A játszma vége

Elemző műsora pár hete így zárult: „Már nem maradt időnk az MSZP kongresszusára, de meglepetésre úgysem számítunk.” Aztán lett meglepetés. Gyurcsány olyan váratlanul távozott, ahogy érkezett.

Nyilván ő előbb érzékelte, mint a külső elemzők, hogy a cselekvési tere végletesen beszűkült.

Az utólagos események az ő tervei szerint alakultak?

Ma már világos, hogy nem: lett is belőle némi káosz. A miniszterelnököt a pártjában a rajongás mellett mindvégig bizalmatlanság övezte. Szokatlan volt a stílusa, az öltözködése, a kommunikációja, a politikai értékrendje. De hát épp ezek adtak esélyt arra, hogy az MSZP-t megújítsa.

Tudja, hogy miért tértem vissza erre a többhetes ügyre? Mert elkötelezettebb apologétája Gyurcsánynak kevés akadt.

Tán hívét akart mondani. Igen, idővel azzá váltam. A politikai értékvilágom a rendszerváltás idején kristályosodott ki, döntően Antall hatására, aki azóta is politikusi etalon számomra. Orbánt egy ideig örökösének láttam, de 2003 táján már világos volt, hogy az antalli politika lényege ellen fordult: a parlamentáris berendezkedést fenyegeti. Amikor Gyurcsány felbukkant, látszott: egyedül ő alkalmas arra, hogy Orbánt megállítsa. Ez meg is történt. Könyvet írtam róla, mindent elolvastam, amit valaha írt, mondott. Egy idő után már nemcsak Orbán ellenfeleként tiszteltem, bizonyos rokonszenv is kialakult köztünk. Mélyen megvetem azokat, akik most kezdik el rugdosni, amikor a földre került.

Egy fejezet lezárult. Kéri László szerint a Bajnai-kormány az első, amelynek nincsenek kampányfeladatai. Annál nehezebb dolga van.

A politikától mégsem függetlenítheti magát. Bajnainak nincsenek politikai ambíciói, ám a parlamenti többséghez igazodnia kell. Politizálnia kell, ha tetszik, ha nem.

Hosszú ideje ő az első baloldali politikus, aki nem használja a reform szót.

Jól teszi. Neki – ahogy ő maga mondogatja – válságot kell kezelnie. Hogy a forint ne omoljon össze, hogy helyreálljon az ország iránti bizalom, hogy több munkahely maradjon meg. A két nagy párt közti különbség behozhatatlan: hosszabb távra emiatt sem tervezhet.

A válságkezelés döntően pszichológiai munka. Ha állandóan azt halljuk: válság, válság! – az öngerjesztő folyamat.

Szűk a kabinet mozgástere. Amit Bajnai bejelentett, ijesztő. De még nem érzékelhető. Karácsony körül lesz az, amikor a tizenharmadik havit szokta hozni a postás. Vagy amikor előbb kell munkába állni a megrövidült gyes miatt. Na, akkor nem szeretik majd a kormányt.

Beszélgetésünk döntő pontjához értünk. Ez a „kinn is vagyok, benn is vagyok” állapot, a tény, hogy Bajnai nem tipikus pártpolitikus, elfogadottabbá teheti a kormányt?

A Horn-kormányt kivéve az összes magyar kabinet kettős arculatú volt. Az Antall-kormány is döntően „külsősökből”, szakemberekből állt. Csak Für Lajos volt kakukktojás, amúgy Rabártól Kádár Bélán át Pungor Ernőig, Kupáig nem MDF-es pártpolitikusok voltak. Orbán első kormányában sem tengtek túl a kollégiumi mozgalmárok. Medgyessy, Gyurcsány is vegyes csapattal indult, csak a Horné volt szabályszerű politikai kormány. De Bajnai más kategória.

Amennyiben?

Õ nem politikus, és rá is játszik erre: „Kérem szépen, én csak szakértő vagyok.” Ám ez csupán részben igaz. Mert eltöltött már annyi időt a kormányban, hogy tudja, miként működik a frakció, hogyan lehet a képviselők bizalmát elnyerni. Nem olyan „naiv fiú” ő, amilyennek látszik. Szakember, aki morális megfontolásból átmeneti politikai szerepet vállalt.

A válságok természete, hogy amíg a mélypontot el nem érjük, állhatnak bármilyen fényes elmék a kormány élén, tehetetlenek. Bajnainak is ezt a periódust kell majd túlélnie. Van esélye rá?

Van. Az EP-választás ebből a szempontból nem mérvadó, azt a vereséget már „beárazta” az MSZP. A költségvetés elfogadása lesz a kritikus pont. Ha átmegy, akkor már nincs értelme az előrehozott választásnak. De a kormánypártnak több dobása nincs. Ha Bajnai előbb lemond, előrehozott választások lesznek.

Az MSZP-t olyan pártnak ismertük meg, amely kiadós vereség után hajlik a bűnbakkeresésre.

Ez a régebbi időkre nem igaz. Amikor Horn vesztett, új elnököt választottak: ez normális volt. Most viszont az történt, hogy az a nagyüzemi méretű bűnbakképzés, amit a Fidesz Gyurcsánnyal szemben folytatott, elérte az MSZP-t is.

Ennyi pesszimizmus után álljunk elő pozitív forgatókönyvvel is. Mert mi van, ha a szavazók nem csak hangulatemberek? Azt mondják: habár Bajnai lépései brutálisak, a vállalása tisztességes.

Én másféle tapasztalatokat szereztem a szavazókról. Efféle méltányosság föl sem tételezhető.

Bajnai „forradalmi újítása”, hogy a csomagot nem teríti. Azoktól veszi vissza a pénzt, akiknek kicsorgatták...

Ez igaz, helyes is. Csakhogy ezzel az MSZP legstabilabb választóit sújtja, aminek további politikai következményei lesznek.

Sokan mondják: a szocialista vezetők jelenlegi élgárdájának ez az év a hattyúdala.

Ahogy a Bajnai-kormány, úgy az MSZP jelenlegi vezetése is átmeneti jelenség. A választásokig kell elvezetnie a pártot. S mivel a hatalmas vereség borítékolható, természetesen lesznek átrendeződések.

Ennyire biztos benne?

Ennyire. Sőt: ha a helyzet nem változik jelentősen, az a kérdés, hogy lesz-e az MSZP-nek (vagy bármely pártnak a Fideszen kívül) bármiféle mozgástere a választások után.

Merész állítás.

Hetven–tizennyolcat mért a Medián. És mások is hasonlót.

Várjunk csak. Más a közvélemény-kutatás, amikor indulatból beszélünk, és más a voksolás.

Ötvenkét százaléknyi a különbség.

Mondom: ez közvélemény-kutatás.

Én meg mondom, hogy ötvenkét százalék! Pár százalékos eltérésre volt már példa, de itt miben reménykedik bárki? A Mediánnak van egy mandátumeloszlást vizsgáló táblázata. E szerint 22 százaléknyi különbség a listán elég a kétharmadhoz.

Beszélgetésünk egyre „optimistább”. Viszont van egy „érdekes” kis párt, a Jobbik, amely ma bejutna a parlamentbe.

Így van. És ha az EP-választáson mandátumot szerez, akkor biztos lehet a dolgában.

Mit szól ehhez a Fidesz?

Kínos nekik. Azonnal meg is változott a Jobbikhoz fűződő viszonyuk. Pedig ez a párt a Fidesz és személy szerint Orbán bábáskodása mellett született. Most megfordult a szél: a MIÉP-be próbálnak életet lehelni a Jobbik ellenében.

S mi lesz, ha egy szélsőséges párt országgyűlési frakciót szervez?

Az, ami 1998 és 2002 között volt a Fidesz és a MIÉP között. Fű alatt öszszedolgoznak. Legföljebb most nem a kormányzás, hanem az alkotmányozás lesz a tét.

Ön képviseli leghatározottabban azt a véleményt, hogy a Fidesz kétharmados győzelme esetén megváltozik a közjogi berendezkedés.

Tévedés. Nem én képviselem, a Fidesz.

Nem túlzás ez?

Nem, csak oda kell figyelni. Arra is, amit Orbán mondott 2007 nyarán. Hogy a képviseleti demokrácia kudarcot vallott, s át kell gondolni az elnök és a parlament viszonyát. Stumpf ennél is tovább ment. Orbán meghosszabbított elnöki mandátumáról és a jogköréről elmélkedett. Egyfolytában a közjogi rendszer „reformjáról” beszélnek. Ezt mire véljem?

Ehhez a változtatáshoz pusztán a parlament kevés. Oroszország nem demokrácia, de működik. Hatalmas energiavagyonra támaszkodva. Nálunk ez hiányzik.

A parlamentáris kormányzás kiiktatásához nem kőolaj és földgáz kell, hanem kétharmad. Az alkotmányt kell átalakítani. A párttörvényt. Megvonni a pártok állami támogatását, amihez felállva tapsol majd a nép. Kétharmaddal az Alkotmánybíróságot is fel lehet tölteni pár új taggal. Vétójogot, rendeletalkotási jogot kaphat az elnök. A „csapnivaló” médiatörvényt meg lehet változtatni. Választójog a kinti magyaroknak. Soroljam?

Miközben uniós tagország vagyunk?

És? Mióta szól bele az unió abba, hogy prezidenciális vagy parlamenti rendszer működik-e egy tagállamában?

De a válságot Orbán sem kezelhetné.

A válság előbb-utóbb lecseng.

Ezek szerint az egyetlen haszon a tanulási folyamat volt. Mindenért meg kell fizetni. Az osztogató gazdaságpolitikáért is.

És a magyar társadalom levonta ezt a tanulságot?

Ilyen egyszerű lenne nyerni?

Minden jel szerint igen. De ha valami vigasztalót akar a végére: a politikában mindig történhet váratlan fordulat, amellyel nem lehet kalkulálni. Ennél többet nem tudok mondani