A gárdaítélet üzenete

Jogerősen megszüntette a Magyar Gárda Egyesületet a Fővárosi Ítélőtábla. Kimondta azt is: a gárda felvonulásai alkalmasak voltak kirekesztésre és gyűlöletkeltésre.

Egyértelmű: nem lehet alkotmányos olyan szervezet, amely ha nem is elsődlegesen, de erődemonstráció céljából alakult, s fenyegetettséget jelent az általa pontosan megnevezett csoportok számára.

Ungvári Tamás nemrég lapunkban fejtette ki: az elhúzódó bírósági eljárás is hozzájárult a gárda megerősödéséhez. Hogyan látja: ebben az esetben a lassú igazságszolgáltatás mennyiben felelős a radikalizmus térnyeréséért?

Nyilván jó lett volna, ha előbb születik meg a megszüntető határozat, ám nem ezen múlott a gárdisták népszerűsége. Ugyanakkor valóban fennáll a veszély, hogy a késleltetett szankciónak nincs kellően elrettentő hatása. Márpedig ha az elkövetők nem veszik eléggé komolyan az igazságszolgáltatást, az a bűncselekmények elszaporodásához, bizonyos negatív tendenciák erősödéséhez vezet.

A feloszlatás óta két tiltakozó gyűlést is rendezett a Jobbik, amelynek vezetője, Vona Gábor egyben a gárdaegyesület elnöke is volt. Sőt, szombati rendezvényükön bejelentették: újjáalakul a Magyar Gárda Mozgalom. Az ORFK közleményt adott ki: aki a bíróság által jogerősen feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében részt vesz, bűncselekményt követ el, s ilyen esetekben a rendőrség a leghatározottabban fog fellépni.

Sajnos már ez is jelzi: senkiben se keltsen hamis illúziókat, hogy a gárdát feloszlatta a bíróság.

Vagyis?

A gárdát megszüntető ítélet inkább üzenet: nincs létjogosultsága az ilyen szervezeteknek. Másfelől a bírósági határozat egyértelművé tette: a Magyar Gárdáéhoz hasonló megmozdulások esetében beavatkozhat a rendőrség. Ám a gyakorlatban „mindössze” annyi változott az ítélettel, hogy a gárda ezután nem léphet fel jogi szervezetként. De attól, hogy már nem rendelkeznek külön jogalanyisággal, ugyanezek az emberek még szervezhetnek felvonulásokat, tüntetéseket. Akár „Vona Gábor Baráti Kör” néven.

Pedig a korábbi tapasztalatok – gondolok itt például a bíróság által szintén megszüntetett Vér és Becsület Egyesületre – azt mutatják: a feloszlatott szervezetek idővel eltűnnek.

Attól tartok, ezúttal más a helyzet. Ahogy már említettem: a Magyar Gárda jól szervezett mozgalom. Legutóbbi két demonstrációjukból kiderült: a bírósági ítéletet nem fogadják el. Ez ellen nincs mit tenni. A kérdés az: miként bírálja el a rendőrség a bejelentett tüntetéseket. Ha nincs törvényi akadályuk, engedélyezni kell őket. Ha pedig a megnyilvánulás alkotmányellenes, jöhet a feloszlatás.

Csakhogy már abban is ellentmondóak a jogi értelmezések: egyáltalán hordható-e egy feloszlatott szervezet uniformisa. Vannak, akik úgy vélik: a gárdista egyenruha viselete a véleménynyilvánítás szabadságának része, még akkor is, ha alkalmas félelemkeltésre. Mások azt mondják, jogos a fellépés azokkal szemben, akik egy feloszlatott szervezet jelképeivel demonstrálnak.

Tisztázzuk: az uniformis többé nem a Magyar Gárda egyenruhája, hiszen nincs ilyen egyesület. Vagyis innentől kezdve ez egy önszerveződő csoport egységes öltözéke. Amíg tagjai nem viselnek tiltott jelképeket, magában az azonos öltözékben én sem találok kivetnivalót.

Azért is kérdeztem, mert a Társaság a Szabadságjogokért a két héttel ezelőtti Erzsébet téri tüntetés oszlatása kapcsán aggályosnak tartotta, hogy a rendőrök épp a gárdaegyenruhásokat emelték ki a tömegből.

A rendőrség kompetenciája eldönteni: milyen szempontok alapján emel ki egyes tüntetőket. De logikus, hogy azokra „vadásznak”, akikről az öltözékük alapján feltételezhető: az engedély nélküli tüntetést szervező egyesülethez tartoznak. Az pedig nem lehet kérdés, feloszlasson-e a rendőrség egy tüntetést, amelyre nem adott engedélyt.

Az elmúlt években ugyancsak számos jogvita kerekedett a szélsőjobboldali megmozdulásokkal szembeni rendőri fellépés kapcsán. Egyes szakemberek a gyülekezési törvény módosításában látnák a megoldást.

Több mint húszéves törvényről van szó. Nem kérdés: felül kellene vizsgálni. A gyülekezési jog alkotmányos alapjog, de csak addig, amíg alkotmányos cél érdekében gyakorolják. A diszkrimináció és a félelemkeltés nem alkotmányos cél. A rendőrség szemlátomást sok helyzetben bizonytalan. Nem csoda, hogy elbizonytalanodik a jogalkalmazó ott, ahol – például – egy parlamenti képviselőcsoport kordont bont, azaz nyíltan szembeszegül a hatósági döntéssel.

Ön mit változtatna a jelenlegi törvényen?

Egyszerűen meg kell vizsgálni: a törvénynek mely rendelkezései értelmezhetők nehezen. Magyarán: a rendőrség számára mely esetekben nem volt egyértelmű, hogy oszlathat-e. A későbbi jogvitákat megelőzendő az egyesületi törvényben is rögzíteni szükséges, hogy az engedély nélküli tüntetéseket a rendőrség oszlassa fel.

Már a gárdát megszüntető bírósági ítélettel kapcsolatban is sokan attól tartanak: ellenkező hatást ér el. Mártírt csinál a gárdistákból, még népszerűbbé teszi őket.

Sokat hallom én is jogvédőktől ezt az „elméletet”, és meglehetősen butának tartom. Két-háromszáz évvel ezelőtt talán tényleg mártírok lettek volna a gárdistákból. Ma viszont médiaesemény lett belőlük, és az is csak átmenetileg. A jogsértő magatartást szankcionálni kell. Ez nem lehet kérdés. Nyugat-Európában a rendőrség kegyetlenül szétveri a félfasiszta szervezetek tüntetéseit, a bíróság habozás nélkül feloszlatja az efféle egyesületeket. Demokráciában az állampolgárok nyugodt életet akarnak, és tudják: ha valami megzavarja a nyugalmukat, azt fel kell számolni.

Itthon viszont – felmérések szerint – a lakosság fele a Magyar Gárda pártján áll.

Nálunk a gárda vonulása és feloszlatása még szenzációszámba megy. Emellett azt is mutatják a felmérések, hogy a lakosságnak elege van a politikai elitből – mind a bal-, mind a jobboldalon. A megcsömörlött – és tegyük hozzá keserűen: kereskedelmi tévék showműsorain „edződött”, ingerszegény környezetben élő – emberek pedig könnyen megvehetők demagóg szólamokkal. De ezek a demagóg erők amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan el is tűnnek. Hosszú távon féligazságokból, logikát nélkülöző lózungokból nem lehet megélni, mert nem teremt jólétet. Márpedig a választók ez utóbbit várják.