A kerekasztal lovagjai

Kénytelen volt másokra hagyni az alaptörvény ünneplését Pintér Sándor belügyminiszter. Múlt hétfőn báli kabátban grasszált fel s alá az operaház előtt, intézkedett, figyelt. Saját szemével láthatta: nő az ellenzék ereje, hiszen az egyharmad nem a zsebbe vágó, hanem az alkotmányos kérdések miatt is tízezreket tudott az utcára hívni. Pintér feltűnően higgadt maradt. Vajon azért, mert úgy érzi, a Fidesznek nincs oka tartani az ellenzéktől? Talán. Jól teszi, ha nem aggódik? Egységesek a kormányellenes erők? Megvalósulhat-e Székely Tamásnak (Szolidaritás) az ellenzéki kerekasztalról szóló javaslata, amelyet a szocdem színekben parolázó Schmuck Andortól vett át?

Bizalmatlanok

– Sok a buktató. Miden a résztvevők kompromisszumkészségén múlik – mondja Kónya Péter (szintúgy Szolidaritás).
Ő biztosra veszi, hogy a többi között a gazdasági instabilitás, a Magyarországra nehezedő nyugati nyomás, a fokozódó hazai kiábrándultság miatt február elején megalakul az ellenzéki kerekasztal.

A hatalom már ráncolja is a homlokát: a kaposvári Árok Kornélt Pécsre akarták száműzni/vezényelni, Kónya Pétert pedig nem engedték önként leszerelni, inkább fegyelmit indítottak ellene egy, a Magyar Nemzetnek adott interjú miatt, hogy az eljárás végén járandósága kifizetése nélkül rúghassák ki.

Kónya szerint februárig informális tárgyalásokon kell tisztázniuk, mely kérdésekben értenek egyet. Most az látszik, hogy mindannyian a régi demokratikus intézményrendszer, az alkotmány visszaállításában érdekeltek.

Az előkészítő munka megkezdődött: összeállítják a résztvevők körét, az ellenzéki célokat, a kerekasztal működési módját. Kónya szeretné, ha minél több szervezet, egyház venne részt az egyeztetésben, de tisztában van azzal, hogy egy stadionnyi ember nem tud eredményesen tanácskozni egymással. Ezért a szakértők és a kisebb szervezetek a szakbizottsági munkában kapnának szerepet, míg a plenáris üléseken főként a választói legitimitással bíró pártok, erős szakszervezetek, nagy támogatottságú civil egyesületek dolgoznának.

A kerekasztal nemcsak programokat (például gazdasági, egészségügyi, oktatási, közbiztonsági terveket) készítene elő, hanem munkája végén meghatározhatná a demokratikus erők választásra való koncentrálásának módját, és akár a közös miniszterelnök-jelöltet is megnevezné.

Ambiciózus tervek? Azok. Talán kicsit naivak is.

Hiszen bizalmatlanok egymással az ellenzéki szervezetek. Az LMP sokáig azt szajkózta: ő bizony Gyurcsánnyal nem egyeztet. A szocialisták pedig az LMP-re orroltak meg, mondván: Schifferék kacérkodnak a Jobbikkal, „őfelsége ellenzékeként” toleránsak Orbánnal, és ahol tudják, ütik a szegfűsöket. Az ökopárt politikusai a szocikra is neheztelnek, mert úgy vélik, rendszeresen cserbenhagyják őket, így tettek a parlamenti női kvóta emelésekor...

Panaszkodnak a Demokratikus Koalíció képviselői is:
– A sukorói feljelentők pártjával tárgyaljunk? Azokkal, akik legitimálták a 2006-os rendbontókat? Akik a Jobbikkal közös javaslatot adnak be a parlamentben? Vagy azokkal a szocialistákkal egyeztessünk, akik összefogtak a Fidesszel, hogy ne legyen frakciónk?
A civilek szerint az LMP mellett a gyurcsányisták voltak a legmakacsabbak az operaház előtti tüntetés szervezésekor. A DK követei azt akarták elérni, hogy egyik politikusuk beszélhessen a rendezvényen. Az LMP szólt: ha Gyurcsány felszólal, rájuk ne számítson senki. Az exkormányfő erre így fakadt ki a Facebookon: „Szeretném érteni, hogy Mesterházy és Schiffer miért nem látja, hogy mekkora erőt mutatna, ha valamennyi demokratikus ellenzéki párt és mozgalom együtt lép fel Orbán rendszerével szemben. Ezért nem értem, hogy miért akarnak a civilek mögött maradni? Mit várnak ettől?”

– Gyurcsány nem érti, hogy háttérben kellene maradnia, többet árt, ha folyton előretolja magát – halljuk szocialistáktól, LMP-sektől.

Kényszerből

A kölcsönös bizalmatlanság ellenére most mégis úgy fest, mindannyian ott lesznek a kerekasztalnál. Hogy mi változott? Lényegében semmi. A karácsonyi, újévi események (a december 23-i akció és tüntetés és az operaház előtti demonstráció) gyorsuló ütemben terelték őket egymás mellé. Kényszerből álltak össze. Fogcsikorgatva.

Schiffer már jelzi: akár Gyurcsánnyal is egyeztetne, de a DK és az MSZP is elfogadja a meghívást. Az LMP szól, hogy januári kongresszusukon napirendre tűzik a kérdést, de figyelmeztetnek, még érvényes korábbi határozatuk, amely szerint nem kötnek választási szövetséget senkivel.

Érthető? Ott leszünk, de túl sok mindenre ne számítsatok!

– Milyen lenne ez az ellenzéki kerekasztal? Nem zárkózom el tőle, csak nem tudom, mi ez az egész – tárja szét a kezét Karácsony Gergely. – Az biztos, hogy nem 1989-ben vagyunk, a hatalom nem leszalámizza az ellenzéket, hanem egyik ellenzéki szervezettel sem áll szóba.
Az MSZP és a DK örül. Látszólag.

– Jó kezdeményezés, ott leszünk – állítja Mesterházy Attila szocialista elnök, aki szerint azt kell megvitatniuk, hogy Orbán után miként lehet helyreállítani a demokráciát, a jogállamiságot, a társadalompolitikát. Úgy hiszi: nem kell sürgetni a folyamatot, a lényeg, hogy elinduljon az egyeztetés.

Ellenlábasaik szerint nem véletlen, hogy nem kapkodnak a szocialisták:

– Az MSZP még mindig abban a tévhitben él, hogy egyedül váltja le a Fideszt – súgják.
Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter azt mondja, hogy pártja örömmel, feltétel nélkül megy el az ellenzéki tárgyalásra.

– Jól látszik, hogy Orbán Viktor rendszerét egyedül egyetlen szervezet nem tudja leváltani – állítja a DK prominense.
A kerekasztal többi lovagja ferde szemmel néz a Gyurcsány-pártra. Már keresi a bűnbakot, aki segít az exkormányfőnek ellopni a show-t:

– A Szolidaritás egyik vezetője Gyurcsányhoz húz.

Olyan emberek ülnének az asztal köré, akik politikai előítéletesség, jogos vagy vélt sérelmek miatt eddig nem vagy alig beszélgettek egymással – mondja Szigetvári Viktor, a Bajnai Gordon által létrehozott Haza és Haladás Alapítvány kurátora, az MSZP volt kampányigazgatója. Ő úgy gondolja, hogy az első lépés a bizalomépítés, és még nincs itt az ideje a kerekasztalnak:

– Azok, akik egyébként sem beszélnek egymással, ott is „beszédképtelenek” lesznek. A kormányellenes csoportok inkább szervezzenek pártot, legyenek politikai akcióik, mutassák meg szerveződő hálózatuk országos erejét – mondja.

Kiszelly Zoltán politológus szerint most csapdába estek az ellenzéki szervezetek: baj, ha nem ülnek le egymással tárgyalni, de ha ezt megteszik, legitimálják egymást.

– A kerekasztal mellett mindenki önmagát fogja építeni: az MSZP kormányzóképességét hangsúlyozza majd, az LMP tartani fog a 4K!-tól és a többi civiltől, nehogy elszipkázzák a szavazóikat.

A kétmilliós álom

Feltehetőleg Schifferék és Mesterházyék mindent megtesznek majd azért, hogy Gyurcsány hendikepjét (áprilisig a DK nem alakíthat frakciót) kihasználják. A politológus a hajdani kerekasztalt hozza példaként: anno az SZDSZ és a Fidesz is inkább saját imázsát építette azzal, hogy végül nem írták alá a rendszerváltozás megállapodását.

Vagyis továbbra is megosztott az ellenzék. Ezt kihasználva a Fidesz állítólag megpróbálja visszaszerezni az utcát: kormánypárti tüntetésre készül. A kormányzók keresik a Kossuth téri kétmilliót. Hiába.

Az erőgyűjtés ideje jön.

Kormányellenes tüntetés az Operánál:

Ambíciózus tervek? Azok. (További részletek a 168 óra legújabb számában)