"A bank dolga, hogy hitelt adjon, mert csődbe megy, ha nem teszi"

Apja fiatal közgazdászként gyorsíróbajnokságot nyert, így került Nyíregyházáról Pestre, az Első Magyar Kereskedelmi Bankhoz. Hogy ott is maradhasson, ahhoz nemcsak gyorsírnia kellett.

Ez volt a fődíj. Ma gyakornoki állásnak hívnánk. Megvan az ezüstkupa is. Főnökei – köztük Fekete János is – csak jót mondtak róla.

Mitől volt jó egy bankár akkor, és mitől jó ma?

Az ő idejében az intuíció, a tapasztalat volt fontosabb. Ma, az internet korában egyszerűbb az információgyűjtés, és ez megkönnyíti a döntések előkészítését. Akkor kevesebb ügyletet lehetett lebonyolítani, de azok kiérleltebbek voltak. Azt is tegyük hozzá, az idő tájt még nem folyt olyan öldöklő konkurenciaharc, mint ami ma jellemzi a bankrendszert.

Apja később a Pénzügyminisztériumhoz, majd a Magyar Nemzeti Bankhoz került, ahol 1968-ban lehetőséget kapott arra, hogy megalapítsa az első magyar külföldi bankot Londonban. Aztán New Yorkban létrehozta az első magyar észak-amerikai képviseletet. Ön ott töltötte kamaszéveit. Nem is volt kérdés, hogy bankár lesz?

Nem. De még édesapám hobbiját, a vadászatot is megszerettem. Negyvenkilenc éves volt, amikor születtem. A mi életünkből kimaradt az, amikor apa és fia együtt focizik, viszont annál többet beszélgettünk. Tizenéves korában az ember még nem tudja, mi akar lenni, mindennel egyszerre akar foglalkozni. Apám azt mondta: ez a szakma lehetőséget ad erre. Reggel még mezőgazdasági témával kell foglalkozni, délben iparral, délután szolgáltatással. Átlátjuk a gazdaságot anélkül, hogy szakosodni kellene. Nem szűkül be a valóságszemléletünk.

A veszély persze – legyen mégoly nyitott szemléletű – fennáll, hogy egy irodából dönt „sorsok” felett.

Isten ments, hogy összevessem a különféle hivatásokat, de a miénk, bankároké kicsit hasonlít az orvosokéhoz. Az orvos a gyógyításra koncentrál, mert ha túl közel kerül betegéhez, elvész a szükséges objektivitás. A bank dolga, hogy hitelt adjon, mert csődbe megy, ha nem teszi. Ne gondolja, hogy csak a számok alapján döntünk, a terepre is kimegyünk. Polgár környékén például két nagy projektet – köztük egy bevásárlóközpontot is – finanszíroztunk. Jó volt látni, hogy a megállapodás után hat hónappal, ami addig csak papíron létezett, működni kezd.

Ha azt kérdezném, hogy mi változott a bankszakmában az ön pályakezdésétől napjainkig...

Húsz éve banki alkalmazottként a fizetésemet barna zacskóban kaptam. Ma a számlámra érkezik, amihez bankkártyák kapcsolódnak, s így van ezzel majd’ minden munkavállaló. Ez óriási előrelépés. De azért tudatában kell lennünk, hogy a hazai pénzügyi kultúra még fiatal, a bankhasználat terén sokat kell fejlődnünk. Szerencsére egyre szélesebb körben veszik tudomásul, hogy a bank egyrészt biztonságot ad, megőrzi, sőt gyarapítja a megtakarítások értékét, másrészt a hitelek révén fejleszti, erősíti a gazdaságot.

Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha egyenesen rá akarnának beszélni bennünket a hitelre. Sokakban csak később tudatosul, mit is jelent az ötven százalék feletti THM.

Nos, ez tényleg könnyen hitelspirálhoz vezethet. A bankok felelősek azért, hogy a kockázatokra felhívják az ügyfeleik figyelmét. De miközben érdekeltek a pénzügyi kultúra fejlesztésében, ne felejtsük el, hogy egyidejűleg klasszikus profitorientált cégek is. Az ő termékük a pénz, amit el kell adniuk. Ha ilyen kamatfeltételek mellett is akad rá vevő, meg is teszik.

Hol van itt az állam felelőssége?

Európában az egyik legkomolyabb bankfelügyelettel rendelkezünk, aminek az előnyeit a bankok és ügyfeleik egyaránt élvezik. Nagyot léptünk a pénzügyi kultúra fejlődésében is, ezt tapasztaljuk a munkánk során a kis- és középvállalkozások finanszírozása terén. A valódi vállalkozássá válásban ez az ügyfélkör lényegében nem marad el az európai normáktól.

Milyen tennivaló van még?

Szerencsére Magyarországon is megvan már az a társadalmi réteg, amely komoly felhalmozott vagyonnal, jelentős megtakarításokkal rendelkezik. Számukra érdemes privát banki szolgáltatásokat nyújtani.
A befektetési bankoknál azt lehetne célul tűzni, hogy a privát tőkét még hatékonyabban vonják be a finanszírozásba. Számos családi vállalkozás elérte a fejlettségnek azt a szintjét, amikor cégként kellene önmagára tekintenie. Ehhez komolyabb vállalatirányításra lenne szükség, szakértő menedzserekre, akik segítenek továbblépni.

Azért a vállalkozások, ahogy önök is, megérzik a gazdasági környezet bizonytalanságait, az alacsony növekedést, a magas inflációt.

Senkit nem kényszeríthetünk fejlesztésre, és l’art pour l’art senki nem is fog belevágni. Ha a vállalkozó úgy látja, szűkül a piaca, kevesebb hitelt vesz fel. Ám ezt még nem érezzük. A bankunk mérlegfőösszege minden évben bővül a kisvállalkozói és az önkormányzati szektorban, valamint az infrastruktúra-fejlesztésben is. Sosem az eszközt kell nézni, hanem a célt. Kihasználni, amiben előnyünk van. A turizmusban, az agráriumban sok a lehetőség. Amihez akad uniós támogatás, ahhoz lesz program is. Amit pedig a kormány támogat, ahhoz a megfelelő hitelkonstrukció is fellelhető. Látszik az irány. Aki rendelkezik konkrét elképzeléssel (és minimális önerővel), meg tudja valósítani céljait.

Elég rugalmasak vagyunk a vállalkozásainkban?

Az új generáció már igen. Aki naponta foglalkozik a vállalkozásával, annak nincs ideje mindennek utánajárni, de szerencsére sok a tehetséges pályázatíró.

Mostani nemzetközi díjuk részben annak köszönhető, hogy a zsűri szerint ügyesek a forrásszerzésben. Richard Ensor, a Euromoney vezérigazgatója szerint az MFB „kiválóan oldotta meg az állami fejlesztési bankok speciális helyzetéből fakadó kihívást, nyereségesen működik, miközben kedvezményes kamatozású és hosszú lejáratú hiteleket ad a kezdő vállalkozásoknak is”.

A gazdaság- és fejlesztéspolitikai elképzeléseket EU-konform, átlátható módon kell banki termékekké alakítani. Mi nem konkurálunk a kereskedelmi bankokkal, hanem együttműködünk velük. Forrásokat szerzünk, ám ezeket nem a kereskedelmi banki szektor elől szívjuk el, hanem a nemzetközi pénzügyi piacokról vonjunk be. Viszont a hazai hitelintézeteken keresztül juttatjuk el az ügyfelekhez. Ha úgy tetszik: biztos üzletet kínálunk nekik, a vállalkozásoknak pedig kedvezményes finanszírozást. De ettől mi még piaci szereplők vagyunk, akiknek nagyon jól kell teljesíteni ahhoz, hogy előnyös kondíciók mellett sikerüljön hitelhez jutni. Két éve a nemzetközi kötvénypiac vezető szereplői az év ügyletének minősítették az MFB 500 millió eurós kötvénykibocsátását. Ez nagyon fontos jelzés és elismerés a szakmában.

A presztízsen túl a mostani elismerésből profitálnak is?

Feltétlenül. De nemcsak a Magyar Fejlesztési Bank, hanem az ügyfeleink is, mert ilyen elismerés birtokában kicsit könnyebb tárgyalni újabb források bevonásáról. A hírértéken túl ezután nemzetközi színtéren még komolyabban vesznek bennünket. Ebben a díjban az érdekes az, hogy nem is tudtunk arról, hogy a Euromoney szakértői évek óta figyelték a munkánkat, ha úgy tetszik, a 2002 óta folytatott erőfeszítéseink eredménye most ért be. Kaptunk egy e-mailt: mi nyertünk ebben a díjkategóriában.

Elégtétel?

Nagyon örülök a díjnak, mert ez az elismerés mindannyiunk munkájának szólt. A banknál kétszázhatvanöt vezető és beosztott munkatárs dolgozik, szűk csapat ez a hitelügyletek méreteihez képest. Sikerült nagyot fordítanunk a világon az elmúlt évek során: ahhoz képest, hogy 2002-ben még az is felmerült, szükség van-e az MFB-re, és akadtak hitelintézetek, amelyek akkor nem voltak hajlandók együttműködni velünk, s a nemzetközi intézmények között is akadt olyan, amelyik „nem átláthatónak” minősítette az akkori Magyar Fejlesztési Bankot – nos, igen, ez komoly elégtétel.