A kormány rendelt, a kormány fizet

– Véget ért a 3-as metrót pótló buszok körüli hosszú, idegőrlő huzavona, és ezt nyilván jónak tartja. Viszont vesztett, aminek aligha örül.

– Gondolom, ez a szokásos dehonesztálási kísérlet...

– Ön vesztett, főpolgármester úr.

– Vesztettem? Miért gondolja?

– Mert ön szerint a jó megoldás az olcsóbb lengyel buszok vásárlása lett volna a BKV számára, ám a kormány határozata értelmében szolgáltatást kell vásárolni, ami sokkal többe kerül majd az adófizetőknek.

– Világért sem szeretném szerkesztő úr illúzióit romba dönteni, de az a hírem az ön számára, hogy aki több gólt rúg, az nyer. Most nyertem. Azt mondtam: ha a kormány mást akar, mint amit mi helyesnek láttunk, akkor fizesse az árkülönbözetet. Ez volt a vita tárgya. Erre eleinte semmilyen hajlandóság nem látszott. Most ott tartunk, hogy a kormány fizet, tehát a várost anyagi veszteség nem éri. Ha jót akarok önnek kívánni, akkor azt mondom: ön is mindig veszítsen így! A kormány rendelte a zenét, a kormány fizet.

– Én meg úgy látom, a budapestiek valójában vesztettek. Magyarországon az összes adóbevétel felét a fővárosiak fizetik, így hát a drágább szolgáltatásvásárlás árkülönbözetének jelentős része is őket terheli majd.

– Ezt úgy hívják, vaslogika. Ha arról beszélünk, hogy a főváros általában kevesebbet kap vissza a befizetett adókból, mint ami méltányos lenne, akkor egyetértek. De ez már huszonöt éve így van. Ami viszont a pótlóbuszokkal kapcsolatos szolgáltatást illeti, az állam magára vállalta a többletterheket. Így a fővárosiak többet kapnak vissza saját adóikból, mint amennyihez egyébként hozzájutottak volna. Ez nettó nyereség. És persze senki sem fizet ezért több adót.

– Volt itt egy itt a piros, hol a piros játék. A kormány hol arról beszélt, hogy magyar buszok kellenek, hol a szolgáltatásvásárlás előnyeit ecsetelte. A kormányrendelet végül az utóbbiról szól. Akkor mi van a magyar buszokkal? Egyáltalán van-e olyan magyar busz, amellyel határidőre megoldható a feladat?

– Ismereteim szerint nincs. Magyar buszgyártó állítólag van, csak a buszt nem látjuk. Van igazság abban, amit mond. Én sem értettem a zavaros huzavonát, mert közben kormányhatározattal mindenféle buszvásárlást letiltottak. A BKV nyílt tendert hirdetett tavaly ősszel. Miért nem indultak rajta jobbnál jobb gyártóink? Erősen remélem, hogy ezek után produkálnak olyan szolgáltatót, amelyik magyar buszokkal szolgáltat.

– A MABI nevű cég indult.

– Igen. Amely viszont nem gyárt, hanem összeszerel. De rosszabb volt az ajánlata, mint a lengyeleké. Az én szívemhez is közelebb állna a magyar termék, mint a külföldi. De volt egy lengyel ajánlat, amely összességében majdnem egymilliárd forinttal olcsóbb volt és időben ígérte a szállítást is, amit a MABI nem tudott garantálni. Ráadásul nem is készre szerelt buszokat ígért, hanem a BKV műhelyeiben kellett volna az összeszerelést elvégezni. Valójában azonban nem a lényegről beszélünk. Én két dolgot tartok igazán fontosnak ebben a témában. Az első, hogy elértem: a város ne fizessen rá. A második, hogy végre belátható időn belül elkezdjük a 3-as metró felújítását, amit egyébként már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna csinálni. Ez a legfontosabb tétel. Talán az elmúlt húsz évben is reklamálhatta volna a velem mindig szigorú 168 Óra, hogy ezzel nem foglalkozott a városvezetés.

– A 3-as metró korszerűsítése valóban a legfontosabb közlekedési beruházás: napi félmillió utasával nagyobb forgalmat bonyolít le, mint az egész MÁV. Van-e még esély arra, hogy elkészüljön határidőre a felújítás?

– Volt egy saját ütemtervünk, amely szerint 2019 őszére kell készen lennie a munkának. A kivitelezés időigénye nem változik, de a munkakezdés időpontja még bizonytalan. Az esztendő végére valószínűleg elkészülünk, de az is lehet, hogy egyáltalán nem veszítünk időt, ha például a BKV saját állományából ötven veterán korú buszt a pótlásra alkalmassá teszünk. Van rá esély, hogy a főváros saját erejéből és eszéből meg tudja oldani, hogy ne szenvedjünk időveszteséget.

– Azt sejti-e már, hogy ki fog rengeteg pénzt keresni a szolgáltatásbérlési üzleten?

– Nagy baj lenne, szerkesztő úr, ha én már most tudhatnám, hogy ki nyeri majd ezt a közbeszerzést. Amellyel egyébként nem is a főpolgármesteri hivatal foglalkozik majd.

– Hanem a Közbesz, a főváros vadonatúj közbeszerzési kft.-je?

Elméletileg természetesen ennek a szervezetnek a feladata lesz. Én azonban azt javaslom, hogy osztozzon a felelősségben a kormány is. Delegáljon a bírálóbizottságba egy-egy embert a nemzetgazdasági miniszter és a nemzeti fejlesztési miniszter. Ha már szolgáltatást akartak és a pénzügyi kockázatvállalás terhét is levették a főváros válláról, akkor legyenek csak ott a döntésnél, a bírálóbizottságban.

– Az olvasó kedvéért megjegyzem: most határozottan és többször ráütött az asztalra, hogy kijelentésének nyomatékot adjon.

– Szükség van bizonyos nyomatékra, hiszen voltak itt olyan hangok, hogy szolgai módon alkalmazkodnék egyes kormánytagok akaratához. Nekem úgy tűnik, és a felmérések is azt igazolják, ha van valaki, akire a jobboldalinak mondott politikai körökben ez nem igaz, akkor az én vagyok. A lényeg, hogy akik szolgáltatást akartak és készek kifizetni a zenés felárat, osztozzanak a kiválasztás felelősségében. Egy biztos, én még beleszólni sem fogok abba, hogy a bírálóbizottság kit hoz ki nyertesnek.

– Érdekes hírek járnak a Közbeszről.

– Tényleg ez a neve? Még nem hallottam.

– Pedig így emlegetik az új közbeszerzési kft.-t, amelynek épp a napokban készültek el a szerződései.

– A szervezetet közvetlenül nem én felügyelem, hanem Bagdy Gábor, talán ezért nem hallottam még. Egyébként a szerződések nagy többségét még alá sem írták.

– Azt hallani, a Közbesz nemcsak a pályázatok lebonyolítását vinné el, hanem az egész folyamat felett felügyeletet gyakorolna. Ráadásul nem olcsóbbá, hanem a teljes költség 3 százalékának lefölözésével az eddiginél drágábbá teszi a közbeszerzést. A BKV-nak például 100 millió helyett 500 millióba kerülne, miközben az esetleges hibákért a felelősséget a közműcégek viselnék. Jó ez így?

– Ezt az információt az ön írói munkássága részének tekintem, az említett ötszörös szorzóval együtt. Még a jövő zenéje, hogy ez a szervezet milyen minőségben és milyen hatékonysággal fog dolgozni. Abban azonban biztos lehet, ha a cég rászolgál, be fogunk avatkozni. Ami pedig a felelősségi viszonyokat illeti: a szervezet vezetőjének munkaköri leírását én készítettem, és expressis verbis beleírtam, az ő felelőssége, hogy a döntéshozók elé olyan előterjesztés kerüljön, amely a város érdekeinek megfelel.

– Ön 2010-ben ellenállt fővárosi üzleti ügyekben a Simicska–Nyerges-duónak. Mostanában viszont a főváros évi 300 milliárdos beszerzéseit menedzselő cég körül egy hasonlóan erős kör nyomul. Hallott róla?

– Nézze, nem volt erőszakoskodás 2010 és 2014 között. Abban az illúzióban élek, sőt úgy tudom, hogy az elmúlt hat évben nem képződtek közbeszerzési botrányok a fővárosnál. Soha nem mondhatjuk kategorikusan, hogy kiirtottuk a korrupciót, de senki nem tagadhatja, hogy 2010 óta új szelek fújnak a fővárosban.

– Konkrétabb leszek. Ön megtiltotta a közbeszerzési cégnek, hogy együtt dolgozzon a Habony Árpád és Rogán Antal üzleti köreihez köthető Kosik Ügyvédi Irodával. Amely egyébként már két hónapja képviseli a fővárosi kft.-t. Miért döntött így és miért most?

– Azért most, mert az ember nem tud intézkedni, mielőtt értesül valamiről. Nem emelném ki a főtanácsadó személyét, ám az ügyvédi iroda kiválasztását valóban nem tartom szerencsésnek. Azt is kétlem, hogy a cégbírósági eljárást leszámítva egyáltalán szükség lenne külső ügyvédi irodára. Ha mégis, az a kft. ügyvezetőjének alkalmatlanságát vetné fel.