Világok harca – hagyományos vs. alternatív gyógyászat

Bevezetés

Az alternatív medicina nem ismeri el a tudományos alapú gyógyítás kizárólagosságát, sőt gyakran még riválisa létjogosultságát is tagadja. Igaz, manapság ezt nyilvánosan gyáva megvallani.

A hiszékeny laikusok könnyebben felfogják a megnyerő modorú kuruzslók egyszerű magyarázatait, mint a tudomány érthetetlen szövegét, amit a várólistás sorra kerülés szűkre szabott perceiben az orvos meg sem próbál lefordítani. Senki nem szereti a rossz híreket, ezért szívesebben fordulunk a garantáltan jó hírekkel szolgálókhoz, ha baj van. Sokan minden anyagi áldozatot meghoznak beteg szeretteik számára, hátha mégiscsak működik az a csodaszer.

A gyógyításban az orvosok hivatottak a tudomány képviseletére, de többen közülük átpártoltak a szemfényvesztők táborába. Érdemes lenne tisztázni, hogy vajon az ismerethiány vagy az anyagi indokok tolták őket oda, mert az oktatáson lehetne javítani, a kapzsiságon viszont nem nagyon. A média is zömmel a sarlatánság pártjára állt, a fejlett világ törvénykezése pedig megértően viszonyul mindehhez, mondván, hogy nem ártalmas. Hadd szívja a nép a tudatlanság ópiumát. A hazai egyetemek sorra fogadják magukba az áltudományt, mely ezzel megszerezte legalitása legértékesebb pecsétjét.

Párhuzamos világok

Korunk legjellemzőbb sajátja a tudomány nagyívű szárnyalása. A tudásunk több területen akkora léptékű paradigmaváltás küszöbén áll, melyre még nem volt eddig példa a történelem során. A modern fizika az anyagi világ végső miértjeit, közte magának a létezésnek a problémáját feszegeti. A biológia hatalmas léptekkel közeledik a DNS és az emberi agy működésének átfogó megértése felé.

Képesek vagyunk megváltoztatni az örökítőanyagunkat, sőt már mesterséges életet is hoztunk létre, s remélhetőleg hamarosan megfejtjük a tudatunk misztériumát is. A molekuláris biológia új alapokra helyezi a gyógyítást: a betegségeket számítógépes programok diagnosztizálják majd, az új típusú terápiák pedig személyre szabottá válnak. Úgy tűnik, hogy a fejlődés megállíthatatlan, sőt az üteme egyre gyorsuló.

A fejlett tudománnyal párhuzamban azonban egy szellemi árnyékvilág is halad babonák, ezotéria, téveszmék, hitszerű gondolkodás és áltudományok formájában. Konspirációs teóriák szövik át az előítéletes gyűlölségek terebélyes szövetét, s hazugságok viselik a hitelesség gúnyáját. A tudománnyal és a modern gyógyítással szemben a közhangulat rendkívül ellenséges, az alternatív orvoslás népszerűsége viszont soha nem látott magaslatokban szárnyal. Ma tehát nem csupán a tudomány, hanem egyidejűleg az irracionalizmus korszakában is élünk. Habár most úgy tűnik, hogy e két világ vetélkedéséből a tudás győzedelmeskedik majd a miszticizmus felett, erre mérget azért nem mernék venni. Szerencsére ez a harc nem elsősorban személyek, hanem inkább eszmék között zajlik, gyakran az egyén elméjén belül.

Modern gyógyítás

A modern gyógyítás az áltudomány bölcsőjében fogant. Hajdan az orvoslás téveszméken és az azokat fenntartó tekintélytiszteleten alapult. Az egykori úgynevezett hősies orvoslás valójában csökkentette a betegek gyógyulási és túlélési esélyét. Az érvágás, a köpölyözés (vákuumkezelés), a purgálás (béltisztítás) és a hánytatás, tetézve a kórházak és orvosi rendelők rossz higiéniás körülményeivel, kifejezetten rizikótényezőt jelentettek az egészség számára.

A materialista alapokhoz való ragaszkodása miatt azonban a hivatalos orvoslás később élesen elvált a még ma is áltudományon alapuló alternatív gyógyítástól, alaptételeit szigorú tesztek és kísérletek teszik megbízhatóvá. Noha még távolról sem tud mindent, sőt gyakran téved is, e megközelítésnek nincs alternatívája. Ha egy terápia működik, az orvostudomány része lesz, még ha egyelőre nem is értjük az alapul szolgáló mechanizmus minden részletét. Ez a tényalapú orvoslás lényege. Ma már inkább tudományos alapú gyógyításról beszélünk. A különbség az, hogy ez utóbbinál kíváncsiak vagyunk a biológiai háttérre is.

A tudományos ismeretek egy többé-kevésbé koherens rendszert alkotnak. Ha egy eredmény nem illik bele a képbe, azt gyanakvással kell fogadni, s még szigorúbb tesztelésnek alávetni. Sajnos az áltudomány is gyakran bekéredzkedik a tudományos lapok hasábjaira. Ezek kiszűrésére jöttek létre a szisztematikus és metaanalízisek, melyek nem eredeti kísérletekről szólnak, hanem a már publikáltakat összegzik. E vizsgálatok nem nézik a konklúziót, csak azt, hogy megfelelő sztenderdek alapján végezték-e a kutatást. Ha nem, kirakják az adott cikk szűrét a további elemzések közül. Ráadásul a bennmaradó anyagok összegzett mintaszáma alapján megbízhatóbb következtetésekre jutnak, mint az egyedi munkák. E módszer óriási csapásnak bizonyult az alternatív orvoslás számára, lényegében kigyomlálta őket a tudomány kertjéből.

Alternatív orvoslás

Míg a tudományos elvek lényege, hogy univerzális érvényűek, addig az alternatív orvoslás tételei attól függek, hogy hol hozták létre őket. Eredetüket tekintve keleti és nyugati metodikákat különböztetünk meg. A nyugati elméletekre és módszerekre óriási hatással volt a Kelet, fordítva viszont ez nem áll fenn, ehelyett az egyes nyugati módszerek árasztották el a keleti régiókat (pl. homeopátia). A keleti medicina nem ismeri a rák, a fertőzés vagy cukorbetegség fogalmát, hanem misztikus energiák egyensúlyvesztésében látja a betegségek kizárólagos okát.

A csí az univerzum mindent betöltő láthatatlan energiája, melynek áramlása éppen az emberi szervezetben ütközik gyakran akadályba. Nem véletlen, hogy a kínai eredetű csít csereszabatosan válthatjuk ki a japán kí vagy a hindu prána fogalmakkal, hiszen közös gyökerekből származnak. A gyógyításnak nem kell mást tennie, mint tűkkel, gyógynövényekkel, meditációval, testgyakorlatokkal vagy különféle diétákkal elhárítani az energiatorlaszokat, hogy a jin és a jang, az örökké egyensúlyt kereső ellentétpólusok megnyugodjanak.

A nyugati verziókban is számos energiaféleség szerepel, egyeseket szó szerint átvéve a keleti eszmevilágból, mások viszont saját találmányok (pl. aura, kristály energia, földsugárzás). Sőt, még valóban létező erők (pl. mágnesesség) is idekeverednek, ezeknél a probléma inkább a gyógyhatással van.

Természetesen az ezoterikus energiák nem léteznek, hiszen semmi nem utal a létükre. Ahol az elméleti alapok hibásak, ott a gyakorlat már a rendkívüli kétség határain billeg. A fő probléma azonban nem is a halandzsa filozófia, hanem hogy a terápia hatástalan. A fontosabb területek hatásosságát illetően számos ellenőrző kísérletet végeztek, melynek során ezek a módszerek rendre elbuktak. Egyes ágak megpróbálnak kivergődni a miszticizmus árnyékából és átvenni legalább részben a modern gyógyítás eszköztárát (pl. a kiropraktika haladó irányzata).

Hogy akkor minek a régi név? Mert az ezotéria nagyobb tömegeket vonz és szélesebbre nyitja a pénztárcát is. Sajnos a keleti mértékletesség nyugatra importálva mohósággá alakult át. A keleti energiák szülőhazájukban még gyógyító szándékúak, itt nálunk csupán a pénzgyarapodás eszközei a mértéket nem ismerő sarlatánok alkalmazásában.

A fitoterápia az alternatív gyógyászat szinte egyetlen olyan ága, ahol a kerek perec kijelentések némileg árnyalódnak. A modern gyógyászat még ma is támaszkodik a természet patikájára, intenzíven keresi benne a potenciális hatóanyagokat. Ha azonban találnak ilyet, akkor kinyerik azt – megszabadulván a nem kellő, esetleg toxikus egyéb anyagoktól –, feldúsítják, és ha kell, kémiailag módosítják azt a jobb hatás végett.

Tegyük azért hozzá, hogy manapság egyre több gyógynövényről derítik ki, hogy az a sok jótékony hatás csak népi bölcsességként létezik, valójában azonban nem. Az egyik legnagyobb áldozat a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), melynek számtalan kórt gyógyító hatása nullára zsugorodott. A fokhagyma is kapott egy nagy pofont, most úgy tűnik, hiába szedtük szív- és érpanaszra. Egyes kínai szerekben az ortodox medicinából származó hatóanyagokat találtak, egy másik esetben pedig a vér ólomszintjét tudták korreláltatni ilyen készítmények fogyasztásával.

Különféle gyógyító irányzatok bontottak nemrégiben zászlót: savval és mérgekkel telített testek, vitaminhiányban szenvedő, zsírégetésre váró szervezetek és megtisztulásra váró elmék az új filozófiák célpontjai. A lényeg persze nem a szellemi nevelés, hiszen itt a XXI. században már szégyellni való áltudásról van szó, hanem bizonyos porok és tabletták piaci forgalmának felpörgetése. A kapitalizmus logikája idevágó törvények és azok szigorú betartatása nélkül sajnos zabolátlanul pörög.

Igazán veszélyesek a komoly betegségek álgyógymódjai, főként, amit a hagyományos gyógyítás helyett alkalmaznak. A különféle rák- és őssejtterápiák valós betegségeket céloznak meg hamis eszközökkel. A tudomány is kutatja e lehetőségeket, igaz, egyelőre még mérsékelt sikerrel, de biztató jövővel. A szélhámosok azonban nem vacakolnak a kísérletekkel, hiszen ezek befektetést és szakértelmet igényelnének. Ők csak állítanak valamit saját kútfőből vagy kétes kompetenciájú mesterekre hivatkozva. Ha ezek a rákellenes szerek valóban működének, a gyógyszergyárak már rég lecsaptak volna rájuk, hiszen ennél nagyobb üzletet elképzelni sem lehet. Őssejtkezeléskor gyakran csak sóoldatot oltanak belénk. Minek is adnának valódi sejteket, hiszen a hozzá nem értés kezében azok hatni úgysem fognak, s még a végén rákossá fajulnak? A legvisszataszítóbbak azok a kuruzslók, akik egy nagybeteg családját próbálják kifosztani. Tudják jól, hogy a végső kétségbeesés igen adakozó tud lenni. Vagy ha nincs pénz: „Miért, nem házban laknak?” – bukkan elő a kegyetlen cinizmus kérdés alakjában.

Metamorfózis

Az alternatív orvoslás legfőbb gondja, hogy létezik a betegségeket egyre eredményesebben gyógyító autentikus orvoslás, melyhez emiatt a viszonya kifejezett ambivalenciával terhelt. A jogalkotók és a hatóságok lágyszívűek ugyan az alternatívokkal szemben, de néha azért lesújt a törvény szigora, ezért aztán lépniük kellett. Megalkották a „kiegészítő” kifejezést, és odabiggyesztették a régihez, így jött létre a „komplementer és alternatív medicina” vagy CAM angolos rövidséggel. Nincs itt azonban semmi lényegi változás, csupán a hatástalanság pozicionálta újra magát.

Ez azonban gyávaság, hiszen az új nevű nem meri bevállalni egy felsülés kockázatát. Ha kudarc fakad, mutogathat ujjal, siker esetén pedig nyílegyenesre húzhatja ki magát. Az alternatív gyógyászat berkeiben mostanság még újabb ambíciók keletkeztek: odahízelkedni az „ortodox” orvoslás mellé azt a látszatot keltvén, mintha azzal egyenrangú lenne, és ugyanazért a célért dolgozna. Beindult hát a szómágiagyár, ami az integratív medicina (IM) kifejezést köpte ki magából. Az átalakulás azonban nem sikeredett túl jóra, a bábból ugyanis nem pillangó, hanem egy rusnya hernyó bújt elő újra. Az orvostudománynak ki kellene löknie magából ezt a kéretlen arát, hiszen segíteni nem tud, csak parazitaként a forrásokat szívja. Az alternatív orvoslás – lévén áltudomány – alkalmatlan mind helyes ismeretek szerzésére, mind pedig hatékony gyógymódok kifejlesztésére.

Utószó

A tudományos módszer nem egy a számos egyéb közül, hanem az egyetlen olyan megközelítés, melynek esélye van a valóság hiteles feltárására. Az alternatív orvoslásnak viszont semmilyen létjogosultsága nincs, mivel a tényeknek nem létezik alternatívája. A fejlett országok törvénykezése, valamilyen érthetetlen ok miatt, az egészségügyben szabad kezet adott az átverésnek, talán mert a szavazatmaximalizálásra törekvő politika szerte a világban csak rövid távra néz előre. A választópolgárok hiedelmeit törvénybe foglalni egyszerűbb, mint megpróbálni nevelni a közt. A nevelés persze nem könnyű feladat, hiszen a felnőtt elme paradigmaváltásra már képtelen, ha elkötelezte magát egy eszme mellett, onnan kimozdítani nemigen lehet. De miért foglalkozunk ezzel, e két világ nem függetlenül halad egymás mellett párhuzamban? Nem bizony, a finanszírozás és engedélyezés finom szálai kapcsolják össze őket egymással és a hatalommal. Ha e szálak elszakadnak, a társadalom egész szövete sérülni fog. A tét tehát rendkívüli, az innovatív erők esetleges veresége egy sötétség és szegénység felé zuhanó társadalmi spirál vízióját vetíti előre.