"A Ferinek üldözési vagy ilyen küldetéstudata van"

– Kint tanyázzunk, még nagyon korán van – igazít rendre Fodor Endre bíró úr, amint tíz perccel a tárgyalás előtt az üres terembe lépünk.
Pontban fél kilenckor folytatódik a másodrendű vádlott, Lados István kihallgatása. A tanács elnöke vele kezdett. Zuschlag egykori titkárságvezetője ugyanis kitálalt: önmagára nézve teljes körű beismerő, társaira pedig terhelő vallomást tett. Ma az ügyvédek keresztkérdéseire is válaszol.
Nagy a rend a teremben, keménykezű az elnök úr. Korábban is meggyűlt a baja a médiával. Az előző tárgyalási napon egy internetes portál élő közvetítését tiltotta be, most az indoklást is előadja.
– Az élő adás sérti a tárgyalás zavartalanságát és folyamatosságát. Amellett a személyiségi jogok védelme sem garantálható. A szünetben azt lehetett látni az interneten, ki mit uzsonnázik.
Bólogat az ügyvédsor.
– A sajtószabadság joga nem vonatkozik a büfére és a vizeldére – vonja le a következtetést egyikük.
De aztán gyorsan az ügyre koncentrálunk, záporoznak is az ügyvédek kérdései Ladoshoz. Van köztük, aki legalább harminccal készült. A kilencedrendű vádlott védőjének nehezen követhető észrevétele még a birkatürelmű titkárnak is sok.
– Nem értem, azt se tudom, mi az az attribútum. Egyszerű ember vagyok, nem ismerek ilyen szavakat.
Bíró úr fordítja a kérdést magyarról magyarra.
– A belső kör tagjait mi különbözteti meg azoktól, akik nincsenek benne? Az érintkezés gyakorisága, a régi barátság?
Lados már készségesen válaszol: főleg az ismeretség számított. És tovább állja a kérdéssortüzet. Csúszik is a tervezett menetrend, Zuschlagra ma sem kerül sor.
De eljön a nagy nap.
– A kamerákat hátra kellene állítani – adja ki az ukázt a bíró, ahogy a sajtósok serege az ajtóra tapadva várja, hogy belépjen maga Zuschlag János.
Az utasításra senki nem mozdul.
– Attól félek, nem fejeztem ki magam érthetően. Itt nem lesz ingyencirkusz! Ha nem értjük meg egymást, és zűrzavar alakul ki a teremben, nem engedélyezem a kép- és hangfelvételt.
Kissé átrendeződünk. Nyílik az ajtó, vakuk és felvevők kereszttüzében, láncon lép be Zuschlag. Frissen borotváltan, öltönyben, nyakkendőben, új frizurával.
– Ma az elsőrendű vádlott kihallgatásával folytatódik az eljárás – jelenti be a bíró. – Nem köteles vallomást tenni, azt bármikor megtagadhatja.
Zuschlag a mikrofonhoz lép.
– Megtagadom. Kérdésekre nem válaszolok, szembesítésen nem kívánok részt venni. De már most jelzem, az eljárás későbbi szakaszában vallomást teszek.
Bíró bólint.
– Tessenek helyet foglalni!
Az elsőrendű (barátainak Cusi) láncos kíséretével ül a vádlottak padjára, pár méterre tőle Lados. Lopva tekintenek egymásra, miközben a tanácselnök felolvassa Zuschlag korábban tett vallomását.
A rendszerváltástól napjainkig kapunk történeti áttekintést a civil- és ifjúsági mozgalmak kormányokon átívelő mechanizmusairól. Megtudjuk, az átpolitizált működés a hibás mindenért. A civil rendszer álcivil, mert a kuratóriumok és regionális szervezetek színeiben pénzosztó kollégiumok működnek. Ő, Zuschlag csak belekerült a rendszerbe. A Fiatal Baloldal – Ifjúszocialisták Mozgalma elnökhelyetteseként alig volt hatásköre, aláírási jogot sem kapott. A számlákat nem látta, a könyveléshez köze nem volt. Ő csak táborokat, fesztiválokat, nemzetközi programokat szervezett. És persze próbált forrásokat szerezni hozzájuk. De egy idő után nem lehetett átlátni a rendszert, mert az utófinanszírozás miatt csúsztak a kifizetések, az elszámolás összedőlt.
A felolvasás alatt Zuschlag faarccal jegyzetelget. Néha oldalra pillant Ladosra, akinek még a fülcimpája is bepirosodott. A bíró úr fárad, egyre halkabban olvas, és egyre gyorsabban.
– „Ötvenmilliót megtérítettem, együttműködtem a hatóságokkal, ismertségemmel nem tudnék elbújni, szökés veszélye nem áll fent. Karrieremet elvesztettem, erkölcsi hátrányok értek, a családom ellehetetlenült, feleségem hét hónapos terhes, előzetesben nem tudom eltartani őket. Ezért kérem a házi őrizetet” – hadarja a bíró Zuschlag korábbi vallomását.
Szófoszlányokat veszünk ki a szövegből.
– Azt hiszem, felolvastam mindent – sóhajt Fodor Endre. – Hangfelvételekkel folytatjuk, amelyek önök között zajlottak le – mutat Ladosra és Zuschlagra.
Kiderül, a titkár titokban jó párszor rögzítette, miről folyt a szó köztük.
– „Holnapig be kéne menned a gépet kitakarítani, mert csütörtökön elvisszük, érted? Én már töröltem azt, ami kellett, ami neked is kell, töröld ki, jó? Eltüntetjük a gépet, hogy ne legyenek meg rajta azok a cuccok, tudod” – hallhatjuk az egyik felvételen Cusit.
Lados a fejét csóválja, bazsalyog.
– Szeretne nyilatkozni, ha jól vettem észre – szól a bíró Zuschlaghoz az utolsó bejátszás után. – Kezemben a vád. Tessék.
Zuschlag ruganyos léptekkel lép a mikrofon elé. Kezében előre megírt szöveg. Nyugodtan, tagoltan olvas.
– Az elnyert támogatásokat senki nem tapsolta el, senki nem sikkasztotta el. Tény, az elnyert pályázatokat a pályázati céltól eltérően használtuk fel. Nem volt törvényes, és nem felelt meg a jogszabályoknak. De bűnszervezet irányítója, tagja nem voltam. Mivel bűnszervezet sem volt. Ezért abban való elkövetésben nem ismerem el büntetőjogi felelősségemet.
Susmorog a terem.
– Azt vitatom, hogy minden pályázatot a céltól eltérően valósítottunk meg, illetve, hogy minden pályázat estében én lettem volna a felbujtó... Az egy rendbeli, nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében nem ismerem el büntetőjogi felelősségemet. Az egy rendbeli, európai közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntettében elismerem büntetőjogi felelősségemet, bár ezt akaratomon és tudtomon kívül követtem el.
Határozott.
– Jó, adja át – veszi át a bíró az írásos vallomást. – Lados István tehet észrevételt, ha akar.
Akar hát. De előtte még egy telefonos felvétel a „főbűnös” 2005-ös múltjából. Ezt is Lados készítette, mert fültanúja volt Zuschlag beszélgetésének.
– És annyira érdekfeszítőnek találta, hogy a mobilját vételre állította – ad háttérmagyarázatot a bíró.
Bevezetésként – még a hangfelvétel lejátszása előtt – felolvassa az írott verziót. Négy részletben és szó szerint. Az elsőnél nehezen találja a ritmust az elnök úr, a másodiktól viszont belejön.
– „Bassza a csőrüket, hogy három hónapja nem tudnak velem mit csinálni. Baszta már a csőrüket, és én tisztességesen akarok megállapodni, érted?”
Összemosolyognak a jelenlévők, a bíró rendületlenül folytatja.
– „Nem azt mondtam, hogy adjanak hetvenötmillió forintot vagy ötvenet, hanem hogy akkor nézzünk valami feladatot, ami nekem egzisztenciális alapokat nyújt, meg a pártnak is. Korrekt ajánlatot is tettem nekik, érted? Mert ha most azt mondtam volna, hogy rendben, gyerekek, lemondok ötven misiért, lehet, hogy még össze is kaparták volna, de akkor tényleg el kellett volna tolnom a biciklimet a párttól.”
Lados elkezd jegyzetelni. Az egyik ügyvéd közben bulvárújság „Győzi műsoron kívül fogdosta Csillát” című cikkében merül el. Pedig a bíró egyre jobban belejön.
– „Tudom, miért nem lesz megint boldog a főnökség. Most mi a faszt csináljak velük? Ők leginkább azt szeretnék, ha eltűntem volna négy évre, ha jól értelmezem. Mert ha nincs itt, akkor mégsem. Hm... csapat. Ezt nem érti a Feri, hogy ez egy pénzből és erőből működtetett rendszer. Én elmondtam, hogy bele fog ebbe bukni, ha ebbe bele akar nyúlkálni. Azt mondta, hogy nagyon tévedek. Mondtam, hogy jó, Feri, meglátjuk majd négy év múlva.”
A bulváros ügyvéd már a „Nem vevő a bókokra a legszebb rendőrnő” című anyagot bújja. Kettővel arrébb unatkozó szomszédja elektronikus pasziánsszal foglalja le magát. Pedig az utolsó résznél a tanács elnöke mindent belead.
– „Úgy érzem, hogy a Ferinek üldözési vagy ilyen küldetéstudata van, és ez betegség. Súlyos betegségnek tekinteném. Tényleg azt hiszi, hogy mindenki más hülye, korrupt, disznó állat rajta kívül.”
A bíró Ladostól kérdezi, kíván-e az elhangzottakhoz hozzáfűzni valamit.
– Csupán annyit, hogy velem is ilyen hangnemben beszélt Zuschlag János. Ezt csak úgy adalékként mondom. Ez az ő igazi beszédstílusa. Kibontakozik, hogyan képzeli el a jövőjét, a politikában miféle eszközökkel él.
Cusi oldalról pillant Ladosra, de gyorsan elkapja a tekintetét. A bilincsét szorongatja.
Az ebédszünetben Zuschlag ügyvédje, Kovács M. Gábor tájékoztatja a sajtót. Megtudjuk, védence nem a hangfelvételek miatt szólalt meg, büntetőjogi felelősségéről ettől függetlenül is nyilatkozott volna.
– Az iratismertetés során derült ki számára, hogy létezik a felvétel. Így az a tárgyaláson nem lepte meg. Őszinte beismerő vallomást tett, a terhére rótt cselekmények zömének elkövetését elismerte, ez enyhítő körülményként vehető figyelembe.
Az ügyvéd kérdésünkre hozzáteszi: védence a többi vádlott kihallgatásán megjelenik ugyan, de nem lesz megjegyzése.
Egy darabig legalábbis.