Turbóteutonok

Évtizedeken át fürkészték a legkitartóbb hullámlovasok az ODESSA rádió adásait, annak tudatában, hogy nem a híres kikötőváros sugározza. A névadó rejtélycsomóját végül Frederick Forsyth oldotta meg Az ODESSA-ügyirat című tényregényében. A betűszó – közölte – az Organisation Der Ehemaligen SS Angehörigent, vagyis a hajdani SS-hez tartozók szervezetét fedi. Egy ideje, amióta a netre is felkapaszkodtak, már oszlik a homály. A névbe foglalt SS betűket ugyanis a fekete parolikon is hírhedetté vált stilizált villámjelekkel helyettesítik.

A szervezetről még annyit, hogy már a nagy bukás előtt létrehozták, ez tette lehetővé sok tagjának Nürnberg elkerülését, pénzt, iratokat, vezetőket biztosítva számukra az itáliai kolostorokon át vezető „patkányútvonalak” odisszeájához. Az argentin elosztóközpontokból aztán tovább rajzottak, leginkább Paraguayba, ahol Stroessner tábornok-elnök (egy bajor huszártiszt unokája) valóságos eldorádót rendezett be nekik. Amíg ki nem ütötték nyergéből, hasznosította a volt SS-ek tanácsait, maga is osztozva a Negyedik Birodalom létrehozásának lázálmában.

Ők finanszírozták később az ODESSA-t is, amelyről nem mondható, hogy lépést tartott volna a korszerű médiapropaganda hatásmechanizmusával. Unos-untalan visszatért például a valaha Wehrmacht-mundért viseltek kollektív bűnhődésére, mit sem törődve olyasmivel például, hogy volt német katonából utóbb lehetett szövetségi kancellár, ENSZ-főtitkár, NATO-generális, Beatrix királynő férje, sőt római pápa is. Ma mindez már evidencia. Hírértéke legfeljebb annak lehet, ha az önkéntes nagybani skalpvadász SS-Demjanjukra húznak német rabruhát.

Árja szaporulat

Egyébiránt a náci uralom alól felszabadított országokban, ha a volt gyilkosokat felkutatták is, a „segédnépekre uszított bikaistállóra” csak sóhajtottak, legfeljebb a megesett leányanyákat szégyenítették meg.
A világot bejárták 1944 Párizsának Carmagnole-hangulatú fényképei, amint az utcán nyírják kopaszra „a boche-okkal való ágybeli kollaboráció” kurtizánjait. A hivatalos nyilatkozat szerint „minden általuk szült gyermek a Gloire-t csorbította”.

Ezzel szemben az ODESSA máig dicsőíti őket a vérségi összetartozás kapcsán, amint azt mindazok megtudhatták, akik szörfölgetés közben rákattanhattak az üzenetre. Ugyanők értesülhettek arról is, hogy „a lágerekről terjesztett minden népirtási vád mítosz csupán, ott legfeljebb a kivénhedt Európa genetikai korrekciója folyt”. Vagyis: arra készültek csak, hogy a testi-lelki tulajdonságokat átörökítve felgyorsítsák a tökéletes árja népszaporulatot. Legalábbis erre utal Mengele dél-amerikai naplója és titkos levelezése. A kísérleti laboratóriumok hátterében füstölgő krematóriumokról szó nem esik.

De lássuk, hogy indultak legkedveltebb akcióikra a megtermékenyítésre kijelölt náci egységek.

Adott volt mindenekelőtt a lágerőrségek kontingense, a Waffen-SS fronton megfáradt egységeinek pihenő- és jutalomállomása. Kellő feltáplálás, vitamindús élelmezés és szakorvosi ellenőrzés után közülük válogatták ki azokat, akik a „fedeztetési” bevetésre indulhattak. E célból Auschwitztól nem messze kéjlakká változtatták a solahüttei üdülőt, annak „munkaszalonjai” várták a kellemes hadparanccsal érkezőket.

A partnereket is kellő mérlegelés után választotta ki egy bizottság a Helferinenek közül. Ezek az SS-segítőnők (egyenruhás adminisztrátorok) kezdetben nem is sejthették, hogy áldásosnak nevezett munkájuk végül gyermekáldássá lesz. Teherbe esés után nem éppen nyilvános intézmények vették át őket gondozásra, szülésre, s ha az újszülött „paraméterei” egyeztek a megkívántakkal, jöhetett az álnéven történő anyakönyvezés s az amazonok visszairányítása állomáshelyükre, hogy tovább folytathassák a birodalom lélekszámbeli veszteségeinek pótlását.

A viking típus

De a beltenyészet kevésnek bizonyult. Kapóra jött a fajelmélet főapostolának, Rosenberg „néptársnak” a megállapítása, miszerint az ősgermán viking típus fizikális hagyományait leginkább a norvég nők őrizték meg. Induljanak hát hozzájuk is a népszaporító különítmények.
Ezt az érvelést több körülmény segítette. Leginkább az, hogy a kor szépségideáljaként maga a Führer is norvég nőt jelölt ki, nevezetesen a Lili Marleen dalt sikerre vivő énekesnőt, Lale Andersent. Aztán meg Quisling hátországa biztonságos fedezéknek tűnt minden náci manőverre. Ráadásul ott nagy létszámú biztonsági erő állomásozott a német atombomba alapanyagát gyártó ipartelep őrzése céljából. A nehézvíz szomszédsága könnyű (pásztor)órákat ígért. Mivel pedig Germánia mindig is szerette a szertartásokat, a termékenység e modern kori „áldozó menete” egy ősrégi teuton ünnepen, a téli napfordulón rajtolt.

Ám Rosenberg szerint a norvég turbóteutonok világrahozatalát nem kell követnie intézményesített felnevelésüknek, beéri azzal, ha az új Európa-rend leendő tagállama vérkeveredést kizáró, fajtiszta, ősgermán árja típusban szaporodik. Hitler-Jugend-utánpótlásra csak német földön összpontosítottak. De a legkorábban nemzett apróságok sem érték el 1945-re az iskoláskort.

Ami a norvég terepet illeti, ott különféle gondok keletkeztek abból, hogy az ellenállás felrobbantotta a nehézvíz szállítógőzösét, miáltal változott a diszlokáció, ritkultak a csapatszállítások. Ennek következtében a helyi Wehrmacht-helyőrség vette át ágyústól és ágyastul az ország felügyeletét. Folyt ugyan továbbra is a rámenős öntevékenység zászlajával a gyengébb nem erős megdolgozása, ez azonban már nem kerülhette el a közfigyelmet. A németektől teherbe esett nőket kiközösítették. A turbóteutonokat a „megszállók fattya” stigmával bélyegezték meg.
1945 novemberében a Narvik melletti Ballangenben belehalt a szülési komplikációk utóhatásába a tizenkilenc éves Synni Lyngstad. A nagymama pedig attól tartva, hogy fény derül az apa kilétére – egy bizonyos Haase nevű főhadnagyról volt szó –, sietve átköltözött unokájával Svédországba, amelyet jó sorsa megkímélt az ilyen incidensektől.

De mivel az életpályák kiszámíthatatlanok, az édesanyja nevét viselő Anni-Frid Lyngstadból Svédországban énekesnő lett, a világhírű ABBA kvartett tagja. S bár alakja, zöld szeme és vörös haja után kevésbé nézték németnek, mint partnernőjét, az angyali szőke Agnethát, ezen csak az előéletét leleplező német bulvárlap rágódott. Merthogy mindenki mást a származásánál sokkal jobban érdekelt Anni-Frid hangja.
„Térj vissza a tieidhez – játszik rá a vérségi kapcsolatokra az ODESSA –, az lesz a te hazád!” Jövő időben csábít, mert: „Egységes Németország majd akkor lesz, ha Königsberg és Dél-Tirollal együtt Ausztria is hazatér!”

Időtlen, idétlen ábrándok a világháború kitörésének évfordulóján.