Zárt szám

– A Napvilág Kiadó igazgatója mondta keserű iróniával: szívesen kiadna néha unalmasabb, mérsékeltebb érdeklődést keltő könyveket is, de úgy látszik, ilyen korban élünk. Az ön könyve is akkor jön ki, amikor a téma váratlanul érdekessé válik.

– Egy ilyen munka nem öt perc alatt készül, nem lehet időzítve „piacra dobni”. Abban az értelemben persze a munkám a jelenhez kapcsolódik, hogy amikor írtam, óhatatlanul hatott rám a környezet, amelyben élek. De hangsúlyozom: ez nem aktuálpolitikai mű.

– Csupáncsak aktuális.

– A hatalmi módszerek gyakorlásában, az érvelési technikákban, a Népszövetséghez és általában a külföldhöz való viszonyban feltűnő a párhuzam. Ahogy akkoriban a numerus clausust próbálták elfogadhatóvá, „fogyaszthatóvá tenni”, ma is gyakori, hogy egy-egy intézkedést a külföld felé valótlan köntösbe csomagolnak. Van politikusunk, aki, ha venné a fáradságot, és lemenne az Országgyűlési Könyvtárba, olykor szinte a saját mondatait látná viszont.

– Mi az, hogy látná. Lehet, hogy olvassa és másolja is őket.

– Komolyra fordítva a szót, mégsem hiszem, hogy ha valami valaha így vagy amúgy volt, annak száz év múlva is ugyanúgy kell lennie. Az antiszemita tradíció tartós fennmaradásának determinisztikus felfogásában sem hiszek. Nem hiszem, hogy egy ország sorsszerűen antiszemita marad csupán azért, mert valaha antiszemita volt. Ha ez így lenne, akkor Franciaország, amely a tizenkilencedik század végén a Dreyfus-pertől volt hangos, ma nem lehetne olyan ország, mint amilyen.

– Mégis makacsul tartják magukat a numerus clausus jelentőségét bagatellizáló nézetek. Hogy „nem is volt olyan súlyos, végül is meg lehetett kerülni". Kié volt az alapötlet? „Ki találta ki?”

– Politikai eszmeként már az emancipáció korában is létezett. Már a 19. és 20. század fordulóján volt olyan követelés, hogy Magyarország orosz mintára numerus clausust vezessen be. Akkor ez hatástalan maradt.

– A világháború, a forradalmak, Trianon nyitották meg a poklok kapuit?

– Maga Trianon, a háború, az iszonyú vérveszteség, a forradalmak, az igazságtalan határok, az egész korszak együtt teremtett olyan állapotokat, amelyeket tíz évvel korábban senki sem sejthetett. Tömegek érezték úgy, hogy a normák, amelyekbe beleszülettek, már nem érvényesek.

– Valóban normaszegő hatású, ha egy magát szociálisan érzékeny „mélykereszténynek” valló megyés püspök, Prohászka Ottokár olyan hasonlatokkal él, mint egyik írásában, amelyben a zsidókat tyúkketrecbe szabadult görényhez hasonlítja.

– Prohászka valóban a numerus clausus zászlóvivője volt. Erkölcsi és szakrális pozíciójánál fogva fellépésével olyan gátlásokat oldott fel, amelyek korábban civilizációs határnak számítottak. A törvény parlamenti vitáját szorosan követő sajtótudósításokból érezni, akkor dőlt el végleg a dolog, amikor Prohászka felszólalt.

– Ön azt írja, hogy a törvény végrehajtási utasítása döntő fordulat a magyar jogban. Ott adnak új, a korábbi liberális joggyakorlattól eltérő értelmezést a „zsidó” fogalmának, felekezetből nemzetiséggé minősítve át a zsidóságot.

– Ebben a szövegben csakugyan szerepel egy sorsdöntő félmondat. Maga a táblázat a Trianon utáni Magyarország nemzetiségeinek arányszámát rögzíti. A táblázat címéhez viszont magyarázó megjegyzést fűztek: „az izraelitákat nemzetiségnek véve.” Az összes nemzetiség esetében az anyanyelv volt a mérvadó. Egy kivétel van: ha valaki zsidó. Szinte hihetetlen, de a táblázat magyarázó megjegyzését Teleki Páltól Klebelsberg Kunón át Bethlenig mindenki ügydöntőnek fogadta el.

– A zavaros megjegyzésből komoly viták keletkeznek. Az egyik egyetem így értelmezi a zsidó fogalmát, a másik amúgy.

– Az orvoskar szerint a kikeresztelkedett személy is zsidó, ha zsidó felmenői vannak. Mások a felekezeti hovatartozást tekintették mérvadónak.

– A törvénynek durvább melléhatásai is vannak. Az egyetemeken 1920 táján harapóznak el a zsidóverések.

– Ez még ’19-ben kezdődött. A zsidó egyetemistákat rendszeresen inzultálták. Az antiszemita diákegyesületek az oktatás rendjét tudatosan felborították azért, hogy a zsidó hallgatók jelenlétét lehetetlenné tegyék, elérjék, hogy zsidó diák ne ülhessen be a padba. Vizsga előtt elállták a professzorok ajtaját, és sárga padokat követeltek. „Szofisztikáltabb” módszerük is volt: az egyetemektől követelték, föl se vegyenek zsidó hallgatókat.

– Voltak gusztustalanabb jelenetek is. Egy szépelgően fogalmazott feljegyzés szerint „a szemérem durva megsértésével tették vizsgálat tárgyává” a „hallgatói jogviszony törvényességét”.

– Hát igen. Az egyetemeken az elit nő fel. Ha ilyen légkörben nevelődnek, akkor idővel, vezető pozícióba kerülvén átalakítják a politikai életet is.

– Ami az orvoskaron elkezdődik, a Duna-parton bevégződik? 1928-ban a bethleni konszolidáció csúcsévében a törvényt is hatástalanítják?

– Ez bonyolultabb folyamat, amelyben sokféle érdek találkozott. A megszépítő magyarázatok szerint Bethlen, aki 1920-ban a törvény szavazásán nem vett részt, a törvényt kezdettől módosítani akarta, s csak a megfelelő pillanatra várt. De a bizonyítékok erre nézve gyérek. Az viszont adatokkal igazolható, hogy a törvény 1924-25-re megbukott. Gyakorlatilag bebizonyosodott: az alapfeltevés téves. Nem igaz, hogy a zsidók szívták el a levegőt a keresztény hallgatók elől, és ha korlátozzuk a zsidó hallgatók számát, benyomulnak helyükre a keresztények.

– Nem nagyon nyomultak.

– Nem. Kiderült, hogy a kiszorított zsidó hallgatók ezreit (a háború előtt a létszám 25-30 százaléka) a keresztények sok szakon nem is tudták pótolni, talán csak a háborút követő néhány év kivételével, amikor sokan a háború miatt félbeszakadt tanulmányaikat akarták befejezni. Számos egyetemi kar létszámhiánnyal küzdött, a törvény szétzilálni látszott a magyar felsőoktatást. A numerus clausus arra nem adott választ, hogyan lehetne mind több keresztényt egyetemre juttatni. A Népszövetségben is gondok voltak. Zsidó szervezetek Magyarországot a Hágai Nemzetközi Bíróságon akarták perelni, és a jogi szakvéleményekből látszott, hogy ott vesztők leszünk.

– Miért hozták vissza a törvényt később, ha egyszer megbukott?

– Tévedés. A numerus clausus nem tűnt el soha, és az 1928-as módosítás után is csupán két-három évig enyhült valamelyest a diszkrimináció. Az eredeti zsidókvóta helyére a foglalkozási kvótát állítottak, de ez ugyanúgy a zsidók kiszorítását szolgálta, mint a korábbi zsidókvóta.

– Térjünk vissza a mába. A parlamentben a napokban „átléptek egy határt”. Van-e folytatás?

– Jóslásra nincs diplomám. A kutatásokból két dolgot szűrtem le. Az egyik, hogy a törvényt az 1920-as országgyűlés kisebbsége szavazta meg, de ez „elsöprő kisebbség” volt. A jelenlévők többsége igennel szavazott, ám ez a képviselői létszám harminc százalékát sem tette ki. Tehát az aktív kevesek is befolyásolhatják a többség életét, ha a többség passzív vagy közönyös. De van más tanulság is. Érvényes nemzetközi kötelezettségünk, a Párizsi békeszerződés 1947-ben kinyilvánította, hogy Magyarországon nem működhet náci vagy náci jellegű párt. És sajnos működik.