A kormányfő teljesítménye

Bajnai Gordon nem komoly ember? Ön idén márciusban úgy nyilatkozott lapunknak: komoly ember az adott helyzetben nem vállalja a miniszterelnökséget.

– Ez arra vonatkozott, hogy egy alapvetően elrontott szituációban, válságos világgazdasági környezetben, politikai támogatás nélkül, egyetlen évre kívülről jövő, felelősségteljes ember nem vállalhatja a tűzoltást és a biztos bukást. De Bajnai tagja volt a korábbi kormánynak, az pedig hétévnyi elhibázott gazdaságpolitikájával egyik okozója volt annak, hogy Magyarországot ez a válság ilyen mélyen érintette. Noha szakmai megbeszéléseink alapján korábban is az volt a véleményem, hogy Bajnai a Gyurcsány-kormány kiemelkedően legjobb minisztere, aki „lát is” a gazdaságpolitikai pályán, eddigi teljesítménye számomra is kellemes meglepetés. Messze jobbat nyújt, mint ami az adott körülmények között várható volt.

Korábbi elemzésében több nehezítő körülményt említett: a rövidre szabott időt, ami nem változott, illetve az MSZP és a kis pártok hozzáállását. Az MDF és az SZDSZ, úgy fest, olyannyira amortizálódott, hogy csak magával van elfoglalva.

– A kicsik valóban nem változtak. Az MSZP pedig pártként rosszabb, mint valaha. A frakció viselkedése azonban átalakult. Érdekvezérelt felismerésre jutott: vagy a kormány mellé áll, vagy jöhetnek az előrehozott választások. A jelek arra mutatnak, hogy – a megszűnőben lévő, de frakcióval még rendelkező SZDSZ-szel – megvan a válságmenedzseléshez és a 2010-es költségvetés elfogadásához szükséges többség. A Bajnai-kormány jókat és jól csinál. Hazánk nemzetközi megítélése 180 fokos fordulatot vett, hiszen az ország kikerült a veszélyzónából, a forint árfolyama kezd stabilizálódni, a kormány tartja a gazdasági bizalom újjáépítéséhez nélkülözhetetlen, nemzetközi színtéren vállalt és meghirdetett makropályát. A régióban talán az egyetlenek leszünk, akik – igaz, kemény gazdasági kényszerek hatására – elkerüljük az ismételt állami túlköltekezést, amelynek következményeképp megint az egekbe szökne az államadósság. Épp ellenkezőleg: két éven belül az uniós országok közül nálunk lesz a legalacsonyabb a hiány. Erre várnak a befektetők, csökkennek a kamatok, stabilabb, kiszámíthatóbb lesz a gazdaság.

Tanult ebből az MSZP, a Fidesz és az ország?

– Az MSZP már vesztett. Az utóbbi hét évet nem teheti semmissé. Érdekesebb, hogy a társadalom belátja-e: érdemes rövid távon népszerűtlen, kényelmetlen intézkedéseket támogatni azért, hogy később jobb legyen. Még fontosabb, hogy a Fidesz okult-e a történtekből. Ez a választási kampányban nyilván még nem fog kiderülni. De a háttérben, ha egy csöpp eszük van, összeteszik a kezüket, hogy Bajnaiék egy csomó kínos lépést megtesznek, amelyet egyébként nekik kellene. Ebből a szempontból is fontos, hogy olyan garanciális elemek épüljenek be a gazdaságpolitikába, amelyek nem tesznek lehetővé 180 fokos fordulatot – amit Orbán és a Fidesz most hirdet.

Mint az IMF-hitel lehívásának március 31-ről október 31-re történő meghosszabbítása?

– Például. De garancia lehet egy meghirdetett eurócsatlakozási menetrend is. Ha elfogadják a költségvetést, és nem romlanak a folyamatok, akkor még a választások előtt beléphetnénk az ERM-2 rendszerbe, amelyből viszszatáncolni már csak óriási veszteségek árán lehetne.

Márciusban arról beszélt, hogy nagy reformokra lenne szükség, viszont egynek sincs jele. Ön mégis dicsérte a költségvetést. Ez volt a maximum?

– Igen. Amit joggal lehetett volna elvárni kétszer négy év alatt az MSZP–SZDSZ-koalíciótól – de nem tették meg, a többi között ezért is helyes, ha megbüntetik őket a választók –, azt nem korrekt a Bajnai-kormányon számon kérni. A dicséret arra vonatkozott, hogy a költségvetés három feltételnek megfelel. A büdzsé és a gazdaságpolitikai pálya szinkronba került. Most – első ízben – nem a kiadásokhoz igazítják a bevételeket, hanem fordítva. És nem engedik, hogy elszálljon a hiány. De nincsenek reformok – legfeljebb nyugdíj- és adóügyben van némi előremozdulás –, és a költségvetés nem indít be gazdasági növekedést. Hiszen ha nagyobb az adócsökkentés, növekszik a hiány. A Fidesz azt mondja, egyensúlyjavítás helyett fel kell pörgetni a gazdaságot. Hogy akkor nem 3,8, hanem 7-8 százalék lesz a hiány, és nincs a földön befektető, aki ezt finanszírozná nekünk?! Erre a kérdésre nincs válasz. Csak akkor lehet adót csökkenteni, ha javul az egyensúly, csökken az államadósság – és nem fordítva.

Hol a banánhéj a költségvetésben?

– Van rizikó a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt. Az infláció nem fogja elérni a 4,1 százalékot. Így kevesebb lesz a fogyasztásiadó-bevétel. Erre félretettek tartalékot, ezt nem szabad a költségvetési vitában elosztani. A másik kockázat abból ered, hogy néhány esetben – például az önkormányzati 85 milliárdos elvonásnál vagy az egészségügyben és a tömegközlekedésben – a költségvetés (egyébként indokoltan) gazdasági kényszerrel akarja helyettesíteni az elmaradt reformokat és a racionálisabb gazdálkodást, ami merev ellenálláshoz vezethet.

Önkormányzati ügyben annyi tudható, hogy a kevesebb pénz mellé nagyobb gazdálkodási szabadság jár. De ami a feladatok körét illeti, semmilyen konkrétum nem látható.

– Az önkormányzatok rá fognak döbbenni, hogy azokat az intézményeket, amelyekért eddig harcoltak, de fölöslegesen tartottak fönn, be kell zárni. Ki fog derülni, hogy érdemesebb két-három településnek közösen működtetnie egy iskolát, és fizetni az iskolabuszt, bezárni az életképtelen és kihasználatlan kórházakat, csökkenteni az önkormányzati képviselők tiszteletdíját stb. Folytatva a kockázati sort, elszállhat az egészségügyi kassza is. A munkanélküliség egyelőre inkább nő, így bizonytalanok a járulékbevételek. És vannak olyan nagy, állami és önkormányzati vállalatok, mint a MÁV és a BKV, amelyek évek óta pénznyelő automataként működnek. Persze botrányosak a végkielégítések, de nem a másfél, hanem a mindkettőnél hiányzó százmilliárd a probléma.

Mások mellett ön is felhívta már a figyelmet arra, hogy a pénzügyi és a reálgazdasági válság után most a társadalmi-szociális krízis következik.

– És megint azt várjuk, hogy a kormány tegyen csodát, amúgy meg keresztre feszítjük?

Nem, csak annyit várnánk, hogy amennyire lehet, készüljön föl erre is.

– Májustól nem Bajnai fog kormányozni. Egy világválságnak elkerülhetetlen része a társadalmi krízis: a növekvő munkanélküliség, a csökkenő bérek, a fokozódó szociális feszültségek, a szélsőségek erősödése, az agresszió, a bűnbakkeresés.

Már látjuk.

– És egyáltalán nincs vége. Egy választási kampány az erőszakosságával levezethet ilyen feszültségeket. De ha a várhatóan győztes Orbán azt csinálja, ami a népnek tetszik, akkor az ország csődbe megy. A társadalmi válságot természetesen kezelni kell. Ám ez pokolian nehéz, mert nincs elég pénz pluszsegélyre és támogatásra.

A kormány annyit tett, hogy jövőre a közrend és a közbiztonság fenntartására 23,5, az Út a Munkához programra pedig 20,5 milliárddal ad többet.

– Ezek jó döntések, most ennyire futja. Ha már van egy-két százalékos növekedés, akkor el kell dönteni, hogy a hozadékát mire költjük. Lehetséges, hogy a feszültségek anynyira kiéleződnek, hogy minden erőforrást ennek közömbösítésére kell fordítani. Hogy milyen áron? Nem lesz adócsökkentés, fékezzük a további növekedést.

Zárjuk azzal, amivel kezdtük. Bajnai mennyire komoly ember? Rábeszélik a szocialisták a miniszterelnök-jelöltségre?

– Remélem, nem. Nemcsak a következetesség és a hitelesség miatt, hanem mert nyilván pontosan látja, hogy az MSZP nem fog változni. Amit Bajnai vállalt, azt teljesíteni fogja. És akkor még adja oda a nevét egy teljesen lehetetlen, alkalmatlan pártnak, hogy hozzon neki plusz tíz százalékot?!

És ha a költségvetés után azonnal felállna?

– Ez is komolytalan ötlet. Valószínűleg a hataloméhes ellenzék és az MSZP helyezkedő nímandjai hirdetik. Biztos, hogy Bajnai fejében nincs ilyen verzió. Vannak még komoly lapjai, amelyekkel – ha jól játssza meg – nemcsak az ország, de ő maga is nyer. Ha jövő év elején beviszi az országot az ERM-2 rendszerbe, mennybe megy. Nagyobb szakmai tőkéje lesz, mint Bokrosnak ’95 után. Ha már odaadta az arcát, hogy rugdossák, köpdössék, akkor ezt a ziccert nem hagyhatja ki.