Kéz a kézben ember és robot – Kávéfelszolgálás a digitális terepasztalon
A nagy fehér szerkezet ott áll az ablak előtt, az utcára néz kifelé, pislog és mosolyog a járókelőkre. Mintha csak kacsintana. Nem női, de nem is férfi arc, ám ettől senki nem jön zavarba, mert a tekintete kedves. Ő egy robot. Ebben a pillanatban az a feladata, hogy a kávézóba csalogassa a vendégeket, pont úgy, mint a nagy éttermek előtt fel-alá futkosó, turistákat megszólító vendégfogó fiúk, lányok. Bár a robot nem beszél, tekintete annyira megnyerő, hogy azok, akik elhaladnak a kávézó Práter utcai bejárata előtt, gyakran megállnak, sokan közülük be is nyitnak. Nem bánják meg: a finom kávén kívül különleges élmény várja őket, hiszen az Enjoy Budapest Café az egyetlen hely a fővárosban, ahol az emberek mellett nemcsak a recepciós robot, hanem a felszolgálók is.
– Informatikusok vagyunk, érdekel minket az új technológia, a robotika. Számunkra ez a hely egy afféle digitális terepasztal – meséli Csizmazia Tibor informatikus, a hely tulajdonosa. A kávézó ötletgazdája már régóta mesterségesintelligencia-fejlesztéssel foglalkozik: az E-Szoftverfejlesztő Kft. elnevezésű informatikai vállalkozás cégek, önkormányzatok könyvelési feladatainak elvégzéséhez szükséges rendszereket fejleszt. A kávézót üzemeltető EnjoyRobotics nevű üzletágat pedig kifejezetten azzal a céllal alapították meg, hogy az eddigi tevékenységeik mellett a robotokkal kapcsolatos kutatásokra és fejlesztésekre is összpontosítani tudjanak. – Tudjuk, mit akarunk fejleszteni. Három területet jelöltünk ki. Szeretnénk recepciós, pincér- és szórakoztató feladatokat ellátó hostessrobotokat kialakítani. Ők kísérgetik a vendégeket, és igény esetén akár szórakoztatják is őket. Elmondják például, milyen látnivalók vannak Budapesten.
A kávézóban egyelőre kínai és japán gyártmányú robotokkal dolgoznak, annak felmérése is a teszt része, hogy mire is jutott a világ ebben az üzletágban.
– Ázsia ezen a területen nagyon elöl tart, arrafelé már sokféle pincérrobot-megoldást alakítottak ki. De az emberekkel érintkező robot csak a jéghegy csúcsának számít, az összes iparirobot-alkalmazottnak mindössze néhány százalékát jelenti – meséli Csizmazia Tibor. – Sokszor nem is a szoftver megalkotása a nehéz egy-egy robot készítése során, hanem a mechanikus feladatok. Ha például egy idős ember elesik, akkor egy ápolórobot csak abban az esetben tudna segíteni, ha képes lenne úgy felemelni, hogy azzal ne okozzon még több sérülést. Csakhogy nem egyszerű olyan szerkezetet alkotni, amely képes óvatosan, rengeteg körülményre reagálva, sérülés nélkül felsegíteni a földről egy idős embert. Egy ilyen mozdulatsorban rengeteg motornak kell a robotban dolgoznia, hogy megfogja a testet. Ezeknek a finomhangolását még manapság fejlesztik.
Az Y-nál bizalmatlanabb a Z
Lazányi Kornélia, az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági kar dékánja – sok minden mellett – azt is kutatja, mennyire bízunk a robotokban. Egy, az egyetemisták körében végzett vizsgálat furcsa eredményeket hozott: arra a direkt kérdésre, bízik-e az önvezető városi járművekben, inkább nemleges válaszok születtek, miközben arra a keresztkérdésre, hogy elégedett-e a négyes metróval – ami önvezető közlekedési eszköz –, a többség igennel felelt. Ez az eredmény is mutatja, mennyire áthatják a viselkedésünket gyakran indokolatlan félelmek, miközben egyre több területen használnak emberekkel is interakcióban lévő robotokat. Lazányi Kornélia egy korábbi vizsgálatában azt nézte, vajon a különböző generációk mennyire nyitottak a robotokkal való együttműködésekre. Sokakat meglephet az eredmény: az Y generáció – tehát a mostani negyvenesek – elfogadóbbak a munkatársaikkal, akik lehetnek robotok is, mint az a Z generáció, amelyik beleszületett az internet és az okoskészülékek világába. „A bizalom olyan interperszonális jelenség – álítja Lazányi Kornélia –, amely hatással van társadalmi, intézményi folyamatokra. Az eredmények azt mutatják, hogy a Z generációs alkalmazottak munkahelyi viselkedése radikálisan különbözik az idősebb generációkétól. Talán azért, mert a neten élnek, szükségük van valamiféle bizonyítékra a bizalomhoz. Zsigerből nem hiszik el, ha valaki azt mondja magáról, hogy szőke és kék szemű.”
Beszélgetés közben megérkezik a robot az asztalunkhoz, tálcával a kezében. Leemeljük róla a kávékat és a szendvicseket. A szerkezet kezének megérintésével jelezzük, hogy megkaptuk a rendelést, mire a robot köszön, és visszagurul a pulthoz.
– A robotok már régóta részei az életünknek – mondja Csizmazia Tibor. – Indiának például az egyik legjelentősebb bevételi forrását jelentik a call centerek. Londonban valaki felhív egy helyi szolgáltatót, de a telefon Indiában csörög. Ma már egyre gyakrabban a mesterséges intelligencia válaszol. A hívónak ez egyáltalán nem tűnik fel, mert a vonal végén tökéletesen beszélnek angolul, jobban, mint egy indiai ember, akinél valószínűleg hallható lenne az akcentus. Vagy ott vannak a chatbotok. Ezek olyan szoftverek, amelyek képesek az emberi beszélgetést utánozni. Amikor a Facebookon elkezdünk egy hírességgel kommunikálni az üzenetküldőn, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem valós személlyel beszélgetünk. A szoftver kifinomultan szimulálja az emberi kommunikációt, például őzik, mintha valóban gondolkodna egy-egy szón, vacillál mondatformálás közben, szinte lehetetlen kiszúrni, hogy robottal van dolgunk. Mindenki figyelmeztet, hogy a robotika fejlődése miatt óriási változás előtt állunk. Sokan félnek tőle. Rossz, hogy az emberek, társaságok nagy többsége semmit nem kezd ezzel a jelenséggel, csak sodródik, és nem készül tudatosan a változásokra. Pedig azok a cégek, amelyek nem félnek a technológiai fejlesztésektől, nagyobb forgalmat generálnak, bővülnek a piacaik.
Az Enjoy Budapest Caféban a vendégélmény fokozása a fő cél. – Ez a kávézó a vendégélmény új szintjét tudja nyújtani. Nem a munkaerőt akarjuk pótolni a robotokkal. A robot hibái ráadásul pozitív hatásúak – teszi hozzá Csizmazia. És valóban. A mellettünk lévő asztalnál a robot a vendégektől távolabb áll meg, akiknek így fel kell állniuk, hogy a tálcáról leemelhessék üdítőiket. Ha ilyet tesz egy élő pincér, biztosan mérgelődünk, vagy azt hisszük, talán nem is józan az illető, a robot esetlensége viszont inkább jókedvet vált ki. Csizmazia Tibor és fejlesztőcsapata az összes ilyen reakciót figyeli, és a robotok fejlesztése során felhasználja a kávézóban felhalmozott tapasztalatokat.
Az informatikus szakember szállodásokat kérdezett arról, szerintük hány év múlva lesznek többségben a robotok a turizmus-vendéglátás üzletágban. A legtöbben 25 évre tippeltek.
– De 25 évvel ezelőtt ki használt a mindennapi munkájához számítógépet? – kérdezi arra utalva, hogy a változások ennél sokkal gyorsabban jönnek. Példaként említi, hogy számos hotelban már ma sem dolgoznak emberek. – Az ember belép, a mobilja segítségével becsekkol, egy arc- vagy ujjlenyomatszkenner használatával felmegy a liften, és elfoglalja a szobáját. Inkább úgy kellene feltenni a kérdést, hogy hol nem lesznek robotok pár éven belül.
Arra a kérdésre, hogy mely képességeket, kompetenciákat, szakértelmet nem tudnak majd kiváltani a robotok, Csizmazia Tibor azt mondja, a legnagyobb emberi kincs a kreativitás. Itt van például ez a szórakoztatórobot, megkérem, táncoljon kicsit nekünk – vesz kézbe egy körülbelül 60 centi magas robotot.
„Hello robot! Can you dance?”
– kérdi tőle angolul. „Sure!”” – feleli a robot, majd felvillan a szeme, pózba vágja magát, bekapcsolja a zenét, amelyre rögtön táncolni kezd. A What Does the Fox Say?”, azaz a Mit mond a róka? című nótára nyomja, a vicces elektronikus muzsikát komikus mozdulatsorral kíséri. A robot annak, a rókaruhába öltözött norvég komikuspárosnak a mozgását utánozza, akik ezt a videót 2013-ban feltették a YouTube-ra. Csizmazia Tibor megmutatja a robot kialakítását, a dizájnt, amely a szerkezet megalkotásának egyik legdrágább munkafázisa. Sokat dolgoztak azon, hogy a formája, a testrészei, a színei így legyenek kialakítva – magyarázza, hogy mi a kreativitás szerepe az emberi munkában. Csizmazia Tibor azt mondja, a robotoktól félünk, pedig a mobil és az internet sokkal nagyobb mértékben átalakítja az életünket.
– Amikor a mobilommal mozijegyet rendelek, akkor kiiktatom egy pénztáros munkahelyét. Az emberek ma már számtalan dolgot vásárolnak az interneten, és ez sok-sok munkahelyet érint. Lassan megszűnnek az utazási irodák, hiszen minek egy külön ügynökség, amikor otthon a gépnél megrendelem a repülőjegyet, kiválasztom, lefoglalom a szállást, amiről szinte minden információ elérhető, még a korábban arra járt turisták véleménye is. Még a múzeumi belépőt is rá tudjuk tölteni a mobilunkra, amit egy beléptetőkapu ellenőriz, nem ember. Szerintem a jövőben a robot-ember együttműködés az egyik leghatékonyabb munkavégzési forma lesz. Egyik nincs meg a másik nélkül. Ha egy ember kiáll egy szórólappal, akkor vagy elveszik tőle, vagy nem. Ha elveszik is, a legtöbben kidobják. Ha egy robot állít meg embereket, az valamivel hatékonyabb. De ha a robot megállítja a járókelőket, mellette pedig egy ember elmagyarázza, mit is reklámoznak, ketten együtt válhatnak igazán hatékonnyá.
Lehet fejlődni
Magyarországon nincs az oktatásnak önálló minisztériuma, az ágazat nem prioritás a kormányzati munkában. Így az iskolákban folyó digitális kompetencia-fejlesztéssel kapcsolatos szakmai döntések is esetlegesek, hiányoznak a világos irányok az állami intézményekben. Ugyan van egy Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája elnevezésű dokumentum, azonban az abban megfogalmazott célok eléréséhez az egész rendszert újra kellene gondolni, amire egyelőre nincs esély. Így rendszerszinten lényegében nem várható előrelépés, sem a digitális készségek fejlesztése, sem a hagyományos kompetenciák terén. Az elkötelezett pedagógusok ugyanakkor sokat tehetnek az iskolákban. Azoknak a tanároknak, intézményvezetőknek ugyanis, akik az oktatás iránti elkötelezettségükből fakadóan különutas megoldásokat próbálnak becsempészni a tantermekbe, hogy a diákjaik ne maradjanak le az Ipar 4.0-nak nevezett forradalomban, számos cég kínál a digitális oktatáshoz kapcsolódó innovatív pedagógiai és technológiai megoldásokat. „Ha mindenki csak programozni tanul, akkor ki fogja tervezni, kezelni, javítani a jövő gépeit? Amik persze ugyanúgy digitálisak lesznek és mindent automatizálnak, amit csak lehet a falazástól a hússütésen át a raktári munkáig” – ezt a kérdést tették fel maguknak a Makerspace.hu csapatánál, amikor tananyagcsomagok készítésébe fogtak. „Makerspace-eknek hívják azokat a világszerte már nagy számban létrejött digitális közösségi alkotóműhelyeket, ahol a résztvevő gyerekek és felnőttek XXI. századi technológiákkal terveznek és hoznak létre tárgyakat, prototípusokat. Ezeken a pontokon 3D nyomtatóktól lézervágókon át moduláris mikroelektronikai komponensekig és igazi robotkarokig minden eszköz rendelkezésre áll a hozzátartozó szakértelemmel együtt. A Makerspace.hu célja, hogy a hazánkban is szaporodó digitális közösségi alkotóműhelyek számára utat mutasson, ezért azok számára tervezési tanácsokat, tananyagokat és akkreditált pedagógusképzést biztosít” – olvasható a cég közleményében. Azok az innovatív pedagógusok, akik szeretnék bevinni ezt a tudásélményt a hagyományos oktatási tartalmak mellé, június 7–8-án a DOKK-Digitális Oktatási Konferencia és Kiállításon tekinthetik meg a különleges tananyagcsomagokat a Budapesti Műszaki Egyetemen.
És valóban, a kávézóban is ezt látjuk: a pultosok elkészítik a kávét, a robot pedig, mint egy autó, kiszállítja a megrendelt termékeket az asztalokhoz. Érdemes a történelmet tanulmányozni, mondja Csizmazia, az új technológiák megjelenése mindig együtt járt azzal, hogy emiatt munkahelyek szűntek meg. Azok a vállalatok, amelyek nem alkalmazkodtak a technológiai változásokhoz, lemaradtak, nem bővültek, csődbe mentek. Ha egy cég a munkahelyeit védeni akarja, akkor a legbiztosabban úgy teheti ezt meg, ha nem fél az újdonságoktól – teszi hozzá.
Az Enjoy Budapest Café minden korosztályban népszerű. A legidősebb vendégük 104 éves volt, itt ünnepelte a névnapját. Meglepő, hogy a nőket mintha jobban érdekelné a robotos kávézó.
– Azt gondoltam, a férfiakat a műszaki dolgok jobban vonzzák. De talán azért ilyen népszerű a kávézó a nők körében, mert ők többet törik a fejüket azon, miként segítsék a gyerekeiket abban, hogy eligazodjanak a jövőben – mondja Csizmazia Tibor, aki úgy látja, a magyarországi ipari termelés nincs rossz állapotban, ha a fejlett technológiák alkalmazásának tükrében nézzük. A képzés színvonala azonban elégtelen. Emiatt azt a tapasztalatot és tudást, amit a kávézóban a robotok működését vizsgálva és tesztelve felhalmoztak, ő és informatikus kollégái azonnal visszavezetik a képzésbe. Olyan egyetemekkel működnek együtt, amelyek az oktatott szakmák okán érintettek a robotgyártásban, robotfejlesztésben: így a Budapesti Műszaki Egyetemmel, az ELTE viselkedéskutatóival, és a robotok megjelenése miatt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design Intézetével.
