Újabb doppinghorror: húsgének
Ne gondoljuk azonban, hogy az izomnövelő csodaszerekkel csupa haszonleső, gátlástalan genetikus foglalkozik. 2004-ben a Howard Hughes Medical Institute és a Salk Institute kutatócsoportja megtalálta azt a gént (PPAR-delta), mely az izmok cukor és zsírfelhasználását szabályozza.
A genetikai dopping nem is olyan újkeletű, mint gondolnánk. Régebben is előfordult, hogy mutáns sportolók génsebészet híján a természet hibáját felhasználva jutottak előnyhöz. Férfiak női kromoszómával, nők férfi kromoszómával – nem hangzik túl szerencsésen, de az élsport ezekből is tud előnyt kovácsolni. A kis titkok azonban nem maradtak sokáig rejtve.
Keresd a nőt!
Az 1968-as Mexikói Olimpián már nemcsak a kémiai, de a genetikai dopping efféle módjait is képesek voltak kiszűrni egyszerűen a szájnyálkahártya sejtjeinek vizsgálatával. A módszer csalhatatlanul kimutatja ugyanis a nőkre jellemző XX kromoszómák közül az inaktívat, vagyis a Barr-testet. Több, női számban induló sportoló, akiknek ez hiányzott, megbukott a teszten, sokukat megalázták, érmüktől megfosztották, egy részüket azonban teljesen feleslegesen és igazságtalanul. Ismét nem a módszer volt a rossz, hanem az értékelés. Kiderült ugyanis, hogy a fizikai teljesítmény nem egyértelműen függ a nemi kromoszómáktól. Épp ezért a vizsgálat ma már nem kötelező, csak alapos gyanú esetén alkalmazzák.
„Húsgének” az állattenyésztéstől az élsportig
Egy korábbi cikkben már beszámoltunk egy miosztatin nevű génről, melynek terméke az izomnövekedést fékezi. Szarvasmarhákban már megtalálták mutáns, vagyis a rosszul működő változatát is, mely valóban nagyobb húshozammal örvendeztette meg a tenyésztőket. Most már két kicsi erőművészről is tudunk, egy német és egy amerikai kisfiúról, akik bizonyítottan rendelkeznek a mutáns génnel – valamint abnormálisan duzzadó izmokkal. A rossz gén beültetése, vagy a jó gén elrontása azonban nem egyszerű, ezért a kutatók inkább a gén által termelt anyag hatástalanításán dolgoznak. A termék blokkolása feltehetőleg segít majd az izombetegségekkel küzdőknek, de a fanatikus testépítők és az atléták is nagyon lelkesen várják az újabb eredményeket.
Az említett cikkben olvashatunk az IGF-1 (insulin-like growth factor) nevű hormonról is, mely helyi izomnövekedést tesz lehetővé. A genetikusok varázsüstjéből azonban előkerült az izomba juttatható génje is, mely helyileg állítja elő a húsnövelő anyagot. Sőt, ugyanez a módszer már az EPO esetén is lehetséges, bár hivatalosan még csak az állatkísérletek során. Az eljárás előnye, hogy komoly fejtörés elé fogja állítani a WADÁ-t, hogyan lehet a génterápiára hiteles tesztet kifejleszteni.
Mivel a kipróbálási szakaszban járunk, a mellékhatásokról nehéz bármit is mondani, de tippelni lehet. Az aránytalanul megnövelt izomtömeg és vörösvértest szám nagy kihívást fog jelenteni a keringési rendszernek. Szinte biztos, hogy nem fog csökkenni a szívinfarktusok száma a fiatal élsportolók körében.
Egerek és emberség
Ne gondoljuk azonban, hogy az izomnövelő csodaszerekkel csupa haszonleső, gátlástalan genetikus foglalkozik. 2004-ben a Howard Hughes Medical Institute és a Salk Institute kutatócsoportja megtalálta azt a gént (PPAR-delta), mely az izmok cukor és zsírfelhasználását szabályozza. Sőt, génszabászattal egy sokkal hatékonyabb változatot állítottak elő, mely nemcsak az izom teljesítményét növeli, hanem a lassú izomrostok számát is, ráadásul fogyaszt. Tökéletes kombináció, bár először csak fiatal egérkékben működött. Ma már a felnőtt egerek számára hatásos recept is létezik: a génterápiát edzésprogrammal és egy „génserkentőszerrel” egészítik ki. A kutatócsoport azonban a publikálás mellett a WADÁ-val is felvette a kapcsolatot, hogy közösen fejlesszenek ki a serkentőszer kimutatására tesztet.
