„A jogállam bálvány, amit csak imádni lehet?”

– Ugyanolyan fordulópontnál állunk, mint többször korábban a magyar történelem során: Magyarország visszafordíthatatlanul páriaországgá válik, vagy vezetői képesek lesznek helyes döntéseket hozni? – vetette fel Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. vezetője a szervezet keddi, Európa és Magyarország: illeszkedés vagy kiválás című konferenciáján, ahol a gazdaság, a jog és a külpolitika hazai, jobb- és baloldali szereplői cseréltek eszmét.

Stumpf István alkotmánybíró hamis dilemmának nevezte az alkotmányos jogállam szembeállítását a politikai szabályozással. Az Alkotmánybíróságot a jogállamiság sarokkövének nevezte, a 2012 előtti AB-döntéseket – elmondása szerint – értéknek tartja, szerinte a Sólyom László korábbi elnök fémjelezte tradíciót össze kellene békíteni a mai Alaptörvénnyel. Előadásában úgy fogalmazott: támogatná, hogy az AB „lejöjjön az Olimposzról” és az egyes döntések mögötti érvekről is beszámoljon a szélesebb nyilvánosság számára is érthető módon.

Stumpf szerint a testület 2012 utáni működésében beálló változások „elégtételt jelentenek a testület korábbi aktivizmusával, túlhatalmával szemben, amelyet a rendszerváltás hajnalán a Sólyom-féle bíróságnak tulajdonítottak”. Stumpf szerint ezek a viták jelen vannak a testület működésében. Az alkotmánybíró úgy fogalmazott, korábban a jogállam egyfajta zöldkártyát jelentett, arra hivatkozva bármit meg lehetett csinálni. Stumpf feltette a kérdést: a jogállam egyfajta bálvány, amelyet csak imádni lehet? A jurisztokrácia új kormányzati forma a parlamentáris rendszer mellett?

Kitért arra is, hogy jogállamot nem lehet jogállam nélkül megvalósítani.

– Nagy tévedésben vannak, akik így gondolják – mondta. Ezzel feltehetően arra célzott, hogy bizonyos elképzelések szerint egy esetleges ellenzéki győzelem után akár feles többséggel is lehet módosítani az alkotmányt.

Az első panelbeszélgetésben ott ült egy korábbi alkotmánybíró, Lévay Miklós is. Ő a többi között arról beszélt, hogy egy év alatt született meg az Alaptörvény, szerinte „lehetett volna” nemzeti együttműködéssel is alkotmányozni. Több egyezést lát a rendszerváltáskori alkotmány és az Alaptörvény között, de az utóbbiból hiányolta a szociális piacgazdaságra utaló passzust.

Somogyvári István, aki a szocialista kormány idején az új alkotmány előkészítéséért felelős miniszteri biztos volt, azt mondta: politika által vezérelt volt a mostani alkotmányozás. Úgy vélekedett, hogy a politika mindenek felettinek képzeli magát, elmaradtak a szakmai egyeztetések, kontrollok. Szerinte a jogállamot helyre kell állítani, de ehhez alkotmányozó többség kellene, amelynek a körvonalai ma nem látszódnak. Azt mondta, tudatosodni kellene az emberekben, hogy a Nyugattól való eltávolodás és a modernizációellenesség veszélyes. Lévay Miklós nem hisz a „múltat végképp eltörölni” elméletében, úgy látja, a társadalom több megosztást, hideg polgárháborút már nem visel el. Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke a menekülthelyzet magyar kezelése kapcsán arról beszélt, hogy az emberi jogok védelmének biztosítására nem alkalmas a jogrendszerünk.

Surányi György volt jegybankelnök előadásában a gazdaság helyzetét elemezve azt mondta, hogy a kormányzati sikerpropaganda és az ellenzéki kritikák között véleményével félúton áll. Azt állította: a magyar gazdaság fenntartható pályán van, nem ért egyet az ellenzék által festett apokaliptikus víziókkal. Ugyanakkor szerinte az sem igaz, amit a kormány hangoztat, hogy hazánk jobban teljesít a szomszédos országoknál. Számokkal is igazolta, hogy növekedése 2001 óta elmarad a szomszédok teljesítményétől.

Surányi arról is beszélt, hogy 2014-ben 3,6 százalékra, 2015-ben 2,9-3 százalékra „lökte” a magyar növekedés ütemét az uniós források koncentrált lehívása, a cserearányok javulása (főképp a nyersanyagárak esése), illetve a devizahitelek forintosítása miatt a háztartásoknál keletkezett jövedelemtöbblet. Úgy vélte, ilyen kedvező hátszéllel mégis gyenge közepes lett a kormány teljesítménye. Szerinte komoly gondok vannak a magyar gazdaság versenyképességével: A visegrádi országok közül utolsók vagyunk az egy főre jutó jövedelem terén, csökkent a magyar export részesedése a világkereskedelemből, a belföldi beruházások tíz éve voltak ilyen szinten, visszaesett a fogyasztás, tavaly sem érte el a 2008-as szintet. A gazdasági szereplők bizalma nem állt helyre az ország iránt, csökkent a vállalkozások hitelfelvétele is. Bár 450 ezerre nőtt a foglalkoztatottak száma, de ebből csak 150 ezer munkahelyet hozott létre a magánszektor, a többit a külföldi rezidensek, illetve a közmunkások alkotják. Surányi szerint a nettó államadósság nem csökkent. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem hatékonyan használjuk fel az uniós forrásokat, ezekből túl sok jut nem visszatérítendő formában a magánszektorhoz, ami a korrupció melegágya. Veszélyesnek tartja azt a folyamatot is, hogy a piaci logika egyre kevesebb területen érvényesül, miközben egyre többen kapaszkodnak az államba.

A panelvitában Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere fájdalmasnak nevezte, hogy a volt szocialista országokéhoz képest is romlott a magyar gazdaság helyzete. Herczog László, a Bajnai-kormány szociális és munkaügyi minisztere pedig nehezen indokolhatónak tartotta, hogy a közfoglalkoztatottak bére nem éri el a minimálbért sem.
A külpolitikáról szóló panel előtt Martonyi János, az Orbán-kormány volt külügyminisztere a konferencia címére utalva arról beszélt: ő sem kiválni, sem illeszkedni nem akar.

– Nem vagyunk sem labancok, sem kurucok – fogalmazott. Martonyi úgy látja, Magyarország integrációja nem az illeszkedésről szól, hanem arról, hogy a többi európai országgal közösen „építsünk a világpolitika színterén egységesen fellépő, erős Európát”.

Martonyi elmondta: az uniót döntően külföldi hatások gyengítették: a 2008-as pénzügyi válság, a migráció, illetve a terrorizmus. Ugyanakkor ezekhez kapcsolódtak belső gyengeségek is: például nem rendelkezett a térség markáns uniós határellenőrzéssel, mély kulturális identitással, a hagyományos pártszerkezet bomlásnak indult, a pártok a politika egyik vagy másik szélére húzódtak. Martonyi úgy vélte, Európában felerősödött a korábban is létező, kelet–nyugati megosztottság, ugyanakkor nem gondolja, hogy az unió formálisan is mag- és perifériaországokra bomlana.

Gyógyírként négy „sz”-t javasolt: szünetet, illetve nyugalmat, hogy a viták ne váljanak mindig átpolitizálttá, túlzottan ideologikussá. Szelektivitást, megfelelő külső szerepvállalást és „soft powert”, mert szerinte ez adja Európa valódi erejét. A volt külügyér önostorozás helyett önbizalmat javasolt, és azt, hogy alapvető dolgokban meg kell egyezni, mint mondta, ezért is jött el a konferenciára.

Balázs Péter volt uniós biztos és külügyminiszter a kormány külpolitikáját karakteres, speciális konfliktustechnikának nevezte, amelynek célpontjai mindig a szövetségeseink. Szerinte ez a belső harc rossz útra viszi az országot. Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, a román kormány ex-miniszterelnökhelyettese úgy fogalmazott: nem gondolta volna, hogy ismét eljöhet az az idő, amikor Románia és Magyarország is saját nemzetállama építésén fáradozik. De Brüsszelt is kárhoztatta, mert az unió szerinte a nemzeti kérdést nem tekinti prioritásnak. Banai Károly külügyi szakértő, aki Magyarország bécsi ENSZ-nagykövete is volt, azt mondta, Európát elszabadult irracionalitás és a tagállamok közötti bizalmatlanság jellemzi. Nem tartja valószínűnek, hogy Orbán Viktor kormányfő kivezeti az országot az unióból, de azt igen, hogy Európa hagy ki minket. Ezzel Balázs Péter is egyetértett, szerinte a schengeni övezetet várhatóan újragondolják, és a nagy, nettó befizető tagállamoknak kezd elegük lenni a hátukra kapaszkodó kicsikből. Az ellenzék külpolitikai stratégiáját illető kérdésre felelve Balázs Péter több érzelmet javasolt, Banai pedig azt, hogy az európaiság, a modernitás előnyeit kell hangsúlyozni a szabadságharccal szemben. Hiszen Magyarország – szerinte – mindig akkor tudott fejlődni, ha érdekei egybeestek Európa érdekeivel.