A butaság fala

– Szenvedni fog a cikkel, mert sokat fecsegek – jön a figyelmeztetés Dömsödi Gábortól.

Pásztón, a Csibe cukrászdában találkozunk. Az új polgármester valóban nyomja a szöveget, egyik sztori a másik után.

– Harmadjára indultam, mindig arra számítottam, hogy győzök. Most is úgy gondoltam, simán nyerek.
S hogy miért is?

– Televíziós vagyok, életem nagy részét közvélemény-kutatásokkal töltöttem, és megtanultam, ha valaki rám mosolyog, az milyen kapcsolatban van a nézettségemmel. Ráérzek az eredményre.

Illetve az első két alkalommal nem érzett rá. Az első választás volt a „kalibrálás”, akkor kilencszáz szavazattal kapott ki. Négy éve hatvannal. Idén ötvennel nyert.

– Pásztón kétféle ember létezik: a sisákista és a nem sisákista. Tök mindegy, melyik párthoz tartozik. Sisák rafinált, ügyes, soha nem derültek ki a balhéi.
Kérjük, mondjon egyet.

– Majd most napvilágra kerül mind. Látszólag ő a világ legrendesebb embere, szaktekintély. Illuzionista. Latinovits kutyafüle volt hozzá képest a Mario és a varázslóban. Én is hittem neki az elején, jóban voltunk. Az egyik Főtér című műsort itt forgattam Pásztón, akkor ismertem meg. Határozottan jókat mondott. Később kezdtek kiderülni a viselt dolgai, a pásztói középkori diktatúra, kerékbetörés, megfeszítés, inkvizíció. Erről a pályáról kell visszafordítanom a települést, fejlődő várost kell csinálnom belőle.

Dömsödi azt mondja, rengeteg energiát fektetett a kampányba. Főként a feleségével dolgozott, csapata nem volt, szórólapozni, plakátot ragasztani négy-öt közeli barát segített, állítólag mind komoly fenyegetést kapott. Hogy konkrétan mit, nem árulja el.

– Ha annyi energiát tett volna az ellenzék a főpolgármesteri kampányba, mint én az enyémbe, nyernek. Korábban ellazsáltam a személyes találkozásokat, de most beleálltam. Pedig annyira álságos, hogy odalépek valakihez azzal, „jó napot kívánok, Dömsödi Gábor vagyok”. Miközben statisztikák szerint, ha kezet fogunk valakivel, hetven százalék az esély arra, hogy ránk szavaz. A piacra sem mentem ki öltönyben, nyakkendőben csak azért, hogy úgy tegyek, mintha krumplit vásárolnék, ahogy az ellenfelem tette. Inkább csináltam egy standot, árultam a könyvemet, úgy megszólíthattam az embereket.

Nem mindig ez volt a taktikája.

– Az első kampányba pesti ismerősöket hívtam. Volt esztrádműsor, Csimbumm cirkusz sztárfellépőkkel, még Győzike is eljött. Négy éve meg arra gondoltam, egy kemény riporterrel kellene megcsinálni a kampánybeszélgetést. Eszembe jutott az én Friderikusz barátom, de ő épp Amerikában tartózkodott. így Havas Henriket hívtam el, sikere volt. Az első másfél órában csak magáról beszélt. Aztán elkezdett a maga stílusában szemétkedve beszélgetni velem, de meggyőztem. Idén még nagyobb nevet szerettem volna, felhívtam Vitray Tamást. Aki ugyan nem vállalta, de megígérte: ha nyerek, eljön, és egy estén át beszélgetünk.

Dömsödi régi médiamotoros.

– Harmincöt éves koromban majdnem Sebestyén Balázs lettem. Én voltam a legfoglalkoztatottabb műsorvezető az MTV-ben, de idővel elmúlt a varázsa.
Ma visszamenne tévézni?

– Ha Aczél Endrének odaadnák a Híradót, mint 1986. január elsején, és napi szerkesztőnek hívna, kezem-lábam törném érte. A legenda szerint Aczél akkor azt mondta: mostantól mindent szabad, amit eddig nem lehetett. Itt Pásztón is ugyanez lesz. Persze nem úgy, hogy lehet tilosban parkolni, gazt égetni az utcán, kitisztítatlanul hagyni a csatornát. Hanem úgy, hogy az eddig elnyomott civil kezdeményezéseket segítem és támogatom.

Autóba ülünk, megmutatja a várost. Minden matricáról, fecniről, szórólapról eszébe jut egy történet.

– A szőlő- és borünnepen az ellenfelem végigvonult a városon, nagy show-t szervezett. Mi meg egyik barátommal kitaláltuk, hogy meghekkeljük a bulit. Csináltattunk ezer léggömböt, ötszázat felfújattunk, és hajnalban kiléggömböztük a várost. Mire jöttek ünnepelni, tele volt dömsödis lufival minden. Napközben héliumos léggömböt osztottunk a kicsiknek, de ezeket az óvónők elvették tőlük.

Ovisoknak, tényleg?

– Igen, nincs ezzel baj. Inkább azzal, hogy a közmunkásokkal kiszúratták. Pedig a lufi a törvény szerint olyan, mint a plakát: a választások után harminc nappal nekem kellett volna leszedni. Szerettem volna „Dömsödi Gábor fagylaltot” is a cukrászdában, de az végül elmaradt.
Bizarr.

– Az egyik független képviselő emberméretű Dömsödi-bábut szerelt a biciklije utánfutójába, azzal körözött a városban, én meg egyszer csak látom, én megyek magam előtt.
Van még.

– Mivel óriásplakátot külterületen tilos az úthoz száz méternél közelebb kihelyezni, meglévő építményre viszont igen, ezért egy másik barátom földjén építettünk egy funkciótlan, két méternél alacsonyabb, így nem építési engedélyköteles kerítést, erre raktuk ki az óriásplakátomat. Három reflektorral, aggregátor segítségével világítottuk meg éjszaka, biztonsági őr ült mellette, nehogy ellopják.

Elég is ennyi.

Keressük Sisákot is, de üzeni, nem kíván beszélni velünk. Pedig biztos neki is lenne pár sztorija Dömsödiről.

Kint kérdezősködünk hát. A polgármesteri hivatal előtt autóban férfi ül.

– Nagy változást várunk Dömsöditől, talán okosabb lesz, mint a korábbi polgármester, és nem köpönyegforgató. Sisák mindig azt mondta, neki csak föntről parancsolnak, csak az égiekkel tart kapcsolatot. Vacsoráztatta a nyugdíjasokat és a templomba járókat, meg turulmadarat avatott.

Nevét nem adja a nyilatkozó, illetve csak a keresztnevét.

– Mihály. De nem használom.
Odébb két nyugdíjas beszélget.

– Nekem csalódás a Dömsödi úr győzelme, négy éve cikket írt rólunk mint sötét barlanglakó pásztóiakról – mondja egyikük. Aztán odaszól fotósunknak: – Ne fényképezzél!
Fél?

– Igen, szó szerint.
És faképnél hagy minket.

Többen azzal hajtanak el, hogy nem pásztóiak, nem tudnak semmit, vagy most költöztek ide.

Odlerné Győri Melinda zöldséges. Ő mer beszélni.

– Mélységesen csalódtam a pásztóiakban. Számomra Sisák Imre a polgármester. Példaértékű ember, végtelenül tisztességes, mindenkin segített. Nem vádaskodott, nem szidta a másikat. Megfejthetetlen, mi történt itt. Sokan látszólag kiálltak Sisák mellett, aztán nem rá szavaztak. Nincs munkahely, ez a legnagyobb probléma, sokan Sisákot hibáztatták ezért.

Péter a zöldségesbódé előtt áll.

– Négy éve a Fidesz undorító kampányt indított Sisák ellen, a saját jelöltjüket nyomták, hadd kapirgáljon ezen a szemétdombon is az ő kiskakasuk. Maffia van itt is. Aztán rájöttek, nem bírnak vele. Baloldaliként is sajnálom Sisákot, kiváló ember, erős katolikus háttérrel, öt gyerekkel.

Tény: Sisák Imre 1998-tól volt Pásztó polgármestere, az első ciklusban függetlenként nyert, 2002-ben a Fidesz–MDF–MKDSZ, 2006-ban a Fidesz–KDNP–MDF–Nemzeti Kör színeiben, 2010-ben pedig ismét függetlenként.

Péter azt magyarázza, „nem tudni, mire készül Dömsödi és a Fidesz, milyen paktum van a háttérben, de Sisák érdemei elvitathatatlanok, és nem volt itt semmiféle önkényuralom”.

A végén oda lyukadunk ki, hogy „ez a választás háborút hozott Pásztóra, ugyanolyat, mint amilyet 2010-ben a Fidesz az országra”.

Egyre többen gyűlnek körénk a zöldséges előtt.

Bálint Attila roma és vállalkozó, két „vendéglátója” van, mellette kőműves. Negyven év munkaviszonnyal.

– Nekem könnybe lábadt a szemem, mikor megtudtam az eredményt. Személyes jó kapcsolatom volt Sisák úrral. Egyszer egy egész napra felvitt a Parlamentbe. Színemre való tekintettel nem tett különbséget, ahol tudott, segített. Vissza fogják még sírni a pásztóiak. Ő egy született polgármester.

Dömsödi tűnik fel az utca túloldalán.

– Mostantól mondhattok bármit! – szól át integetve.
Tudjuk, Sisák nem beszél velünk, mégis szerencsét próbálunk a polgármesteri hivatalban. Jól tesszük. A folyosón ugyanis a korábbi alpolgármesterrel, Volek Györggyel futunk össze.

– Nem őszinték az emberek, aláírtak nekünk, aztán nem támogattak – mondja keserűen. – Meglepett az eredmény, a lelkünket kidolgoztuk. De ez a kampány durva lett. Kikezdték a polgármestert, pedig olyan becsületes keresztény magyar elkötelezettségű városvezető nem volt az országban, mint ő. Éjjel-nappal dolgozott, a város hatalmasat fejlődött az idejében. Igen, tudom, az emberek munkahelyet szeretnének. Idén 290 milliót fordítottunk közmunkaprogramra, 251 közmunkást vettünk fel. A segélynél mindenképp jobb. Azt nem értették meg, hogy annyit vehetünk le az asztalról, amennyit felteszünk rá. A város költségvetése 1 milliárd 700 millió, nem kevés, csak mi épp a kórházat fejlesztettük, amit az állam most elvett. Ha tudjuk, hogy így alakul, másra költjük a forrást.

Zárásként még egy kis Dömsödi.

– Egyik barátom azt tanácsolta, ha polgármester leszek, ne legyek ennyire őszinte. Úgyhogy ez az utolsó őszinte beszélgetésem – viccelődik.
Nem lesz könnyű dolga. A testületnek három független és öt fideszes tagja lesz, plusz ő.

– Sok fideszessel haveri viszonyban vagyok. Hiszek abban, ha a városért dolgozunk, beállnak mögém. Ők elsősorban lokálpatrióták, s csak másodsorban pártkatonák. Ráadásul a régi polgármester nem maradt bent a testületben. És azért jönnek fejlesztési pénzek is. Ha egy polgármester jókat csinál, az a kormány sikere is. Felajánlottam a Fidesznek: adják ők az egyik alpolgármestert és a pénzügyi bizottság vezetőjét. Lássák át a financiális ügyeket, én nem velük szemben, hanem velük együtt, ügyekért szeretnék dolgozni. Sajnos a pártok még mindig ott tartanak, hogy aki nem udvarolja őket körül, arról nem hiszik el, hogy független. De a tények engem igazolnak majd. Befektetőt, tőkét hozok, promotálom a várost, munkahelyeket teremtek. Termékként kell felépíteni Pásztót, ami ugyanaz egy tévéműsor és egy város esetében. A régi vezetés nem volt érdekelt abban, hogy munkahelyeket hozzon ide, mert akkor nem ő a fő foglalkoztató, és nem tudja a munkahelyekkel zsarolni a családokat. És van egy extra eszközöm: a nyilvánosság. Kicsit hasonló a helyzet, mint 1989-ben: bontjuk le a butaság falát, építjük a demokráciát. Nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer kicsiben újra kell csinálni. A sajtószabadság ugyanis vidéken megszűnt.

S hogy milyen lesz Pásztó pár év múlva?

– Európai. Most van egy fal az európai és a keleti része között, mint annak idején a berlini. Ez akarom lebontani.