Úton Rióba

- Már az idei zágrábi Eb-n is a kategóriád esélyesének számítottál, ám „csak” harmadik lettél. A thaiföldi Pattajában, a világbajnokságon viszont már senki sem tudott megállítani. Min múlott a győzelem?

– Az Európa Bajnokságon is nyerni akartam, de ott fejben nem voltam úgy ott. A vb-n azonban teljesen összeszedtem magam. Úgy ébredtem a döntő reggelén, hogy bajnok leszek. Nem stresszeltem, nem is gondoltam arra, hogy világbajnokságon vagyok. Úgy álltam neki, hogy kicsit birkózgatok a haverokkal. Szilágyi Árontól hallottam erről a módszerről a londoni győzelme után, kipróbáltam, és bevált.

- Visszatérve a felkészülésre: sikerülhet bármilyen jól, azért a szőnyegen ott az ellenfél.

– Már akkor lehet tudni, hogy melyik akar jobban győzni, amikor felmennek a szőnyegre, és kezet fognak. Thaiföldön a grúz, akivel addig soha nem meccseztem, nem is nézett a szemembe. Rögtön tudtam, hogy nekem áll a zászló. Megijedt a téttől.

- Azért is érdekes a mostani siker, mert bár már tizenkét éve nyűvöd a szőnyeget és az ellenfeleket, korábbi egyesületed négy éve gyakorlatilag azt közölte, hogy nem lát fantáziát benned. Akkor majdnem abbahagytad. Több hónapon át kizárólag kosárlabdáztál – miután vagy két évig együtt űzted a kettőt –, aztán mégiscsak visszacsábultál a birkózáshoz. Most meg a korosztályod világbajnoka vagy.

– Tisztességből felhívtam a nevelő edzőmet, Nagy Lajost, hogy megmondjam neki: itt a vége. Ám ő elvitt a Mr. Tus Sportiskolába, ahol megdöbbentő dolog történt: az egyik mester, Bacsa Ferenc megtapogatta az izmaimat, a hátamat, a karjaimat, a lábaimat, hümmögött, aztán közölte, hogy itt van Deák Bárdos Mihály utóda. Azé a Deák Bárdosé, akire én nem győztem felnézni. Meg azt is elpöttyintette Bacsa Feri bácsi, hogy jövőre én indulok a junior-vb-n. Én meg csak álltam, és néztem, hogy miről beszél. Az akkori formámra egyébként jellemző, hogy mindjárt az első edzésen pofára estem, és kitörtem két fogamat. De az, hogy bíztak bennem, megfogott. Hosszú időn át csak bukfenceztem, és hasonló gyakorlatokat végeztem, amíg kialakult a kellő izomzat és koordinációs készség. Ott egyébként úgy zajlanak a dolgok, hogy kadett kortól a felnőttekkel együtt készül mindenki.

- A hozzáértők azt mondják, hogy megdöbbentőek a képességeid. A négyszáz métert ezzel a termettel egy perc körüli idővel futod, és nagy dolgokat tudsz művelni a kosárlabdával is. Az ilyen alkatú pasasokért kapkodnak az NBA-ban.

– A kosárlabdának nagyon sokat köszönhetek. Rengeteget futottunk, egy-egy edzésen néha akár húsz kilométert is. És ott tanultam meg a pontos tempót, ami sokat számít a birkózóknál. Jöttek is a sikerek, már persze a hazai viszonyokhoz képest – de nekem ezzel együtt a birkózás az igazi. Pedig ha belegondolok, honnan indultam! Kövér, esetlen kisfiú voltam, mindig kiközösítettek. Azért mentem le a birkózókhoz, nagyon is tudatosan, hogy megmutassam a nyikhajoknak.

- Édesanyád annak idején azért váltott szakmát, mert a pedagógusi fizetésből nem tudott enni adni három kamaszodó fiának, akik közül most a legapróbb termetűnek is 49-es a lába.

– Hát, igen. A családi ékszer java része a zálogházba került. Számomra viszont óriási hajtóerőt jelent, hogy milyen sokan akarják a sikeremet.

A szüleim, az edzők. Ez ad erőt, kitartást a nagy álmokhoz, mert rettenetesen fontos a támogatás, a bizalom. A mesteremtől, Takács Ferenctől például nem tudok olyat kérni, amit ne teljesítene. Ő mondta azt nekem, hogy ami ma álom, az holnap már valóság. Amikor először magyar bajnok lettem, már kezdtem kapiskálni, hogy mire gondol, most meg az enyém a junior-világbajnoki cím.

- Külföldön a sokra hivatott tehetség mögött egész csapat sürög-forog. Például táplálkozási szakember, pszichológus.

– Az nekem is nagyon jól jönne, csak éppen az anyagiak hibádzanak. Hogy mindenki értse, miről van szó: ha a legjobbjaink éveken át vendégszerepelnek a német csapatbajnokságban, akkor össze tudnak szedni olyan tízmillió forintot, ami azután elmegy általában lakásra. Ennyiért szenvednek, hajtják magukat vagy nyolc éven át. Miközben odakint azt látom, hogy a mezek tele vannak hirdetésekkel. Ott valahogy megéri a reklám a cégeknek.

- A győzelemhez nem lehet megkerülni az önfeláldozást. Szerintem annak idején még az extraklasszis orosz Karelin is rettenetesen megküzdött érte, amíg eljutott odáig, hogy éveken át nem volt ellenfele a 130 kilósok között. Az elképesztő erejével mindenkit legyűrt.

– Ő egy őserő volt, én is ilyen akarok lenni, de ugyanilyen most a nehézsúlyban a kubai kétszeres olimpiai bajnok. Szerintem ha elindul Rióban, jó esélye van a triplázásra.

- De hiszen te akarsz ott felállni a világ tetejére...

– Az lesz csak a nagy dolog, őt lenyomni!