fenntartók is szabályozták tanáraik nyilatkozatait.

– Hoffmann Rózsa négy nappal a bevezetés után sikertörténetnek minősítette az iskolák átadását. Ön szerint is az?

– Mi másnak nevezhetnénk, ha egy ekkora átalakítás ilyen rövid előkészítés után ilyen gyorsan megvalósul? A törvény december hetedikén jelent meg, december 15-ig ezerháromszáz önkormányzati megállapodást írtunk alá.

– Győzte tollal?

– Megoldottam. Az oktatási államtitkárság amúgy már 2010-ben, a köznevelési törvény módosításával megkezdte az előkészületet. Az operatív szakasz fél éve indult, valóban nagy intenzitással.

– Hova a nagy rohanás?

– Lendületet kellett adni a folyamatnak. Az iskolákban menetrend szerint zajlanak az események. Átláthatóbb, szabályozottabb rendszer jön létre.

– Nagyjából tíz éve hangoztatják ezt a célt.

– Van az talán húsz is. Én 1999 óta veszek részt az oktatásirányításban, az akkor indult átalakítás is a minőségfejlesztést célozta. Pokorni Zoltán indította útjára a Comenius programot, s többször előjött, sajnos nincs meg hozzá a fenntartói láb. Most végre meglesz. A tankerületi igazgatók látják és jelzik a problémákat: a korábbi rendszerben nem fizették a túlórát, nem adtak pótlékot az osztályfőnöki munkára, sorolhatnám.

– Törvény kötelezte őket.

– Mégsem fizették. Az önkormányzati vezető munkáltatóként, azt mondta: nincs rá keret. Más kérdés, hogy sok tanár nem mert szólni.

– Hogyan toborozták össze a tankerületi igazgatókat? Úgy tudni, tavaly szeptemberben még szinte senki sem jelentkezett.

– Ez is kacsa. Hétszeres volt a túljelentkezés a megyeközponti, és négyszeres a többi tankerületi posztra.

– Ön tanárokat akart a tankerületek élére. Hoffmann Rózsa viszont az önkormányzatok oktatással foglalkozó szakembereit szánta ezekre a posztokra. Utóbbi elképzelés felháborodást szült a Fidesz oktatáspolitikusai körében. Mi lett a megoldás?

– Ragaszkodtam az állások nyilvános meghirdetéséhez. Bárki jelentkezhetett, pedagógus, jogász, közgazdász. Természetes, hogy az egyes területeken élő vezetők az önkormányzat berkeiből is keresték a jelölteket. Végül mindkét területről vettünk át kollégákat. A lényeg a szakmai hitelesség.

– Az összevonás koncepciója a kormányfőé, a struktúra az oktatási államtitkárság szellemi terméke. Ha önön múlt volna, miben lett volna más a szerkezet?

– Valamennyit én is alakítottam rajta. De amikor Balog miniszterrel és Hoffmann Rózsával leültünk tárgyalni, már adott volt a KIK néven működő tankerületi hálózat. Látok benne fantáziát és lehetőséget.

– Diplomatikus.

– Amikor 1999-ben az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont közép-dunántúli regionális igazgatójaként részt vettem a hivatali struktúra kiépítésében, érzékeltem, mennyire heterogén a rendszer. Ezért is furcsa az egységesítés kifejezés használata, hisz szó nincs egyenruháról, kockásításról. A lényeg, hogy Piripócson egy probléma megoldása elveiben ugyanaz legyen, mint Budapesten egy belvárosi iskolában, esetleg módszereiben más.

– Mitől lesz jobb a piripócsi tanár helyzete, mint korábban?

– Az önkormányzatok anyagi helyzetétől függően nagy különbségek adódtak. Egyik helyen a jegyző ráhagyta a jogszabályok alkalmazását az igazgatóra, máshol meg tízen segítették a pedagógus munkáját. Ezt szeretnénk kiegyenlíteni. Ugyanaz a képzés, jogi segítség, tájékoztatás járjon mindenkinek. Én is a saját gyerekemen láttam, hogy a kistelepülési iskola harmadik után nem volt elég neki, ezért bevittük a megyeközpontba, és ott kinyílt számára a világ.

– Hát ez az. Más egy kistelepülési és egy nagyvárosi iskola. Nem lehet ugyanazt a zubbonyt rájuk húzni.

– Egységes szemléletű protokollt kell megvalósítanunk úgy, hogy közben megőrizzük oktatási rendszerünk sokszínűségét.

– Mintha könyvből olvasná.

– Attól még igaz.

– Vekerdy Tamás szerint Európa pont az ellenkező irányba tart. Ott erősödik az intézményi autonómia, az államnak semmi köze ahhoz, mit és hogyan tanítanak egyes iskolákban.

– Ugyanarról beszélünk. Én ezt értem a sokszínűség megtartása alatt, egységes protokollok ajánlásával.

– Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója úgy látja, az Orbán-kormányban furcsa koalíció született: „Egy avítt módon gondolkodó pedagóguscsoport – akik nem értik a mai világot, szerintük minden fiatal hülye, az autonómia értelmetlen, és még sorolhatnám – összekapcsolódott a hatékony, ám cinikus hatalomtechnika képviselőivel.”

– Fals általánosításnak érzem. Remélem, Horn úrnál nem ilyen pedagógusok dolgoznak. Az említett vélemények egyfajta prekoncepcióból adódhatnak. Hisz az igazgatói autonómia szakmai téren még erősödött is.

– Mégis miben?

– Az iskola pedagógiai programját az igazgató fogadja el. Pedig ez mindig fenntartói hatáskör volt.

– Végül mégis ön dönt valamennyi magyarországi pedagógus sorsáról. Ez a központosítás sokak szerint a Rákosi-kort idézi.

– Nevetséges, hiszen hálózatos kooperatív rendszert építünk. Minden átalakítás riadalmat kelt, pedig a félelmek gyorsan kibeszélhetők. A mi dolgunk a háttér és a támogatás biztosítása, hogy az iskola autonóm módon a pedagógiára koncentrálhasson, s ne a pénzszerzésre menjen el az ideje.

– Vekerdy Klebelsberg nevében kikéri magának az önök elnevezését. Úgy véli, Klebelsberg szöges ellentéte volt a jelenlegi oktatáspolitikusoknak: az ő idejében a gigantikus államadósság ellenére rengeteget fordítottak közoktatásra, ennek hála, a gazdaság egy évtized múlva lényegesen jobb állapotba került.

– Ezt prekoncepciónak érzem. Bezárt egyetlen iskola vagy bármilyen oktatási intézmény? Egy Hajdú-Bihar megyei településen majdnem rádől a roma gyerekekre az iskola, épp az imént egyeztettem a tankerületi igazgatóval, hogy átvihessék őket a közeli község megfelelő épületébe. Ez nagyon is klebelsbergi gondolat: mindenhol legyen megfelelő iskola, ne csak a Rózsadombon.

– Úgy hírlik, elbocsátásokat, leépítéseket, forráselvonást terveznek.

– Információk vagy szakismeret hiánya miatt olyantól félnek, ami nincs. Célunk a bérek megőrzése, és szeretnénk, hogy cafeteriát is kapjon mindenki.

– Pokorni Zoltánt igazán nem lehet a szakismeret hiányával vádolni. Ő viszont azt mondta, a rendszer működtetéséhez szükséges 900 milliárd forintból 170 milliárd hiányzik. Az önök 2013-as költségvetése pedig 410 milliárd.

– Nem tudom, Pokorninak a pénzügyekre is olyan rálátása van-e, mint az oktatásügyre. Ez a felvetése az oktatási bizottság ülésén hangzott el. Az általa emlegetett 900 milliárd összetételét nem tudtam megítélni, az infrastrukturális fejlesztések, a mentorképzés, az Arany János program és egyéb kiadások is benne voltak-e. Tételesen meg kéne nézni, miről beszélt. A költségvetésért felelős szakemberek nekem azt mondták, hogy a mostanáig az önkormányzatnál lévő működtetési sorokat egytől egyig átcsoportosították a Klebelsberghez. Én hiszek nekik. Azt pedig tudom, hogy a magyar oktatási rendszer a fenntartás különbözősége és az önkormányzatok egyedi alkalmazása miatt atomjaira esett szét. A gazdasági nehézségek széthasogatták a szövetét, mint egy foszló vászondarabot. A mi dolgunk összefoltozni, újraszőni. Néha jobb bele se gondolni, mekkora munka vár ránk.