Tito vándorló kincsei

A kiállított tárgyak pedig tényleg ritkaságok, és Szerbia néhány városa után most mutatják be először külföldön. Olyan államfők, koronás fejek ajándékai, akiknek alkalmuk volt találkozni Tito marsallal. Ilyenek pedig sokan voltak, hiszen a néhai jugoszláv örökös elnök igencsak szeretett utazni és vendégeket fogadni. Még a hatvanas években több hónapos hajóutazást ejtett meg Afrikában. Szíves vendéglátója ott is volt elég, hiszen a harmadik világot felölelő el nem kötelezett mozgalom egyik alapítója és vezéralakja volt. Otthon, például Brioni szigetén nemcsak Hruscsov járt 1956-ban (is), hanem Richard Burton és kedvese, Elisabeth Taylor. Vagy II. Erzsébet. Majd Sophia Loren, akinek Tito, hódolata jeléül, állítólag még almás pitét is sütött. Fidel Castro szinte „mindennapos” vendég volt, sőt Che Guevara is tiszteletét tette. Nehru, Hailé Szelasszié, Nasszer, majd Szadat, Kennedy, Nixon, Brezsnyev. A Brioni szigetén levő Tito-múzeum fényképgyűjteményében látható egy Kádárral történt találka megörökített pillanata is. Maóval nem jött össze, de utódjával, Hua Kuo-fenggel igen.

Az utolsó államfő, akit Tito halála előtt (1980) fogadott, Sandro Pertini akkori olasz elnök volt. Tudósítóként akkor volt alkalmam körülnézni Tito rezidenciáján, a belgrádi Rózsadomb, a Dedinje Uzsicei utca 15. szám alatti villájában. A most Dunaújvárosban kiállított „királyi ajándékok” azonban a közönséges halandók számára elérhetetlenek voltak. Olyan szobákat, termeket díszítettek, ahová csak a koronás fejek (és a személyzet) tehették be lábukat. A villát az 1999-es NATO-bombázások során találat érte, de nem Tito miatt, hanem mert akkortájt Slobodan Milošević szerb elnök használta. Megmaradt azonban a Május 25. (Tito születésnapja) Múzeum, amely a „Tito-kincseket” őrzi.

A Dunaújvárosban kiállított koronás ajándékok képezik a Tito-örökség talán legkevésbé vitatott részét. A hagyatéki tárgyalássorozat már 33 éve tart, hiszen három évvel a marsall halála után az akkori államelnökség (a hat tagköztársaság és a két tartomány elnökeinek gyülekezete) társadalmi tulajdonná (az önigazgatási szocializmus kifejezése az állami tulajdonra) nyilvánította a főleg külföldi ajándékokból álló ingóságokat.

Titónak minden országrészben voltak luxusingatlanjai, amelyeket használt, de állami tulajdonban voltak. A legismertebb talán a Brioni-szigetek közül a Vanga nevű kis sziget, ahol az elnök a vendégeit fogadta. A második világháború előtt Olaszországhoz tartozott, menő nyaralóhelynek számított. Olyannyira, hogy annak idején a szigeten nyaralók eleganciáján felbuzdulva egy római szabóüzem felvette a Brioni nevet, és manapság ez az egyik leghíresebb és legdrágább öltönyöket gyártó világcég. Tito után Tuđman horvát elnök használta pihenésre a szigetet, aztán a halála után megnyitották a turisták előtt. A Vajdaságban a karađorđevói birtok volt a marsall rezidenciája. A vadásztanya azután vált hírhedtté, hogy a délszláv háborúk elején Milošević és Tuđman itt osztotta fel egymás között Bosznia-Hercegovinát.

A jugoszláv utódállamok között vita folyik Tito gépkocsiparkjának tulajdonjogáról is. Nem akármilyen gyűjteményről van szó. A tizennégy autó között van egy Rolls-Royce, egy Packard, amelyet Sztálintól kapott ajándékba, egy 1939-es páncélozott Mercedes és egy másik páncélozott kocsi, egy szovjet ZIS (Hruscsovtól). Egy Cadillac egy belgrádi gyűjtő tulajdonában van.

Az államosítás alól az akkori jugoszláv hatóság kivonta a néhai elnök „személyes” tárgyait, és ezekről négy listát készített. A kedvezményezettek Tito özvegye, Jovanka, idősebb fia, Žarko (már egyikük sem él) és másik fia, Aleksandar Mišo Broz. A négy közül három lista nevetséges tételeket tartalmazott. Például Jovanka megörökölte Titótól a saját ruháit, ezekből Mišónak is jutott. A negyedik lista tartalma azonban izgalmasabb lehet. Toma Fila ügyvéd az akkor még nyomorúságos körülmények között élő Jovanka Broz megbízásából 2011-ben hiába kérte a titokzatos negyedik lista feltárását. A szerb illetékes szervek hivatalos levelére azt a választ küldték, hogy nem találják a listát.

2013-ban újabb fordulat következett. Korábban az akkor még létező szövetségi állam legfelsőbb bírósága arról döntött: a Tito-örökséget úgy kell kezelni, mint közönséges polgári jogi ügyet. Tehát az illetékes bíróságra tartozik. Ennek ellenére Tomislav Nikolić mostani szerb elnök egy, a közvetlen munkatársaiból álló bizottságot nevezett ki a bíróság megkerülésével. A háromtagú grémium ezután elment a Szerb Nemzeti Bankba, és kinyittatta az 555-ös számú fiókot, amelyet a jugoszláv államelnökség helyeztetett oda még 1982-ben és amelynek tartalma államtitoknak minősíttetett. A bizottság tagjai ezek után (továbbra is megkerülve minden igazságügyi szervet) jelentést tettek az elnöknek, miszerint nincs többé oka annak, hogy államtitokként kezeljék a fiók tartalmát. Valamint: ez többé már nem képezi a Tito-hagyaték részét. A szerb elnök ezt jóváhagyta. A marsall örökösei közül egyik unokája, Svetlana Broz bíróságon támadta meg a szerb elnöki bizottság döntését, és mindeddig két egymásnak ellentmondó ítélet született.

Közben bejelentkeztek a szerb királyi család (Karađorđevć) megbízottjai is, mert a titkos fiók tartalmának egy részét ők is jogos tulajdonuknak tekintik. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szerbiai hatalom és főleg annak államelnöki része erősen jobboldali beállítottságú, a Broz családnak kisebbek az esélyei, mint a Karađorđevićéknek.

Az Intercisa Múzeum látogatói számára azonban ez nem sokat nyom a latban. A lényeg, hogy láthatják: nem kötelező, hogy egy kommunista vezető csak a krumplilevest szeresse.