Tehetünk bármit, elönt bennünket a műanyagszemét
Egy kizárólag az ENSZ égisze alatt megkötendő bátor, a műanyagok egész életciklusát gyökeresen átalakító egyezmény ad esélyt arra, hogy féken tartsuk a Föld elszennyeződését – figyelmeztetett hétfőn közzétett közös jelentésében az Economist Impact agytröszt, a The Economist konszern tagja és a Nippon Foundation tokiói székhelyű nonprofit civil szervezet.
Még ha a műanyagfogyasztás csökkentésére legalkalmasabbnak tekintett intézkedéseket léptetnek is életbe szerte a világon, azok sem lesznek képesek megakadályozni a műanyagok gyártásának és felhasználásának jelentős növekedését – állítja a három szervezet.
Egy évvel ezelőtt a kenyai Nairobiban 175 ország megállapodott abban, hogy visszaszorítják a műanyagszennyezést a világban egy olyan, jogilag kötelező érvényű egyezmény segítségével, amelyet 2024-ig dolgoznának ki az ENSZ égisze alatt. A tárgyalások a tervek szerint májusban Párizsban folytatódnak. A tárgyalások napirendjén jelenleg az egyszer használatos műanyag eszközök betiltása, az új műanyagok gyártására kivetett különadó és egy olyan rendszer kidolgozása szerepel fő témaként, amelynek az elve a szennyező fizessen. Még ilyen intézkedések mellett is nagy a valószínűsége annak, hogy az egyezmény „túl gyenge lesz ahhoz, hogy lefelé fordítsa a fogyasztási görbét” – hangsúlyozták közleményükben a jelentés szerzői.
A dokumentum szerint
ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor a műanyag-felhasználás 2019-hez viszonyítva megközelítőleg a duplájára nő 2050-re, amikor is évi 451 millió tonna műanyagot állítanak majd elő.
A II. világháború után – 1950-ben – még csak kétmillió tonna műanyagot állítottak elő a Földön.
„A tanulmány hangsúlyozza, hogy milyen nagy ambícióra és cselekvési készségre van szükség a tárgyalóasztalnál” – mondta az AFP francia hírügynökségnek Gillian Parker szingapúri közgazdász, a jelentés egyik társszerzője. A jelentés szerint az egyszer használatos műanyagok – közöttük a nejlonzacskók és a fülpiszkálók – világméretű betiltása, noha nagy fegyverténynek tűnik, mindössze 14 százalékkal csökkentené 2050-ig a műanyagfogyasztást.
A kiterjesztett gyártói felelősség rendszere (EPR), amely a hulladékok begyűjtésére és újrahasznosítására készteti a műanyaggyártókat, alig fékezné az előirányzott fogyasztást: 451 millió tonnáról 433 millióra csökkenne. A műanyag alapanyagra kivetendő adó pedig csak 10 százalékkal csökkentené a fogyasztást 2050-ig.
A szakértők szerint a három intézkedés együttes alkalmazásával negyedével lehetne csökkenteni a globális műanyagfogyasztást.
Az amúgy is elégtelen intézkedések megvalósítása számos akadályba – úgy is, mint termelők, kereskedők, iparkamarák és fogyasztói szervezetek ellenállása – ütközik. Az újrahasznosítás a jelentés szerint nem tett eleget a várakozásoknak, bár továbbra is a megoldás része. Gillian Parker szerint ez eső után köpönyeg. Hatásosabb közbe lépni a ciklus elején, mint a végén, amikor mindent kidobunk – vélte.
Számos ország azonban nem rendelkezik a nagy mennyiségű műanyag hulladék kezeléséhez szükséges infrastruktúrával, és továbbra is olcsóbb számukra új műanyagot előállítani, mint a régit újrahasznosítani.
A közgazdász szerint azonban kötelező érvényű és megvalósítható intézkedésekkel, valamint megfelelő gazdasági ösztönzéssel a műanyag okozta probléma megoldható.
(Kiemelt képünk illusztráció: Műanyag hulladék a Costa del Este strandján, Panamaváros partjainál 2021. április 19-én. Fotó: AFP | Luis Acosta)
