A banán négyszögesítése

A magyar miniszterelnök szokatlan módot talált az ország népének megnyugtatására, amikor a múlt héten, immár szokásos péntek reggeli rádióinterjújában bejelentette, hogy „december közepe után néhány nappal lesz egy újabb, hasonló támadás a forint ellen, mint amilyet a legutóbb sikerült elhárítani”. Ez a prognózis több szempontból rendhagyó, hogy azt ne mondjuk, unortodox. Először is: kormányfők nem szoktak előrevetíteni pénzügyi válsághíreket, mert okkal tartanak attól, hogy az ekként megfogalmazott várakozások önbeteljesítő jóslatként fognak működni. Azután erősen kérdéses, vajon érdemes-e egy ekkora horderejű közlés hitelét mindjárt a mondat második felében lerontani. Ugyanis azt a bizonyos, a forinttal szemben legutóbb végrehajtott és a most beharangozotthoz „hasonló támadást” éppenséggel nem sikerült elhárítani – már ha arról beszélünk, hogy a Moody’s bóvlivá minősítette a magyar adósságbesorolást. Mert Orbán Viktor eleddig ezt a lépést hirdette az ellenünk folyó világméretű spekulációs támadás részének.

De hát ne feszegessük, helyénvaló-e ez a szóhasználat – mértékadó és konzervatív hajlamú közgazdászok szerint a legkevésbé sem, mert semmi más nem történt, mint hogy a piac a realitásoknak megfelelően mérte fel a magyar gazdaság kilátásait. Bármiként etimologizálunk is, a dolog lényege az, hogy Orbán nem mond igazat: tudniillik, amikor neszét vette, hogy nyakunkon a leminősítés, hiába szalajtotta Matolcsy Györgyöt lóhalálában a mindeddig csúnyán leszólt IMF-hez, a kormány hirtelen jött tárgyalási szándékának puszta híre már nem volt elég ahhoz, hogy visszafogja a Moody’s elemzőit. Ezért hát, ha a másik két számottevő cég, vagyis a Fitch Ratings és a Standard & Poor’s bármelyike még ebben az évben szintén lerontani készül az ország besorolását, attól aligha fogják meggondolni magukat, hogy a miniszterelnök – mintegy elővágásként – sebtében megíratta Matolcsyval a „nemzeti növekedési tervet”. Pedig a gazdasági miniszter – teljes szellemi kapacitását a nagy plánumnak szentelendő – legott félretette minden egyéb teendőjét; hiszen főnöke szerint „kulcskérdés, hogy sikerrel járjon”. Orbán olyannyira felértékelte a jobbkezétől elvárt dolgozatot, hogy a közszolgálati rádióban egyenesen kijelentette: „Ezen múlik, recesszióba esik-e a gazdaság.”

Nos, ha csakugyan ezen múlik, akkor a legrosszabbra számíthatunk. Ahhoz képest, hogy a gazdasági miniszternek már közvetlenül a Fidesz kormányra kerülése után be kellett volna mutatnia a növekedés előmozdítására kidolgozott akciótervet – sőt, nem ártott volna azt még a választási kampányban megtennie –, ez a mostani rohammunka meglehetősen elkésett. Mégsem ez a legnagyobb baj. Hanem a 177 oldalas agyszülemény katasztrofális üressége; pontosabban az a vég nélküli, nagyképű, mellébeszélő lefetyelés, ami mindennek nevezhető, csak használható, konkrét számításokon nyugvó cselekvési tervnek nem. Ipartörténeti áttekintéstől a földrajzi térségek és a gazdasági övezetek összefüggéseinek feltárásán át a nagyralátó külgazdasági illúziókig hetet-havat összehord ez a műfajilag meghatározhatatlan, ám annál látomásosabb szövegtenger, de semmi megfoghatóval nem kalkulál, egyetlen célhoz sem rendel összegeket, és persze nem nevez meg reális forrásokat sem.

Az egész nem más, mint egy újabb Matolcsy-féle kommunikációs csiribí-csiribá, amely bombasztikus stílusban ragozza a semmit.

Az még csak hagyján, hogy az elkövetkező évtizedek során mi leszünk a „gazdasági és térszerkezeti fordítókorong” Európa jövőbeli megújítási övezeteiben; de megtudjuk, hogy ahhoz a „fejlett nyugat-európai magterülethez”, amelyet a szakirodalom „alakjánál fogva kelet-európai banánnak is nevez”, kapcsolódik a „kelet-közép-európai centrum térség is”, és ennek „központi részét képezi a Prága–Bécs–Pozsony–Budapestnégyszög”. Mármost fogalmunk sincs, hogy a banán négyszögesítésén kívül ettől a halandzsától milyen iránymutatást kaphatnak a nemzeti növekedés majdani kivitelezői, de az biztos, ha befektetők és piaci elemzők kezébe kerül, azok menten diliflepnit állítanak ki a kormányról. Hogy a következő leminősítésről ne is beszéljünk...