A Btk. alapján nem húzható rá semmi: népirtáshoz népet kell irtani

„Mi egy médiafelület vagyunk (fal), amire valaki felfirkált (falfirka), amit rögtön le is vakartunk, de előbb valaki lefényképezte” – összegezte véleményét szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében Tőczik Zsolt, az Expressz Zrt. vezérigazgatója.
Magyarázatért telefonon kerestük. A korábbiakkal ellentétben azonnal rendelkezésre állt.

– A tartalmat nem mi, hanem a hirdetők hozzák létre. Mi csak a felületet adjuk. Ha arra mégis olyan üzenet kerül fel, amely másokat sért, levesszük.

Az igazgató szerint a szelektálás alapja nem az Expressz munkatársainak véleménye, hanem a jogszabály.

– Törvény szerint a szolgáltató nem felelős a tartalomért, sőt, nem is köteles eltávolítani a sértő megjegyzést, hacsak erre hivatalosan fel nem szólítják. Mi mégis megtettük, mert az üzletszabályzatunkban benne van: semmit nem tartunk meg, ami nem odavaló, vagy jogszabályba ütközhet.

S ha a „falra” azt írnánk, hogy „Pistike hülye”, azt az üzenetet egy kalap alá vennék a zsidóirtós hirdetéssel?

– A „Pistike hülye” sem odavaló. Nálunk az a cél, hogy eladók és vevők találkozzanak.

Tőczik úr állítja: kivitelezhetetlen, hogy napi több tízezer hirdetést előre elolvassanak. Bár monitorozással sok emberük foglalkozik, néhány perc, óra vagy akár nap is eltelhet, mire észlelik a sértő megnyilvánulásokat.

– Az első hirdetést – nyilván nem véletlenül – szombaton adták fel, így csak hétfőn vettük észre. A második próbálkozás is hétvégén érkezett. De akkor már figyeltük, és letiltottuk. Az e-mail cím más volt, de a szöveg tartalma hasonló, a link ugyanaz. Problematikus viszont, hogy az arra mutató oldal a mai napig elérhető.

Az internet „kezelése” a megjelenése óta gondot okoz.

– Jó másfél évtizede örök védekezés, hogy az internet csak üzenőfal. Csakhogy ez így hamis – állítja Verebics János internetjogi szakértő, egyetemi docens. – A magyar törvény főszabályként azt tartalmazza, hogy a szolgáltató felel a tartalomért. Persze az is igaz, hogy az Expressz az üzletszabályzatában meghatározza, milyen feltételekkel lehet nála információt elhelyezni. Így a hirdetéshez már nincs sem köze, sem ráhatása. Vagyis a cég jogilag végül is korrektül járt el.

S mi a helyzet a „falfirkáló” felelősségével?

– A szöveg tartalma bűncselekményre való felajánlkozás. Bár erős rasszista és politikai felhangja van, a Btk. alapján mégsem húzható rá semmi. A jog ugyanis az eredményből indul ki: népirtáshoz népet kell irtani.

Más irányból közelítünk.

– A közösség elleni izgatás szóba jöhetne, ám ott meg az a „gond”, hogy a feladó nem izgat. Nem azt mondja, hogy irtsátok ki a zsidókat, hanem vállalkozik rá, ha megbízzák vele. Bűncselekményként ez sem elég.

Ugyanilyen a megítélése egy villamosmegállóban elhelyezett „tudatos és nemes szándékú népmozgalomból származó forradalom” szükségességét hirdető, Szálasi Ferenc-idézetet tartalmazó szórólapnak?

– A világháló sok mindent elbír. Mások a szabályai. A Szálasi-szöveget hirdetésként nem lehetne elsütni. És a terjesztőjét is nehezen lehetne miért megbüntetni.

Még a végén oda lyukadunk ki, hogy a sajtó a „bűnös”, mivel gerjeszti a problémát. Legalábbis ennek a véleményének adott hangot Tőczik úr a levelében.

„Kérem, gondolják át, kívánatos-e az internet adta lehetőségekkel rosszhiszeműen visszaélő emberek által generált, de komolytalan ügy további eszkalálása.”

Újra magyarázatot kértünk az Expressz-vezértől.

– A szöveg alapján a hirdetés csúnya vicc, amit nem szabad elhanyagolni. De azt is látni kell, hogy a feladó nyilván provokálni akart. Mi ebben megakadályoztuk, az oldalunkon keresztül nem kapott érdemi publicitást. Hirdetését 34 felhasználó látta, ami a napi 120 ezerhez képest jelentéktelen szám. A média viszont nyilvánosságot adott neki, így elérte a célját.
Azaz ha nem beszélünk róla, nincs ügy?

Nem szigorítani, betartani kellene

Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-felelőse szerint sokszínű demokráciában még a kérdésfelvetés is értelmetlen.

– Szabad nyilvánosságban mindig lesznek olyan orgánumok, amelyek kibeszélik, és olyanok, amelyek elhallgatják a szélsőségességet. A demokrácia zajjal jár, amihez az Expressz-hirdetésben használt beszédmód is hozzátartozik. Megszüntetni nem lehet, de a kínzó érzést – hogy védtelenek vagyunk – igen.

Haraszti úgy látja, ehhez az kellene, hogy a sajtó és a politika főerői legalább néhányszor közösen ítéljék el a hasonló megnyilvánulásokat.

– Ha ezt külön-külön megteszik ugyan, de közben a másikat okolják, az sehova sem vezet. Így a bíróság attól tart, hogy politikába téved, és a félelem légkörében működik.

Pedig Magyarországon a rendszerváltás óta a szólás határait kiegyensúlyozott törvények szabják meg, nem szigorítani, hanem betartatni kell őket.

– Az ellentmondást nem tűrő jogvédő vélemény – miszerint a hirdetés nem uszít erőszakra, csak rosszízű tréfa – a TASZ szándékával ellentétesen azt a látszatot kelti, mintha a demokráciánkban a szólásnak nem lenne legitim határa, ezért új, erősebb törvényeket kell hozni.

Ezért Haraszti a TASZ helyében nem zárná ki eleve a büntethetőséget. Azt viszont nem hiszi, hogy más országok gyakorlatából kellene kiindulni.

– Amerikában az alkotmány „alapból” tiltja a szólásszabadság korlátozását. Ott úgy tartják, rossz beszédet még több beszéddel lehet elszigetelni. Németországban viszont már azt az aláfestő zenét is lefoglalnák, amelyik a hirdetésben megadott honlapon hallható. Külön óvatosságra int, hogy az internettel globális korszak kezdődött, amely felülírja az államhatárokat.
Tőczik Zsolt maga is érzékeli, hogy a világháló a szélsőséges megnyilatkozások egyre kihívóbb és mind vonzóbb terepe.

– De az internet liberális, túlnyomórészt ingyenes, technikailag könnyen elérhető. Korlátozására globálisan sincs módszer.
Verebics azért megjegyzi: nem eshet azonos elbírálás alá, ha egy szöveg egy tartalmat kínáló portálon vagy ha magánszemély oldalán jelenik meg. Bár a törvény úgy szól: ami az alkotmányos véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatos, azt nem kell szabályozni.

– Az előzetes cenzúra kivitelezhetetlen, de a biztosítékokat és a jogi keretet meg kell teremteni arra az esetre, ha ilyen kakukktojást dob ki a rendszer. El kell jutni a feladóhoz.

Ehhez a regisztrálási gyakorlaton érdemes változtatni.

– Egy e-mail címet bárki meg tud adni. Mert mi van akkor, ha az internetet a nagy nyilvánossággal viszszaélve arra használják, hogy mondjuk egy képviselő házához mindenki vigyen Molotov-koktélt. Fel kell készülni arra, hogy a jognak ilyen esetben legyen megfelelő válasza. Ha kell, a büntetőjog módosításával.

Verebics is úgy látja, a helyzet országonként és kultúránként változó.

– Bár a jogi környezet Európában hasonló, a németországi szolgáltatók felelősségteljesebben működnek együtt az erős hálózatfigyelési technológiát fenntartó hatóságokkal. Nálunk a szolgáltatók úgy élik meg, ők nem fizetett rendőrspiclik. Fokozottan igaz ez akkor, ha egy ügynek politikai „szaga” van. Nem szívesen járnak el az állam helyett.

Az Expressz – bár vezérigazgatója komolytalannak tartja az ügyet – mégis feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.

– Deklarálni akartam: nem értünk egyet a hirdetéssel. Ha a rendőrség akarja, kinyomozhatja, honnan érkezett a szöveg.
Csakhogy a hatóság komótosan halad.

Ő maga se titkolja kilétét

Pár nappal első cikkünk megjelenése után szerkesztőségünkbe újabb levél érkezett. Egy szervezet jelezte, pár kattintással azonosították a feladót. „A cikkben szereplő hirdetés mögött álló személyt felfedni nem nehéz, hiszen ő maga sem titkolja kilétét” – áll az üzenetben.

Alkalmi segítőnk ismeri is az illetőt. „Nem kell és nem is szabad őt komolyan venni, mindenféle szemrehányás és rosszindulat nélkül, a legőszintébben fogalmazva is ő egy szellemileg visszamaradott, 15-17 éves szinten álló, jelenleg 30 éves személy. Édesanyjával él. Tüntetések gyakori résztvevője. Azt, hogy viccel-e vagy sem, szerintünk ő sem tudná megmondani.”
Újra Verebics úrhoz fordulunk: a tett elkövetésénél számít a mentális állapot?

– Nagyon is. A belátási képesség hiánya a büntetőjogban különleges megítélés alá esik.

A kapott adatokat továbbítottuk a rendőrségnek. Szigeti József rendőr alezredes, a BRFK Erőszakos Személy- és Vagyon Elleni Bűncselekmények Osztályának vezetője arról tájékoztatott: Expressz-ügyben a Fővárosi Főügyészség Nyomozásfelügyeleti Osztályának állásfoglalását kérték, hogy történt-e bűncselekmény vagy sem.

– Elvileg emberölés előkészülete vagy közösség elleni izgatás gyanúja jöhet szóba. A nyomozást akkor rendeljük el, ha az ügyészség ezt megerősíti. Addig a gyanúsítható személy kilétének sem járunk utána.

Bár „informátoraink” – saját bevallásuk szerint – „rendületlenül folytatják a szélsőjobboldali bűnözők és propagandisták adatainak gyűjtését és katalogizálását”, a rendőrség nem tartja velük a kapcsolatot. Ahogy más hasonló szervezettel sem.

– Egy-egy ilyen nyilvántartás sok szempontból veszélyes lehet. Ezért csak konkrét állampolgári bejelentés alapján tudunk dolgozni.

A hirdetésről az ügyészségi állásfoglalás tizenöt napon belül várható.

(Folytatjuk.)