A kerekes székes világutazó
Negyvenkét éves építész, világutazó. Nyolcvankét országban járt, nyolc nyelven beszél. Ha csak ennyit tudnánk róla, már akkor is felkapnánk a fejünket. Csakhogy Nagy Bendegúz kerekes székkel járta körbe a fél világot. Több mint húsz éve mozgássérült. Átkerekezett Európán, Amerikán, Délkelet-Ázsián, Nyugat-Afrikán. Eljutott olyan veszélyes helyekre is, ahová ép ember se merné betenni a lábát. Útjait végigfotózta, blogot írt. Utazásaival azt is bizonyítani szeretné: sérülten is lehet teljes életet élni. Erről szól Sándor Zsuzsanna írása a 168 Óra ünnepi számában.
Részlet az írásból:
Nagy Bendegúz Erdélyben, Déván nőtt fel, szülei egyszerű munkások voltak, három fiút neveltek fel. A legkisebb, Bendegúz jól tanult, versenyszerűen bokszolt és futott. Imádott hegyet mászni. A család 1990-ben áttelepült Magyarországra, Bajára költöztek. Bendegúz folytatta a hegymászást. Amikor nem a hegyekben volt, a házuk melletti erdőkben edzett. A fákra kifeszített köteleken függeszkedett. Egyedül ment mindig az erdőbe, de azon a bizonyos hideg novemberi napon a szomszéd kisfia is vele tartott. Bendegúz biztosítás nélkül mászott, és rosszul számolt az erejével. Elfáradt, nem bírta megtartani magát a kötélen, és több mint tíz méter magasról lezuhant.
– Ha valaki a fejére esik, rögtön meghal. Ha a talpára: akkor is. Ha a hasára vagy a hátára: a belső sérüléseibe hal bele. Én összegömbölyödve zuhantam a füves árokpartra. A lapockámra estem – emlékezik a férfi.
