A Kossuth-díjas ötlete: ugorjuk át a tavat
Van már nekünk is Martin Gore-unk, Soerii&Poolek követhetetlenül extrém, Esti Kornél a magyar alternatív zene egyik reménysége, Rátgébernek Lovasi a múzsája és Kiss Tibor az életben még jobban néz ki, mint a klipeken. Mindez az idei Fishing on Orfű Fesztiválon derült ki, mely kitűnő alkalom volt arra, hogy bemelegítsünk a hosszú és sűrű magyarországi Fesztivál szezonra.
Az internetes keresőbe beütve a fesztivál szót körülbelül 250 kisebb-nagyobb lehetőséget dobott ki a böngésző arra, hol tölthetjük/költhetjük el időnket és pénzünket, ha élő zenére, fesztivál hangulatra vágyunk. 2010. június 17 és 19 között a Pécs melletti településen jártunk a Fishing on Orfűn, amely az egyik bemelegítő állomása lehet fesztiválokra szomjazó lelkünknek. Az idén harmadik alkalommal rendezték meg Lovasi András és Rátgéber László nevével fémjelzett fesztivált, melyre idén először külföldi csapatokat is meghívtak.
A mindig rohanásban lévő Lovasi András, két koncert között igazgat, telefonálgat, szinte lehetetlen utolérni. A Csík zenekar fergeteges koncertje után a következő pillanatban már a Kispál és a Borz orfűi búcsúkoncertjén csap a húrokba.
Nosza, ugorjuk át a tavat – egyszer csak sikerül
„A fesztivál szervezésének az ötlete a Fishing on Orfű klipjének készítéséhez kapcsolódik. A készülő film forgatásához kerestük a megfelelő helyet, amikor kilátogattunk az orfűi tóhoz. A dal szövegét Rátgéber László írta, a boldog horgászokról és ezzel együtt rólam, bár mostanában egyre kevesebb időt töltök a pecabot mellett” – mesélt Lovasi a kezdetekről.
A 2008-ban alacsony költségvetésből, minimális marketinggel megszervezett koncertsorozathoz nagy reményeket fűztek nem csak a szervezők, de az idelátogatók is, hiszen az ilyen típusú fesztivál megszervezése fájó hiátust tömött be az alternatív zenét kedvelők fesztiválnaptárában.
„A film forgatása közben határoztuk el, hogy át kellene ugrani a tavat. Jó, de akkor legyen egy „heppening” is ennek örömére. Kálócz Tamás operatőr, aki addig a zenekar körül legyeskedett, továbbfűzte a gondolatot és így fogalmazódott meg a fesztivál ötlete.”
A szerény körülményekkel indító rendezvény már az első alkalommal is szépszámú látogatószámot hozott, most pedig az időjárás is kegyes volt. Talán a Mecsek vonulatának köszönhetően a pénteki rövid zivataron kívül nem zavarta meg égi áldás az eseményt. „Látszik, hogy a Jóisten is rajtatartja a szemét a fesztiválon” – mondja Lovasi miközben ő fél szemmel a telefonja kijelzőjén tornyosuló nem fogadott hívásokat figyeli.
A Kossuth-díjjal csak nemrégen kitüntetett zenész reméli, hogy a díj nem változtat rajta semmit, bár érzékeli, hogy a kapott elismerés olyan emberek felől is érdeklődést szül, akik idáig sem vele, sem munkásságával, a műfajjal, dalaival nem foglalkoztak. A díj nem csak személyének, de az általa kezelt produkcióknak is jót tesz. „Talán kevés embert irritáltam.”
„Aki kész van, olyat nem tudok"
A tinédzserlányok tömegeit vonzó 30Y mellett a fesztiválon számtalan kezdő zenekar is fellépett. Köztudott, dolog hogy a 30Y zenekar karrierjében sokat segített az együttes tehetsége mellett a köztük lévő baráti kapcsolat, azonban Lovasi szerint léteznek más tehetséges fiatal zenekarok is, akik közül néhánynak még kell egy kis idő az erős színpadi mutatványt létrehozásához.
„Az Esti Kornél első lemezét már kiadták, de a fiúk nagyon fiatalok, 17-18 évesek. Tehetségesek, jól érzik magukat együtt, de a dalaikat még lehet erősíteni. Bár ezzel együtt jók lesznek. Én sem írtam jobbakat ennyi idős koromban. Szerencsére eljött az az időszak, amikor a dzsesszkonzervatóriumban végzett fiatalok popzenével is foglalkoznak. Vagy, mert rájöttek ott van a nagyobb közönség, vagy több a pénz, de végre ledőlt az a farizeus korlát, hogy a pop gagyi, a dzsessz pedig művészet. Hiszen természetesen vannak popzenében is értéket hordozó művek, a dzsessz pedig végre lehámozta magáról arisztokratikus mázát.”
A mostanában inkább a Kiscsillag formációval dolgozó Lovasi búcsúkoncertje az orfűi Fesztiválon felszabadult és örömteli volt, látszott, hogy a tagok újra élvezik, amit csinálnak. Szűk hazájukban utoljára adtak örömzenét a rajongóknak, mielőtt a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján végleg elbúcsúzik a Kispál és a Borz.
A vízálló sátor nélküli ázott fesztiválozók, a jól kitalált dimbes-dombos helyszín (természetesen az esélyegyenlőség jegyében), a csúszós terepen magas sarkúban tipegő tini lányok, és az „emelkedj ki a tömegből” stílus jegyében öltözködő fiatalok összessége és a színvonalas fellépők garantálták az igazi alterfeszt hangulatot.
„Mi nem azért lennénk alterfeszt, mert úgynevezett "alternatív" zenekarok is játszanak szép számmal nálunk. Mi azért vagyunk alterfeszt, mert itt talán néha látszik, milyen lehet jól élni, ahhoz képest, ami általában jut” – mondja Lovasi András.
