A középosztály szélsőségesei a pszichoterapeuta szemével
A Népszabadság minapi cikke szerint „a szélsőjobb behatolt a középosztályba”. Az írás szerzői a Tárki és a Political Capital elemzőire hivatkozva tárják fel: a Jobbik szélsőségesen populista világképe már nemcsak a legszegényebb társadalmi rétegek körében népszerű, hanem egyre több hívet tudhat magáénak az átlagnál jobb anyagi helyzetű, magasan iskolázott, fiatal férfiak között is. A társadalomkutatók magyarázatként említik a státus- és identitásfenyegetettséget. Dr. Zellner Katalin belgyógyász pszichoterapeutát arról kérdeztük: lélektanilag mivel magyarázható, hogy az érzelem mind könnyebben legyőzi az értelmet? És vajon a medicina statisztikái is utalnak-e az erősödő társadalmi feszültségekre?
– Aki a szélsőjobbhoz vonzódik, lényegében az agressziós, erőszakos hajlamok struktúrába szervezett politikai formációitól vár megoldást a problémáira. Lehet pszichológiai magyarázata, hogy miért tartják ezt mind többen elfogadható lehetőségnek a magasabb társadalmi státusú választók közül is? És miért a férfiak esetében szignifikáns a dolog?
– Pszichológiai szempontból a szélsőjobbnak nagyon sok előnyös ajánlata van. Például felkínálja a rendet, miközben arra is megadja a lehetőséget, hogy aki elkeseredett, az odacsaphat az asztalra. Továbbá biztos bűnbakokat kínál, így ment fel bármiféle probléma esetén az önmagunkkal való szembenézés alól. Ezek pszichológiai szempontból kényelmes helyzetek, nem beszélve a hozzájuk társuló összetartozás érzetéről. Utóbbira a szélsőjobb külsőséges eszközökkel – zászlókkal, egyenruhákkal, egységbe rendezett felvonulásokkal – is ráerősít. Ilyenfajta lélektani támogatásokat a liberális vagy baloldali pártok nem nyújtanak. Ugyanakkor a dolog militáns jellegénél fogva egyelőre a férfiak számára vonzóbb, de még a Magyar Gárdában is láthattunk azért egyenruhás leányokat is. Mindemellett tudni kell: az intellektus nagyon vékony mezsgye. Csupán látszólagos az ellentmondás az átlag feletti iskolázottsággal rendelkező emberek és a szélsőséges nézetek egymásra találásában. Ugyanis számtalan olyan feldolgozatlan sérülés lehet a pszichében, amelyet képtelen felülírni az intellektus. És vannak olyan helyzetek, amelyek felhántják ezeket a sérüléseket, és akkor fordulnak az érintettek olyan megoldások felé, amelyek egészen korai életszakaszban rögzültek. Vagyis nem a tanulmányaik során megszerzett tudás kerül előtérbe, hanem egyebek. Például egzisztenciális megingás esetén felszínre törnek a racionálisan addig elfojtott előítéletei, azokkal próbálja magyarázni a helyzetét.
– Gyanítom, a szélsőjobb hívei nem járnak pszichológushoz, jól érzik magukat a bőrükben. Miközben mind inkább érzékelhető: széles rétegeknek romlik a társadalmi közérzete. A medicina tapasztalati is erre utalnak?
– Egyértelműen. Ugrásszerűen nő a szívbetegségek, agyi katasztrófák, rákos elváltozások esetszáma. Igaz, a rák kapcsán még nem bizonyított, hogy „külső nyomás” is indikálhatja. Az viszont tény, hogy a legyengült immunrendszernek – amely viszont egyértelműen lehet pszichés hatások következménye – köze lehet a daganatos betegségek kialakulásához.
– Az orvosi, lélekgyógyászi szakma próbál minderről jelzést adni a politika irányába?
– Nem tudok ilyen hivatalos megszólalásról. Ám a közállapotainkkal kapcsolatba hozható egészségügyi problémákra nem is lehetne azonnali, gyors politikai gyógymódot találni. A mindenkori hatalomnak arra kellene szándékot éreznie, hogy elindítsa végre a társadalmat azon az úton, amely elvezet egyrészt az empátia, másrészt saját magunk kreatív megvalósítása felé.
