Korszerű szénerőművek helyzete a világban

Orosz Zoltán előadása
A szénalapú energiatermelés globális tendenciái

Orosz Zoltán bevezetőjében röviden kitért az egyetlen magyar lignittüzelésű létesítményre, a Mátrai Erőműre, mely 950 MW beépített teljesítményével Paks után a második legnagyobb részarányt (mintegy 20%-ot) képviseli a hazai villamosenergia-termelésben. Utóbbiban még jelentős azonban az importált energia is, mely tavasszal már 30% felett volt. Ez a növekedés szoros összefüggést mutat a világtendenciákkal, a megújuló és fosszilis források arányainak és árainak, köztük a szén alapú termelés változásával.

A fosszilis tüzelőanyagok napjainkban is jelentős szerepet kapnak a világ energiamixében. 2012 végére a globális energiatermelés kétharmada alapult e tüzelőanyagokon, a szén megközelítőleg 40%-ot képviselt. A napjainkban üzemelő erőművek jelentős része – néhány kivételtől eltekintve – sajnos alacsony hatásfokon (32-35%) üzemelő szubkritikus erőmű, melyek 220 bar nyomás illetve 540 °C hőmérséklet alatti gőzparaméterekkel üzemelnek. Ezeket az erőműveket az 1960-as évektől kezdve építették és tervezett élettartamuk átlagosan 45 év. Ahogy látható tehát, a jelenlegi erőművek lassan élettartamuk végéhez közelednek. Pótlásuk a mai kor színvonalának megfelelően szuperkritikus (átlagosan 240 bar, 560 °C), illetve főként ultraszuperkritikus (átlagosan 300 bar, 600 °C) paraméterekkel rendelkező erőművekkel lenne kívánatos. Utóbbiakkal, barnaszén tüzelőanyaggal 42-43%-os, feketeszén esetén pedig akár 45-46%-os hatásfok is elérhető.

Az erőművi kapacitások pótlása főként Európában és az Egyesült Államokban jellemző. Kína kiemelt figyelmet érdemel, mely csak a szénre alapozva évente 3000 TWh energiát állít elő, továbbá a tervezett kapacitás 500 000 MW. Figyelembe véve az ország népességét és gazdasági növekedését, valamint a tényt, hogy a 2000-es évek eleje óta a teljes erőművi flotta kapacitása évente 10%-kal, sőt bizonyos években akár 20%-kal nőtt, a fenti két adat már korántsem olyan meglepő. Kínában a szén alapú energiatermelés részaránya a 2000-ben érvényes 74%-ról 2012-re 68%-ra csökkent. Hosszú távú terveik szerint pedig 2050-ben csupán 15-20% lenne, a megújuló energiaforrások térnyerésének megfelelően. Megjegyzendő, hogy az ázsiai országban a néhány éve már az európainál is szigorúbbak a hatóságilag előírt emissziós határértékek, valamint külön előírások szabályozzák az új erőművek építését is, melyeknek minimum 600 MW-os, szuperkritikus vagy ultraszuperkritikus egységeknek kell lenniük.

Szénerőművek modernizálási lehetőségei

Az Európai Unióban a fejlesztések élén áll többek között az Alstom, a Hitachi és a Foster Wheeler. Az RWE és a Vattenfall az előbbiekkel már a 2000-es évek elején elindult a modernizálási úton, és elsőként gyártottak 42%-os, barnaszén-tüzelésű szuperkritikus blokkokat a mai nagyságrendben, illetve alkalmaztak olyan szerkezeti anyagokat, melyek a későbbi erőműfejlesztések alapjait jelentették.

A hatásfoknövelést a fejlesztőcégek a következőkkel érték el: a regeneratív levegő-előmelegítőket optimálták, a kondenzátornyomást csökkentették, ún. hőeltolásos füstgázhő-visszanyerő rendszert alkalmaztak, új szerkezeti anyagokat használtak (P91 az acél szerkezeti elemek, GFK a füstgázcsatorna elemek esetén), a turbinalapátozatot modernizálták csavart, áramlásnak megfelelő, optimalizált formával, a turbina- és kondenzátorházba optimált beömlést és kiömlést alakítottak ki.

Ma az egyik legkorszerűbb széntüzelésű létesítmény a németországi Neurath-ban található. A 2012 augusztusában az Hitachi (kazánszállító) és Alstom (turbinaszállító) által üzembe állított úgynevezett BoA (Braunkohlekraftwerk mit optimierter Anlagentechnik) egységekben a teljes körfolyamat barnaszéntüzelésre van optimalizálva. Különlegességük a szénmenedzsment rendszer: a különböző bányákból érkező szenet kategorizálják, paraméterenként külön bunkerbe helyezik, és gondosan ügyelve az arányokra keverik őket össze, így elérve a minimális salakosodást, legjobb fűtőértéket és hatásfokot. Primer tüzeléstechnikai intézkedésekkel jelentős károsanyag-kibocsátáscsökkentést is elértek, főként a nitrogén-oxidok terén. A kazánfalazat és a túlhevítő folyamatos tisztítása, koromfúvó lándzsák alkalmazása gyakorlatilag megszüntetni a kazán tisztítása érdekében szükséges blokk leállásokat. A porleválasztó rendszer 20 mg/Nm3-es határértéket biztosít. A beépített füstgázhő-visszanyerő a gőzkörfolyamatba vezeti vissza a hőt. A füstgázt a hűtőtornyok belsejéből vezetik ki, így rövidebb kémény és kisebb füstgázventillátor-teljesítmény mellett is elérhető a megfelelő keveredés. Továbbá páraleválasztó betéteket és hangtompító falakat is alkalmaztak a hűtőtornyoknál a vizuális hatás, illetve a zajterhelés csökkentése érdekében. Az erőmű üzemelése közben keletkező melléktermékeket is felhasználják, a keletkező gipszet és pernyét a cementgyárak és az építőipar használja fel, az együttműködést hosszú távú szerződések biztosítják.

A CO2 kezelő eljárások aktuális helyzete

Az Alstom számos egyéb technológiát tekintve is élen jár, fejlesztéseket hajtott végre többek között porleválasztók, nedves és száraz kéntelenítők, füstgázhűtő rendszerek, CO2 kezelő rendszerek esetében.

A cég utóbbiakat tekintve nem csak a tüzelés utáni (post-combustion) leválasztással, hanem az oxy-fuel tüzeléssel is foglalkozik. Ennek során a CO2 a kazánban szinte tisztán képződik, mivel a nitrogént már a tüzelés előtt leválasztják levegőszeparátor segítségével.

Nagy hátrány a CO2 leválasztás esetén a jelentős hatásfok romlás, ez az érték ugyanis akár 12% ponttal is csökkenhet. Részleges megoldást jelenthet a Foster Wheeler cirkulációs kazánjában kifejlesztett rugalmas tüzelési rendszer. Itt a füstgáztisztító után átváltó csappantyút helyeztek el, melynek segítségével a füstgázt visszakeringtetik, ehhez a levegőszeparátorból oxigént kevernek, így ez a gáz a hőcserélők megfelelő működéséhez szükséges. Ha pedig nem üzemel a CCS és a levegőszeparátor, a füstgáz a kéményen távozik, a hagyományos technológiáknak megfelelően.

Számos kísérleti üzemet hoztak létre szerte a világon a CCS technológiákat fejlesztendő. A legnagyobb oxy-fuel eljárás egy spanyol 30 MW hőteljesítményű blokk volt, a projekt azonban (hasonlóan a világ projektjeinek 95%-hoz) megakadt. Lefektették egy kereskedelmi egység alapjait is, de ez sem valósulhatott meg, elsősorban gazdasági, kisebb mértékben technikai okok miatt.

A fenti létesítmények következményeként viszont sok hasznos tapasztalatra tettek szert, amik közül az egyik legfontosabb volt, hogy a CCS-sel ellátott egységek gazdaságos üzemeltetésének határpontja 60-70 €/tonna CO2 kvótaárnál van.

Pozitív példa egy közelmúltbeli kanadai kereskedelmi nagyságrendű projekt, melynek keretein belül egy erőműben modernizálták a kazánt és turbinát, valamint szervesen integrálták a CO2 leválasztó és tároló rendszert. Ez már megteremtheti az alapjait a CCS technológia fejlesztésének.

Kitekintés: fejlesztési tervek

A fent ismertetett BoA koncepció utáni következő lépés a szénszárítás szoros integrálása lesz, mellyel például barnaszén tüzelés esetén a hatásfok 47-48%-ra növelhető.

Az ezt követő lépcső pedig az ún. 700°C-os anyagok alkalmazása. Ezek a nikkel-kobalt ötvözeteket a gázturbinákban már használják, de a porszéntüzelésnél más igénybevétellel kell számolni.

A szénszárításnak egyik példája lehet, ha az őrölt szenet fluidágyban kiszárítják, a vízpárát hasznosítják a gőz-körfolyamatban, így száraz lignit jut a kazánba.

Egy német projekt ennél is bonyolultabb kapcsolást mutat, mivel ötvözték a lignitszárítást, szénelgázosítást, kombinált ciklust és CCS technológiát. A folyamatban szintézisgázt állítanak elő, ebből kivonják a CO2-t, a gázturbinába így hidrogénben és nitrogénben gazdag gáz jut, ezután illeszthető a gőzturbinás kombinált ciklusú alrendszer.

Sajnos azonban ezeket a projekteket a CO2 tárolás jogszabályi környezetének ellehetetlenülése miatt átmenetileg leállították.
Jelenleg az európai szénalapú villamosenergia-termelés más kihívásokkal is szembesül: a megújuló alapú termelés gyors napon belüli változása miatt megnövekedett a rugalmasság iránti igény. A legújabb egységek már ennek a követelménynek is megfelelnek, hiszen gyors terhelésváltoztatási és alacsony minimum-terhelési képességükkel megfelelő kiegészítői megújulóknak, miközben jellemzően helyi energiaforrásra alapozottak és legszigorúbb környezetvédelmi feltételeket is kielégítik.

Dr. Kalmár István előadása

Dr. Kalmár István bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a szén széles körben, elosztottan rendelkezésre áll, többek között Magyarországon is, így krízismentes forrás. A földgázzal és kőolajjal összehasonlítva az árarány 1:3 a szén javára. Manapság terjednek a tisztaszén technológiák, és az energetikai célok mellett vegyipari alapanyagként is egyre inkább szerepet játszik.

Szénelgázosítás

Az elgázosítás egy rugalmas, megbízható, kereskedelmi technológia, amely számos alacsony értékű alapanyagot magas értékű termékké tud átalakítani.

Az eljárás során bármely széntartalmú anyagból (például szén, petrolkoksz, biomassza vagy hulladék) szintézisgázt állít elő. Ez közvetlen vagy tisztítás után elégethető energia előállítása céljából, vagy feldolgozható vegyipari alapanyagok, műtrágya, üzemanyag, szintetikus földgáz vagy hidrogén gyártására.

A technológia kereskedelmi mértékben a finomítókban, vegyiparban több mint 60 éve működik, villamos energia előállítására 35 éve használják. Jelenleg 269 elgázosító üzemel, további 74-et építenek, és a korábbi nagy kapacitások mellett már a kisebb, moduláris egységek is terjednek.

A szén anyagában való hasznosításának lehetőségeiről beszélve Kalmár István kiemelte, hogy a forrásból mindent elő lehet állítani, amit szénhidrogénekből. Egy korlát lehet, hogy a beruházási költség mintegy kétszerese a földgáz alapú berendezéseknek, a szén ára azonban 40-50%-a a gázénak. A vegyipari alkalmazásoknál pedig a beruházás díja csak kb. 10%-a az összes költségnek, ez a tétel tehát nem képvisel nagy arányt.

Az alaptechnológia (azaz a forró szén reakciója vízgőzzel) mára számos fejlesztésen ment keresztül, az átalakítási hatásfok a korábbi egylépcsős rendszerekre vonatkozó 40%-ról a mai, tipikusan három hőmérsékleti lépcsős technológia esetén 60%-ra nőtt. A vezető fejlesztő országok Kína, USA, Japán, Dél-Korea és Németország.

Dr. Kalmár István szerint a szén értéke kihasználásának legmegfelelőbb módja a poligeneráció, melynek során több vegyipari termék (metanol, ammónia, acetilén, stb.) mellett villamos és hőenergia is keletkezik.

Az elgázosító technológiáknak számos fajtája van: mozgóágyas, fluidágyas, folyamatos áramlású, de megkülönböztethetőek a működési hőmérséklet, áramlási irány, a betáplált anyag, a belső falazat típusa szerint. Létezik közvetlen és közvetett technológia, illetve a kettőt ötvöző hibrid rendszer. Előbbit 10% alatti hamutartalomnál lehet alkalmazni, az átalakítási hatásfok 55% körüli, míg az indirekt esetben ez az érték 45%.

CO2 kezelés

A CO2 kezelő rendszerek esetében előadónk a következő évek kutatási programjának mérföldköveit emelte ki, melyek a következők. Jelenleg általánosan a leválasztás fejlesztésén van a hangsúly, melynek során nagy értékű termékek állíthatók elő. Kiemelendő a CCR (Carbon Capture and Recycle) technológia, melynek lényege, hogy a metán égésekor is CO2 keletkezik, amely reverzibilis módon metánná is alakítható hidrogénezéssel (katalizátor útján). A technológia gazdaságosságához a műszaki fejlesztéseken túlmenően az életciklus szemlélet (a határokon túli kibocsátások) figyelembe vétele is hozzájárulhat.

A kutatás következő lépcsői a közvetlen hasznosítási módok lesznek, mint például az olaj és gáztermelés, illetve a mineralizáció.

Szerepet kap a vegyészeti átalakítás (biogáz, CO2 és metán száraz reformáció), illetve a biológia (cyanobaktériumok és mikroalgák). Egy jövőbeni vízió a foto-elektrokémiai alkalmazás, melynek során hidrogén állítható elő vízből foto-elektrolízissel.

A tisztaszén technológia lehetőségei Magyarországon

Dr. Kalmár István szerint a tisztaszén technológiák erőműi alkalmazása gazdaságosan nem lehetséges, mert a magyar energetikai rendszerhez nem illeszkedik a gazdaságos blokkméret, a rendszer jelenlegi árait a külföldről importált, környezetvédelmi előírásokkal nem terhelt, valamint a hazai amortizációs/beruházási költséget nem számoló erőműi árak határozzák meg. A CO2 kvótaárak pedig nem fedezik a környezetvédelmi elvárások technológiai költségeit.

A vegyipar nagy beruházásokat igényel, de hosszú távú gazdaságossága látszik. Ha nem számolunk a szénhidrogének árának tartós csökkenésével, akkor érdemes a munkahelyeket és beruházásokat jelentő szénbányák megnyitását a vegyiparra alapozni. Végtermékként jelenhet meg a hazai mezőgazdaságban felhasználható műtrágya, illetve az üzemanyag. A bányászat pedig folyamatos szolgáltatást és iparfejlesztést generál a maga környékén.

Dr. Kalmár István összefoglalásként elmondta, hogy a szén, mint bányatermék vegyipari alapanyagként hasznosulhat, emellett integrálja a biomassza és a (szilárd és cseppfolyós) hulladékhasznosítás feladatait, valamint alkalmas az éjszakai és völgyidőszaki áramokkal termelt hidrogén megfelelő tárolására.

Papp Dániel Gábor,
Egri Tamás
az Energetikai Szakkollégium tagjai