Több mint kétszáz éves rákdiagnózist erősítettek meg brit orvosok

A Royal Marsden Kórház orvosai elemezték a betegtől származó mintákat és az esetről szóló feljegyzéseket, amelyeket a hajdani sebészről elnevezett londoni múzeumban, a Hunterianben őriznek. A sebész, aki 1776-ban lett III. György király orvosa, egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően a gyógyítás a kés forgatásától a tudomány felé indult el.

Azt is mesélik róla, hogy gonorrhoeával, vagyis tripperrel fertőzte meg magát, amikor könyvet írt a nemi úton terjedő betegségekről.

Hatalmas orvosi gyűjteménye a brit sebészek szervezetének Hunterről elnevezett múzeumában tekinthető meg, itt őrzik feljegyzéseit arról a betegről, aki 1786-ban érkezett a Szent György kórházba, combján egy kemény duzzanattal.

„Úgy tűnt, mintha a csont vastagodott volna meg és a daganat igen gyorsan növekedett. Amikor a beteg részt megvizsgáltuk, azt találtuk, a combcsont alsó részét veszi körül a valószínűleg magából a csontból származó anyag” – olvasható a kéziratban.

Hunter amputálta a férfi végtagját, a beteg négy hétig gyógyultnak tűnt. „Ettől kezdve egyre veszített súlyából, légzése mind nehezebbé vált” – folytatta feljegyzéseit a sebész. A beteg hét héttel a műtét után meghalt. A boncolás feltárta, hogy az áttétek elérték a tüdejét, a szívét és a bordáit.

Több mint kétszáz évvel később Christina Messiou, a londoni kutatócsoport vezetője analizálta a hajdani páciens daganatmintáit. „Gyorsan eszembe jutott az oszteoszarkóma, vagyis a csontrák, ahogy ránéztem a mintákra, de John Hunter esetleírása is rendkívül pontos volt: egybeesett azzal, amit ma tudunk a betegség folyamatáról. Az új, nagy kiterjedésű csontképződés és az elsődleges daganat külleme valóban a csontrákra jellemző” – magyarázta az orvos.

Az orvos a londoni Royal Marsden kórház orvosai véleményét is kikérte, ők modern képalkotó eljárásokkal erősítették meg az évszázados diagnózist.

Messiou, aki maga is szarkómaspecialista, elmondta, hogy nemcsak a korabeli kórmegállapítás volt döbbenetesen pontos, de a páciens kezelése is a maihoz hasonló elveket követett.

A kutatás izgalmas része azonban Messiou szerint még csak most következik: Hunter több daganatmintáját is vizsgálatnak vetik alá, hogy mikroszkópos és genetikai módszerekkel összehasonlítsák őket mai tumormintákkal.

„Őszintén szólva nem nagyon tudjuk, mit fogunk találni. A rák kétszáz évnyi evolúcióját tanulmányozva érdekes lesz látni, változott-e valami és a lehetséges módosulások kapcsolatba hozhatók-e az életmódból fakadó kockázatokkal” – mondta Messiou, aki kutatótársaival a British Medical Journal aktuális számában írt eddigi eredményeiről.

(MTI)