Csak egy kicsit kell kimerészkedni a komfortzónából, hogy fenntartható legyen az élet

Van, aki városlakóként kutatja azokat a helyeket, ahol találkozhat a közelben működő termelőkkel, van, aki teljes életmódváltásba fog, és maga kezdni el megtermelni a mindennapi betevőjét. Egész bevásárló közösségek (más neveken: kosár közösségek, szatyor közösségek vagy batyu közösségek) jönnek létre, vagyis olyan önkéntes alapon szerveződő csoportok, amelyekben a helyi élelmiszer termelők és vásárlók közvetlen kapcsolatba kerülnek. A cél a helyi gazdaság erősítése, az élelmiszerhez való hozzájutás karbonlábnyomának csökkentése és a közösségi programok szervezése.

Erre az igényre érzett rá a Szabad Terek országos hálózata, amely olyan független kulturális tereket, és civil szervezeteket fog össze és támogat, amelyek befogadó teret nyújtanak alternatív kulturális programok és a helyi civil közösségek számára. A társadalmi cselekvőképesség és felelősség támogatására két évvel ezelőtt életre hívták az Étkezz fenntarthatóan 1 hónapon át! – 50 km-es életmódváltó Klímaakciót, amely az első évben Budapesten futott, idén azonban már országos programmá nőtte ki magát öt nagyobb koordinációs központtal: Szombathelyen (L.É.T.), Pécsett (Nappali), Szegeden (MASZK – Megálló), Debrecenben (Művésztér), Kecskeméten (Kecskeméti Szatyor Bevásárló Közösség).

 Fotó: Koppányi Szabolcs/Művésztér

A kihívás egy hónapon keresztül tartott, idén október 16-tól november 15-ig, ám az esemény honlapján található egy bővülő adatbázis, amelynek segítségével az ország bármely pontján megtalálhatóak a helyi termelők. Így ha valaki lecsúszott a kihívás időpontjáról, az sem baj, bármikor be tud kapcsolódni, kipróbálhatja, milyen az, ha egy hónapon keresztül csak olyan élelmiszereket fogyaszt, amelyeket a lakhelytől számított 50 kilométeren belül készítettek. Azért is érdemes bekapcsolódni a programba, mert a résztvevők felmérhetik a saját vásárlási szokásaikat, és felismerhetjük, melyek azok a szokásaink, amelyeket könnyen, kis energiabefektetéssel tudunk változtatni. A kampányhoz magánemberek, munkahelyi, iskolai csoportok, civil közösségek, szervezetek is csatlakozhattak.

A kihívást nagykövetek képviselik, olyan helyi közösség által elismert emberek, akik lokálisan vagy országosan ismertek, és akik a népszerűségüket most arra fordítják, hogy felhívják a figyelmet a klímaválságra és a fenntartható életmódra. Ráadásul a kihívás alkalmat ad arra is, hogy megtudjuk, Papp Éváról, hogy a Ricsárdgír zenekar mellett pékként is megállja a helyét, vagy hogy Weiner Sennyey Tibor költő, író 26 méhcsaláddal él együtt, hiszen méhész.

 Fotó: Veres Hajni

A kihívás arra bíztatja a résztvevőket, hogy olyan élelmiszereket vásároljanak, amelyeket 50 kilométeren belül termeltek vagy állítottak elő. Miért éppen 50 kilométeren belüli élelmiszerekkel válik fenntarthatóvá az étkezés? Hogyan számolták ki a távolságot?

Azért 50 km a kihívásban szereplő táv, ahonnan beszerezheted az élelmiszert, mert ez az a távolság, amin belül a helyi termelőkkel tudod felvenni a kapcsolatot. A termelői piacot is attól hívják termelőinek, hogy 50 kilométeren belülről érkeznek oda a kistermelők az áruval. Nem kell több száz kilométeren keresztül utaztatni az élelmiszert. A kihívás arról is szól, hogy mivel tudod helyettesíteni azokat az élelmiszereket vagy alapanyagokat, amelyek azért jönnek messziről, mert nem teremnek meg itt, például a kávé vagy a csokoládé, és arról is, hogy a spanyol paradicsom helyett a magyart vegyük.

Hogyan vált a program nagykövetévé?

Ez a téma engem alapvetően érdekel, vászontáskába vásárolok, van kulacsom, és bár bérházban élek, van egy balkonkertem, ahol fűszernövényeket termesztek. Mostanában elkezdtem muncholni is.

Mi az a muncholás?

Az ételpazarlás csökkentésének egy módja. Egy applikáció, ami segít abban, hogy az el nem adott ételeket megmentsék a kidobástól. A napi fölösleg a kínálatban, amit másnap már nem lehetne eladni, de délután vagy este csökkentett áron még eladható. Én sokat utazom vonaton, és ilyenkor péksüteményeket vásárolok a Munch segítségével. Ezeket aznap sütötték, de másnap már nem tudnák eladni, így este olcsóbban jutok hozzá és akkor nem dobják ki.

Tehát hogyan lett nagykövet?

Hallottam a kihívásról és arra gondoltam, én ebbe bele fogok vágni. Egy hónapot meg lehet oldani még akkor is, ha nagyon szerteszéjjel van az ember. Gondoltam, információkat gyűjtök másoktól, hogy ők hogy csinálják, és megpróbálok egy-két jó szokást, gyakorlatot beépíteni az életembe, ami utána meg is marad. Bárki csatlakozhat a programhoz, akár magánszemélyként, akár szervezetként, akár egy iskolai csoportként. Nem mindenkiből lesz nagykövet, felkéréssel működik, és vállalsz vele pár dolgot, például részt veszel szervezett eseményeken, sajtóreggelin. Bár én teljesen kezdő vagyok a témában, akik most kacsingatnak először a klímakihívás felé, azok egy olyan nagykövethez könnyebben tudnak kapcsolódni, aki úgy, mint ők, most tapasztalja meg a szemléletváltást. Sokan vannak olyanok, akik már például magtejet készítenek, ami riasztó lehet azok számára, akik most fognak bele egy ilyen kezdeményezésbe életükben először. Másfelől az is jó példa lehet másoknak, hogy elég hajszolt életmódot élek, mobilis ember vagyok, így mondhatjuk azt, hogy ha nekem sikerül, akkor másnak is fog. A közösségi kezdeményezéseim miatt itt Debrecenben viszonylag ismert vagyok, remélem sok embernek jó példával tudok szolgálni.

Hogyan csatlakozhat, aki szeretné teljesíteni a kihívást?

A Marom oldalán megtalálható minden dokumentum a jelentkezéshez, illetve elkezdtünk kiépíteni egy adatbázist azokról a helyekről, amiket már felfedeztünk, így a kampányhónap után is bárki kipróbálhatja magát, talál hozzá információt, ami segíti ebben.

A Művésztér Egyesület elnöke, az Ön által vezetett szervezet vált a program helyi koordinátorává. Ez együtt járt a nagyköveti feladatokkal?

Nem. Az saját személyes vállalásom volt, mert szerettem volna kipróbálni magam, csak a koordinátori feladatokat vállalta az egyesület. A Művésztér Egyesület tagja a Szabad Terek Hálózatának, amely alternatív közösségi tereket, civil szervezeteket fog össze. Részt veszünk a Szabad Terek Boardjának munkájában is, mely a hálózat vezetésének funkcióját látja el. A Szabad Tereket a Marom Klub Egyesület hozta létre, ami az 50 km Klímaakciót is szervezi, adott volt tehát, hogy minket kérnek fel helyi koordinátornak. Mivel a kampány országos, itt Debrecenben mi vagyunk a koordinátor-szervezet. Rajtunk kívül van Szegeden, Szombathelyen, Budapesten, Pécsen és Kecskeméten is koordinátor.

Mi változott az életében a kihívás hatására?

Én azt vállaltam, hogy a heti három kávézós-sütizős étkezésemet lecsökkentem heti egyre, illetve hogy feltérképezem a helyi termelői piacokat. Nálunk nem mindig elérhetőek az egyes termelői piacok, hanem az egyik például minden hónap első szombatján működik, egy másik helyszín minden hónap harmadik szombatján szervezi meg a piacokat. Ráadásul néhány órán át tartanak.Nemcsak az információkat gyűjtöttem össze, hanem ki is mentem a piacokra. Debrecenben több nagyobb termelői közösség van, például a Szatyor Debrecen három helyszínnel (hetente működik, három különböző napon, három különböző helyszínen), a Hajdúság éléskamrája szintén három helyszínnel. Ezeken a piacokon nem ugyanazok a termelők árulnak, és nem csak debreceni termelők vannak jelen, hanem Álmosdról, Mikepércsről, Hajdúböszörményből, Hajdúbagosról is jönnek kiváló árukkal. Van egy ilyen hiedelem, hogy a termelői piac drága, ami nem igaz. A termelői piac az én két-három hetes tapasztalatom alapján egyáltalán nem drágább, mint a nagybaniról árusító piacok, ez a hiedelem megdőlt bennem. Ráadásul olyan termékeket találsz, amit a nagyáruházban nem, például mentaszörpöt vagy homoktövis-szörpöt. Vagy arra is van példa, hogy szőlőt hoznak, és helyben elkészítik a mustot. Mivel Debrecen nem egy kifejezett borvidék és itt a panelban sem sok szüret van, ezek a programok kifejezetten jól estek a lelkemnek. Arra se jöttem volna soha rá, hogy itt a Vénkertben van Szatyor termelői piac, ha nincs ez a kihívás. Ez például megváltoztatta az életemet, hogy tudom, hogy van a lakóhelyemhez közel egy termelői piac. Már tudom, hogy keddre kell időzítenem a bevásárlást délután öt és fél hét közé.

 Fotó: Márián Katalin/Művésztér

Tehát a termelői piacok közösségi térként is működnek.

Igen, épült köréjük egy közösség. A termelők és a vásárlók közössége találkozik, személyessé válik a vásárlás, mindent megtudhatsz a terményekről és árukról, hogy hol termelik, milyen földben, kik a termelők, hogyan készülnek. Tippek, praktikák is előkerülnek. Van például egy családi gazdaság, akik csak édesburgonyát termesztenek. Náluk cukorprobléma volt a családban, és arra kerestek alternatívát, mivel lehet a cukrot kiváltani, így fogtak bele az édesburgonya termesztésbe. Az édesburgonyából készült palacsinta nagyon-nagyon finom, cukromentesen is ugyanolyan édes. Sok személyes történettel találkozom. Az egyik anyuka például azzal küzdött, hogy a gyerekei nem ették meg a bolti sajtot, de amióta termelői piacon vásárol, ízlik nekik. A gyerekek megkérdezik, hogy ez honnan van, és kérik, hogy vegyen még nekik. A Szatyor Debrecennel vagyok szorosabb kapcsolatban, mert amikor nagykövetként elkezdtem bejárni a termelői piacokat és rátaláltam a Szatyrosokra, felkértem őket, így ők is helyi nagykövete lettek ennek a kampánynak. A kihívás körül is létrejött egy országos támogató közösség, így könnyebb a jó gyakorlatokat megtartani. Az elején nehéz volt elképzelni, hogy ennyi utazás között, amely nekem most napi rendszerességgel jelen van az életemben, mit fogok én enni. Ha a munkád miatt vagy egy idegen városban, akkor nem termelői piacot fogsz keresgélni. Meg kellett szerveznem, hogy mikor vásárolok be azokra a napokra, amikor utazok, és olyan is volt, hogy becsúszott egy kínai étterem a programba, ami bár nem éppen a fenntartható étkezési kategória, viszont finom. Aztán átálltam arra, hogy keddenként bevásárolok a termelői piacon. Át kellett gondolnom, mire van igazán szükségem, és utánanéztem, hol tudom őket beszerezni. Rendszerezettebb lett az életem. Azt még nem merném kijelenteni, hogy tudatos vásárlóvá lettem, de elindultam az úton. A Marom oldalán lévő adatbázis ebben sokat segített. Ha egy kicsivel vagy túl a komfortzónádon, azt könnyű beépíteni. Amikor az új tapasztalás már a komfortzónáddá válik, megint hozzá tudsz tenni egy kicsit.

Az egészséges élelmiszerhez való hozzájutás igénye egyszerre formálja a termelői és a vásárlói szemléletet is. A helyi termelők nagyobb gondot fordítanak a csomagolásmentes kiszolgálásra, és a tőlük vásárlók is nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a saját vászonszatyrukban vagy zöldséges hálójukban vigyék haza a termékeket. A közösség ugyanis gondot fordít az ismeretterjesztésre is, a témák széles skálán mozognak a környezetkímélő mezőgazdasági gyakorlat ismertetésétől kezdve a főzőtanfolyamokon át a környezetbarát háztartás vezetéséig.

(Fotó: Márián Katalin/Művésztér)