Mi nem lesz a karácsonyfa alatt?

Rettentően idegesítő, hogy halottak napjával a boltokba megérkezik a karácsony, hogy ömlik a jingle bells, teret sem engedve az adventnek és a hagyományoknak. De idén még így is ráfaraghatunk a karácsonyi ajándékok vásárlásával.

Az általános alapanyaghiány miatt elektronikai kütyüt rendelni nem lesz életbiztosítás az idén karácsonyra, de befürödhetünk a kasmírpulcsival vagy a kínai guminővel is. Pedig utóbbi kettőbe nem is kell mikrocsip. A csip- és egyéb alkatrészhiány mellett komolyan meg kell küzdeni a szállításban rejlő kockázatokkal is.

Az elmúlt évek karácsonyai sok esetben megismertették az emberekkel azt, hogy milyen heteket várni a legóra, ami persze nem jött meg, és a fátyolos szemű lurkónak jobb híján a katalógusban lehetett megmutatni a tételt, amelyet egyszer meg fog kapni, mert ha a postás nem is, a nyuszi biztos meghozza. Tavaly a COVID miatt kényszerű fejlődésen ment át a szállítási piac. Néhány hét totális agyrém után ma már az a kérdés, hogy egy vagy két nap alatt érkezik a megrendelt áru, ha három napot kell várni valamire, felér egy foghúzással.

A karácsony más történet. A pandémia egyértelműen megmutatta, hogy a kiszállítás mennyire bosszantó szűk keresztmetszete az online értékesítésnek, ám mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szakma tudja ezt kezelni. Ember és autó kérdése, ezt pedig megugrották a futárcégek. Vagyis sokkal inkább a kereskedelem jelenti a szűk keresztmetszetet. Könnyedén előfordul, hogy a futárcégnél már le van foglalva az átvevőhelyen a boksz, de a terméket nem tudja határidőre átadni a kereskedő. És jön az e-mail: bocs, jöhetnél, de nincs mit átvenni.

Ennek leginkább az az oka, hogy a kereskedelem arra állt rá, hogy a lehető legkisebb raktárkészlettel dolgozzon. Ami bemegy, az rögtön ki is megy, raktáron a minimális tétel van. Tökéletes példa erre az IKEA, ahol soha nem lehetett félretetetni a bútort, vagy azonnal elvitte a vevő, vagy két nap alatt kiszállították, ennyit bírt el a raktár, nem volt lehetőség depóztatni a terméket.

A hagyományos online kereskedelem sokáig úgy működött, hogy a forgalom törtrészét képező online rendeléseket a meglévő raktárkészletből tudták biztosítani, illetve raktár híján maguk is rendelték az árut, a kereskedő egyfajta közvetítő szerepet töltött be. Ám azzal, hogy az online vásárlás egyre nagyobb teret hasít ki – ezzel együtt még mindig töredéke a fizikai értékesítésnek –, egyre kevésbé lehet a hagyományos raktározási, szállítási, rendelési rendszerben fenntartani. És természetesen azt sem lehet fenntartani, hogy a kereskedő által megrendelt áru késik. Illetve lehet, csak a szolgáltatás nem vág egybe a vásárlói igényekkel: mindent akarok, de most rögtön.

Tehát a kereskedő kockázatot fut, mert nem tudja határidőre beszerezni a terméket, és ezt a kockázatot úgy tudja csökkenteni, ha raktárkészletet halmoz fel. Ehhez azonban terület kell és ember kell, aki kezeli ezt a készletet. Persze van az a szint, ahol már robotok mozgatják a polcokat, az embernek pedig csak a kamionra kell pakolnia a dobozokat. De ez sem váltja ki a fizikai munkaerőt és a raktárhelyiséget.

A karácsonyi rendelésnek, mint a királyfinak a mesében, három akadályt kell kiállnia: legyen meg a termék, az jusson el a szállítóhoz, és a futár ki is hozza. Sokáig ez utolsó volt a kritikus pont – állami szervezetnél még most is az –, ma már szinte ez az egyetlen, amire mérget lehet venni, minden más esetleges. Ha kell valami, mihamarabb érdemes megnyomni a rendel gombot.