A Gárda megoldása és a "cigány bűnözés"

A rendezvényről hírt adó újság munkatársa megkérdi a papot – akinek plébániája egyszersmind a katolikus kultúrház fenntartója is –, vajon milyen megfontolásból adnak helyet hungarista összejöveteleknek. A plébánosnak rémlik valami erről a programról, de miután külföldön tartózkodik, csak hazatérte után, egy hét múlva tud utánanézni a dolognak. Addig nem nyilatkozik.

Nem szeretnénk megelőlegezni, mit fog mondani, ha képbe kerül. A lehetőségek azonban végesek. Miután ugyanebben a kultúrházban nemrég a Jud Süsst is tervezték levetíteni, s feltehetőleg csak a sajtó hatására álltak el tőle, elképzelhető, ezúttal arra hivatkoznak majd, hogy megint nem tudták, mihez járultak volna hozzá; ők amúgy általában támogatják a történelmi ismeretterjesztést. A másik verzió az lehet, hogy a plébánia karakánul kiáll a Pax Hungarica mellett, mondván, nekik nem feladatuk előre cenzúrázni a majdan elhangzó előadásokat, ám ha azok szellemisége indokolná, megteszik a szükséges lépéseket.

Így vagy úgy, az egyházi fenntartó mindenképpen azt a látszatot próbálja majd kelteni, hogy nem tudja, mi készül az általa felügyelt intézményben, illetve nem tehető felelőssé érte. Semmiképpen sem fogja elismerni senki, hogy feltett szándéka volt náci propagandistákat támogatni. Hogy aztán a közvélemény hitelt ad-e a plébánia deklarált jóhiszeműségének, az más kérdés – a katolikus kultúrház nyilván számít sokak, de legalább törzsközönsége feltétlen szimpátiájára.

Ennél a farizeuskodásnál mindenképp lefegyverzőbb a jászapáti SZDSZ-szervezet elnökének nyílt beszéde. Ő igazán nem köntörfalaz, amikor beengedi a tulajdonát képező pizzériába a Magyar Gárda tagtoborzó fórumát: szerinte igenis a gárda kínálhat megoldást a városban terjedő „cigány bűnözés” ellen. A szabad demokraták helyi csoportjának vezetője a saját tapasztalataira hivatkozik, és azt mondja, hogy „az alakulat a társadalom önszerveződő képességének köszönhetően jött létre”, éspedig azért, mert a kormány és az állam tehetetlen, nem képes megvédeni a lakosság javait a munkanélküliektől. Pártja országos vezetésének meg azt üzeni, sajnálatos, hogy nem törődnek a vidék közbiztonsági problémáival.

Bízvást feltételezhetjük, hogy mind a magyar katolikus egyház hivatalossága, legfelsőbb méltóságai, mind az SZDSZ vezető testületei a leghatározottabban elítélik, ha szervezetük bármely pontján, a gyülekezetek, illetve a tagság alsóbb régióiban, a hívők és a világiak valamelyik csoportja a „központi” eszmékkel és elvekkel merőben ellentétesen viselkedik. De azért az óvatosság mindkét szférában megfigyelhető. Egyház és párt egyaránt tapintattal közelít renitens híveihez, ha azok „elhajlása” feltehetőleg a helyi közösségek igényeiből táplálkozik.

Hogy ezek az igények történetesen a feltámadó nácikultusz ápolására irányulnak, az persze kényelmetlen, sőt kínos – példának okáért a Fidesz sem igen tud és akar mihez kezdeni azokkal a polgármestereivel, akik masírozni invitálják a Magyar Gárdát –, de hát dacolni a „népakarattal”, az meg bizony kockázatos. A híveket egyetlen szervezet sem szeretné elmarni magától. Az egyház éppúgy pragmatista, mint némely pártok: ha szembe kellene menni követőik rossz szellemiségével, inkább lemondanak a tudatformálásról.

És ezért van igaza a kisebbségi ombudsmannak, amikor arról beszél, hogy a rasszizmus lassan intézményesül az országban. Nem elsősorban a jogállam felső szintjén – az a folyamat majd csak a lentebb zajló szükségszerű következménye lesz –, hanem egyelőre az úgynevezett helyi viszonyok között. Kultúrházakban, iskolákban, plébániákon, önkormányzatokban, pártalapszervezetekben. Ez igazán „alulról jövő kezdeményezés”; félreértett és félreértelmezett érdekek mozgatják, a rend iránti jogos vágy torz kifejeződéseként. Egy olyan országban, amely még csak annyit tud a demokráciáról, hogy az nem védi meg semmitől.

Ezért az állam felelőssége elháríthatatlan; beleértve természetesen a mindenkori kormányokét. De nemcsak abban, hogy a polgárok különféle kiszolgáltatottságát hathatós projektekkel – magyarán: átfogó társadalompolitikával – feloldja, és (mondjuk egy mintha máris hamvába holt, gyorsan elfelejtett részvénytulajdonosi program helyett) értelmes, átélhető és megvalósítható tervekhez adjon segítséget. Az állam intézményeinek és persze az egyházaknak, a pártoknak, az önkormányzatoknak minden lépésükkel, megnyilatkozásukkal érvényre kell juttatniuk a demokratikus jogállam zéró toleranciáját mindenféle kirekesztéssel, gyűlöletkeltéssel és megfélemlítéssel szemben.

Új keletű hír: amikor Passauban a neonáci NPD vezetői prominens elvbarátjukat temették, egyikük a koporsóra terített egy horogkeresztes birodalmi zászlót. A temetőőrök azonban értesítették erről a rendőrséget, a sírt felnyitották, és a fasiszta jelképet elkobozták. Az ügyészség eljárást indított, az elkövető három évet kaphat.

A német állam a sírban sem ad helyet a horogkeresztnek.