A Jobbik–Fidesz-háború

– Mi lesz, kicsi cickányok? – kezdte vidéki fórumán a tőle megszokott megejtő közvetlenséggel Bayer Zsolt, a Fidesz alapító tagja, nem hivatalos propagandavezére, a nézeteit meglepő dinamikával változtató szabadgondolkodó.

A hangütés a régi. A tartalom volt merőben új.

Mátészalkán vérbeli makroközgazdászt ismertünk meg benne, aki könyörtelen logikával érvel a nemzetközi munkamegosztás, a stabilizáció, a racionális pénzpolitika és a multik mellett. Csak pislogtunk. Mi történt?
– Mi lesz, kicsi cickányok?

(A címzett a Jobbik.) Elzavarni a multikat (hétfőn)? És annak a háromszázezer embernek (aki a munkáját elveszíti) mit mondunk kedden? – üzeni a túlhevült radikálisoknak. – Hülyeségeket dumálni... könnyű, ám egy országot kormányozni macerásabb.

A hangszerelés persze lekezelő (Bayer mindig ilyen) s keresetlenül népies. Nyilván a kampánygyűlés sajátos hangján szól. („Hülyék vagytok, mint a segg – szögezi le. – Rohadt állatok...”) A Fidesz–Jobbik- összejátszásra utaló címkéket ezzel el is dobhatjuk. A barátságnak lőttek.

A Jobbik ugyanis ellenzékbe készül. Vagy ennél is többet akar? Nagy az ijedelem. Egy fideszes honatya szerint „a tragédia az, hogy itt családi háborúról van szó”. Testvér megy testvér, apa fiú ellen.

Néhányan az 1994-es Fidesz–SZDSZ-harccal példálóznak. Akkor az volt a tét, hogy ki uralja a liberális politikai mezőt. És hol az a mező.

A Political Capital elemző tanulmánya szerint az extrém jobboldal politikailag ma is töredezett, megosztott, mégis ez a legdinamikusabban fejlődő, szerveződő politikai közösség. Kultúraformáló ereje van. Motorosklubok, könyvesházak, „magyar boltok”, vendéglők, klubhálózatok szerveződnek köré. Mozgékony, gyorsan frissülő portálokat üzemeltetnek. A „kuruc” vagy a „barikad” hangneme – tetszik, nem tetszik – „beleégett” a közbeszédbe. A legfőbb reklámhordozó (a mozgó posztnáci hirdetőoszlop) mégsem ez, hanem a „katonai szárny”, a törvény felett álló Magyar Gárda.

A sajtó a mételytől nem véd. Aki „érdekes”, „újszerű”, aki furcsa, azt meg is kell mutatni. Ha Vonáékat pártutasításra mellőzi az Echo TV, a Mokkában fognak megjelenni. Ha a kereskedelmi csatornák hanyagolják őket, bejelentkezik értük a közszolgálat. A nézőért mindent.

Vonáék Orbántól (a polgári körök és a Polgárok Háza alapítójától) sokat tanultak. „Hagyják”, hogy konvojban kísérgessék őket árpádsávos motorosok, civil rajongók, „bakancsos katonák”, rockzenészek, egyetemisták.

Lengyel László szerint ez ma már több mint szimpla választási kampány. Nemzedékek harca, kulturális háború. A két párt két szubkultúra hordozója, két generáció.
– Azok az együttesek is megütköznek, amelyek a Petőfi Csarnokot megtöltik. És nem mindegy, miként viszonyul a Hungarica kilencezer nézője a Sziget Fesztivál ötvenezres közönségéhez.

De a politikai színtérre hurcolt kultúrharc kontraproduktív. Orbán egy életre megtanulta ezt, amikor a „nemzet orvosa” (Mikola) listás másodikként szinglihordázni kezdett Pécsett, a baloldal megkönnyebbülésére. A magyar választó eliszonyodik, ha a politika életvezetési mintákkal, erkölcsi maximákkal traktálja. („Három gyerek, négy kerék...”) Vona pártelnök súlyosan hibázott, amikor kampánymámorban úszva bejelentette: megfosztaná a lakosságot az RTL Klub és a TV 2 csodáitól, mert azok mindennel szemben állnak, ami szent a magyarnak.

De ők legalább mondanak valamit. A Fideszben annál nagyobb a csend. Váratlanul kellett ellenséget váltani. Kissé bizarr, amikor az erőteljes hangütéséről ismert vadradikális hetilap „Fidesz vagy Jobbik. Érvek, ellenérvek” főcímmel jelenik meg. Különös fordulat, hogy házi lapjaikban Vona elnököt ma már alattomosnak, becstelennek, kétszínűnek ábrázolják.

A Jobbik sem maradhatott adós.

A Barikád, a Kuruc.info sem beszél Orbánról a legúribb modorban. Kezdetben cigányozták, hazugozták, ma már fején kipával szerepel a szentendrei pártiroda tablóján, másokkal egyetemben. Ez illik is a párt retorikájához.
– Nem merünk elszakadni tőlük – mondja az egyik („fokozott anonimitást” kérő) fideszes szervező. – Kell, kell a középosztálybeli szavazó, de a jobbszárny szimpatizánsairól sem szeretnénk lemondani. Mindenki kell. Ebből kormányra jutva baj lehet.

A döntés – a szervező szerint – végre megszületett. Az MSZP-re fölösleges lőszert pazarolni. Cél a Jobbik, ám azért csínján kell bánni vele. A szálakat nem szabad végleg elvágni. Legfeljebb annyit mondanak: számos dologban igazuk lehet, de mi európai modorban adjuk elő. A „kinek lapátnyél, kinek cella” jelszó a középszavazót riasztja.

Nem mondja ki, de egyértelmű: tartalmi kritikáról nincs szó. A kísérlet, amelynek tanúi vagyunk, karaktergyilkos vagy fekete kampány.

Egy sokat látott s megélt jobboldali képviselő szerint a fekete kampány korántsem könnyű műfaj.
– A közönség ingerküszöbe már annyira magas, hogy az sem hatna rá, ha hallaná: a politikus az ország kilencvenkilenc pontján tart barátnőt, s a találkákra sikkasztott pénzből vásárolt luxusautón utazik. Nagyot kell dobni ahhoz, hogy ártson is.

A Jobbik-ellenes lejárató kampány hozadéka eddig siralmas. A leltár szerint két töltényhüvelyt találtak, két darab büntetett előéletet és két pártelnöki e-mail-váltást. (Lehet, hogy hamis.) Méltatlan a Fideszhez. A lemondott jobbikos pártszóvivő, K. A. ügye a legnagyobb fogás.

A Meleg Büszkeség Napján szerepelt Montrealban egy tízéves felvételen. Ifjúkori botlás. De mit számít egy szóvivő?

Mindez cseppet sem ártott a radikális ellenfélnek. A Jobbik – a párt imázsa szerint – „a nép hangja”, a durvaságig kíméletlen „őszinteség”, a puritán erkölcs letéteményese. Civilként, kívülről érkeztek a szennyes politikába. Miért kormolják őket gonosz politikusok?

És bár – emlékeink szerint – a Fidesz a koalíciós társak, pártok profi likvidátora, Vonáékkal nem boldogulnának.
– Nem mennénk velük semmire – mondja föntebb idézett anonim emberünk. – Csurkáékat, Torgyánékat könnyű volt. „Pista bácsi”, az író érzelgős antiszemita, ellenzékből is velünk szimpatizált. Torgyánt úgy vették le a sakktábláról, mint a középjátékban egy gyalogot.

De mit nyújthat a Jobbiknak a Fidesz?
– Semmit – mondja Juhász Attila (Political Capital). – Nincs mivel megkínálni őket. Koalícióra nem léphetnek velük a nemzetközi környezet miatt. Ráadásul vérszemet kaptak. Érzik a felhajtóerőt.

A Fidesz pedig stagnál, növekedésének határát végképp elérte, s két gyötrelmes hét még hátravan. A harctéri logika szerint: aki beássa magát, előbb-utóbb hátrálni kezd. A nyugdíjvita lemorzsolt kétszázötvenezer szavazót. Juhász Attila azt mondja: ha a Jobbik húsz százalék fölé kúszik, s az MSZP is képes erre, marad a sima többség. Kövér László tombolni fog.

Máig homályos, aggasztó ügy a Magyar Gárda jövője, karakteres jobbikos parlamenti jelenlét mellett. Miként fest majd a parlamenti ülés, miközben lenn a téren a párt egyenruhásai állnak fenyegetően, néma vigyázzban? Kaphatnak-e szerepet, „feladatot”, pénzt az önkormányzatok mellett, ha 2010 őszétől jobbikos többségű a testület? Fognak-e fegyelmezni? Netán ütni? Giró-Szász András, a Századvég elemzője szerint ilyesmi nem fordulhat elő. Minden azon múlik, milyen az új kormány rendvédelmi politikája.

– Határozott, minőségi kormányzás mellett a bajok zöme kezelhető.
A Fideszhez közel álló elemző szerint a Jobbik-lufi addig fújható, amíg a parlamentbe nem kerül. Akkor kidurran.

A Navracsics-, Stumpf-féle elemzők visszatérő érve: jó kormányzással minden megoldható. Csakhogy a kormányzás jó néhány évig nem lesz népszerű foglalatosság.

A Jobbik gondolkodás nélkül rálicitál majd minden fideszes ígéretre, javaslatra, fokozott retorikával. Ha a Fidesz „embereket” említ, ők „magyar emberekről” beszélnek. Mindig előbb lesznek „nemzetiek”, és csak utána „szocialisták”.

Kitört a kampányháború. Most mindenkiről minden kiderül. Csak a jövőről nem tudunk semmit.