A kirekesztés ellen
Először adták át idehaza a Raoul Wallenberg-díjat. Az elismerés azoknak jár, akik a legtöbbet tették a társadalmi megbékélésért, a kirekesztés és a rasszizmus ellen. Kitüntették Dúl Géza katolikus lelkipásztort is, a hazai cigánypasztoráció egyik vezetőjét. Romákból és nem romákból olyan evangéliumi segítőhálózatot hozott létre, amely egyedülálló a világon. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
Gyömrő külvárosában csontfagyasztó a hideg, a házak „nyakig” bezárkózva. Csak a Ceferino Ház kapuja tárva, kopogtatás nélkül bárki betérhet. A nyitott társadalom jelképe is lehetne a Váci Egyházmegye cigányevangelizációs irodája.
– Ceferino az egyetlen boldoggá avatott cigány. Spanyol lókupec volt, Franco idején, 1936-ban kivégezték, mert egy katolikus pap védelmére kelt – meséli már bent, forró tea mellett az iroda vezetője, Dúl Géza.
Három éve felmentették a plébánosi szolgálat alól, hogy minden idejét a romáknak szánhassa. Ő a Magyar Katolikus Püspöki Kar országos cigánypasztorációs referense is. De mindenki csak Géza atyának szólítja. Mondja, sem egyházi, sem világi karrier nem érdekli. Meglepődött, amikor megtudta, Raoul Wallenberg-díjat kap. A pap az Örökkévaló szolgája, e világi jutalmat nem vár.
A Holokauszt Emlékközpontban tüntették ki a cigányságért végzett munkájáért. Tegyük hozzá: amit Dúl Géza és evangéliumi közössége létrehozott, a világon is egyedülálló. Egyházi „hungarikum”.
A cigánypasztorációnak ugyanis két módja terjedt el külföldön. A papok odaszegődnek a vándorcigányok mellé, vagy beköltöznek a romaközösségekbe, s ott hirdetik az igét.
A magyar minta „harmadikutas”.
A Váci Egyházmegyében hetven-nyolcvanezer cigány él, Géza atya egymaga nem tudott törődni ennyi emberrel. Ezért gondolta, hogy segítőhálózatot hoz létre. Bőrszíntől függetlenül bárki munkatársuk lehet, aki úgy érzi, tenne valamit a cigányok és a nem cigányok békés egymás mellett éléséért.
Romák és „gádzsók” is bekapcsolódtak az evangéliumi szeretethálózatba. Az egyik faluban cigány házaspár szervezett tanodát a legrosszabbul tanuló „kisebbségi” diákoknak. Máshol pedagógushallgató tánc- és drámakört vezet. Oktatnak internetet, nyáron táboroztatnak, felnőtteknek Biblia-csoportokat indítanak. Munkalehetőséget is próbálnak teremteni, csirketelepet működtetnének. Még merészebb álom egy lekvárfőző üzem. Hiányzik hozzá úgy öt-tízmillió forint. A befőzni való somot, kökényt összegyűjthetnék a cigányok az erdőkben.
Médiaszenzációnak ez kevés, „csupán” az életet jelenthetné néhány nyomorgónak.
A lelkész itt szociális munkás, családsegítő, pszichológus és menedzser egy személyben. Álljon két lábbal a földön az öröklét hírnöke...
Dúl Géza már tizenévesen, a Kecskeméti Piarista Gimnázium diákjaként eldöntötte, hogy Isten szolgája lesz. Pedig nem könnyű egy kamasznak cölibátust fogadnia. Tanítómesterei mondták is: „Minden vallásos fiúnak eszébe juthat, hogy pap lesz, de csak az legyen lelkész, aki az Úrtól kapja ezt a hivatást.”
Dúl Géza a „kiválasztottak” egyike lett. Számára Isten mindig bizonyosság volt.
Kiskőrösön született 1951-ben, szülei kisiparosok voltak, ám a szeretet erkölcsét diploma nélkül is értették. Egyszer rongyos cigány asszony jött kéregetni hozzájuk. Géza gyerek volt még, riadtan nézte a koldust. Anyja türelemmel magyarázta neki: „Ha nem adnék pénz ennek az asszonynak, nem tudna enni adni a kisfiának.” Később, a papi pályán Géza atya gyakran idézte fel magában édesanyja szavait.
Az otthonról kapott útravaló el nem fogyó lelki táplálék.
A hit arra is megtanította: az élet köszönni való ajándék. Még piarista diák volt Dúl Géza, amikor megbetegedett, a halál közelében érezte magát. Számot vetett tizenhét esztendejével, és így imádkozott: „Köszönöm, Uram, ezt a rövid időt is. De ha mégis úgy döntesz, hogy további időt adsz, egész életemet neked szentelem.”
Dúl Géza Egerben végezte a teológiát, 1975-ben szentelték pappá. Fiatalokkal kezdett foglalkozni, hogy hitről, egyházról, Istenről alkotott „torz képek” helyett igaz ismereteket adjon az ifjúságnak. Akkoriban a vallási összejövetelek államellenesnek számítottak. Mégis sokan keresték fel Géza atyát, hogy „a nép ópiumáról” józan gondolatokat halljanak.
A papot többször beidézték a rendőrségre, próbálták megzsarolni, beszervezni. Nem volt hajlandó besúgni. Úgy érezte: a diktatúrát és a Mindenhatót nem lehet egyszerre szolgálni.
Valkóra ’87-ben került plébánosként. Az ottani lakosság 25-30 százaléka volt roma. A rendszerváltáskor tömegével veszítették el a munkahelyüket. Géza atya lovári nyelven tanult, és befogadó keresztény közösséget teremtett azoknak, akiket a társadalom kivetett. A periférián élőket is emberi méltóságra tanította. Eredményeiket, kudarcaikat statisztika nem mutatja ki. Szent Pál is megmondta: csak azokat lehet megmenteni, akik ezt engedik.
Gyömrőn 2006-ban nyílt meg Közép-Európa első cigánypasztorációs központja, irányítását Beer Miklós váci megyés püspök Dúl Gézára bízta. Evangéliumi szeretethálózatát azóta építgeti. Csakhogy az országban mindenütt nőtt az előítélet a romákkal szemben. Géza atyának mégis meggyőződése: a gyűlölet légkörében is lehet hidat építeni a kisebbség és a többség között.
Vannak pillanatok, amikor az előítélet falain át is meglátjuk egymás arcát.
A szélsőséges nézetek azonban megkérgesítik a félelmeket. Nemrég egy faluban felvonult a Magyar Gárda. A Ceferino-közösség egyik roma tagja a helyszínre sietett, és rögtön látta: nagy baj van. A helyi cigányok nők és kutyák nélkül gyülekeztek. Náluk ez azt jelenti: harcra készen állnak. Rendőrsorfal választotta el őket a gárdistáktól. A közelben volt egy lelkész is. A hívő roma megkérte: kezdje el a Miatyánkot. Mire az ima véget ért, lecsöndesedtek az indulatok.
Az atya többször, nyilvánosan is hangoztatta: egyetlen népet, kultúrát sem lehet a bűnözés alapján megítélni. Vannak bűnözők a „magyarok” és a cigányok közt is, a magyarságot mégis Kossuth, Széchenyi, Liszt, Kodály, Bartók jelenti. A cigányságot is a kultúrája, hagyománya teszi naggyá. Sorolja a lelkipásztor, amúgy hány cigány hőse volt a Rákóczi-szabadságharcnak vagy épp 1848-nak: Kálózdi János, Sági Balog Jancsi, Sárközi Ferenc. Meg ötvenhatnak: Sztojka László, Dilinkó Gábor, Szabó Ilonka. És még hosszú a sor.
Aki a cigányokat nem tekinti magyarnak, nem érti ezt az országot.
Az atya úgy véli, az egyháznak nem az a dolga, hogy hisztériakeltéssel tiltakozzon a társadalmi igazságtalanságok ellen. Jóval többet érhet el pozitív példák felmutatásával. Ezzel lehet igazából az emberekre hatni. Tanulnunk is lenne mit a romáktól. A közösség, a család szeretetét, összetartásukat. A média is sokat tehetne azért, hogy árnyalja a „kisebbségről” alkotott képet. Dúl Géza ezt is küldetésének tekinti.
A Mária Rádió roma adásait szerkeszti évek óta.
A lelkipásztor mindenkinek azt javasolja: a társadalmi feszültségek közepette ne akarjanak magányos hősök lenni. A legjobb cél is akkor valósulhat meg, ha együttműködnek, összefognak másokkal. A szeretet erejét csakis közösségben lehet megtapasztalni.
