Kevés az esély a Mars-szonda megmentésére

"Az esély a kapcsolatfelvételre és a hajtóművek beindítására egyenlő a nullával" - mondta ma az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva egy űrkutatási szakember. Az éjjel eredménytelenül próbálkoztak azzal, hogy telemetrikus információkat kapjanak a szondától. A Fobosz-Grunt többször megjelent Bajkonur és más orosz, valamint külföldi űrkutatási központok felett, de az automatika nem válaszolt - tette hozzá. René Pischel, az Európai Űrügynökség (ESA) oroszországi képviseletének vezetője sem tud arról, hogy a szondával sikerült volna felvenni a kapcsolatot.

A próbálkozások folytatódnak, az orosz űrkutatóknak nemcsak az ESA, hanem az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei is segítenek. A NASA-nak Dél-Amerikában és Ausztráliában is vannak állomásai.

A Fobosz-Grunt (Fobosz-Talaj) űrszondát november 9-én Zenit hordozórakétával juttatták Föld-körüli pályára Bajkonurból. Ezt követően azonban a szonda automatikája nem reagált a hajtóműindítási parancsokra, így nem tudta folytatni útját a kitűzött cél, a Mars holdja, a Fobosz felé.

Azóta különböző vélemények láttak napvilágot arról, mennyi idejük van a Roszkoszmosz, vagyis az Orosz Űrkutatási Hivatal szakembereinek arra, hogy megmentsék az űrszondát, amely talajmintákat hozna a Foboszról. A találgatások három nap és több hét közötti időtartamról szólnak. Amennyiben nem sikerül beindítani a hajtóműveket, kozmikus szemét lesz a 15 év sikertelensége után nagy reményekkel elindított Mars-szondából.

A Fobosz-Grunt fedélzetén egy körülbelül 50 kilogrammos műszercsomagban húsz nemzetközi berendezés kapott helyet. Az űreszköz két fő egységből áll: a 115 kilogrammos kínai keringőegységből, a Jinghuo-1-ből (Yinghuo-1), valamint a kínai szondát a Marshoz juttató orosz Fobosz-Gruntból. Az űrszonda tömege 13 és fél tonna, de egy része elégne a légkörbe éréskor. Darabjai azonban az északi szélesség 50 fokától a déli szélesség 50 fokáig bárhol földet érhetnek- vélekednek orosz űrkutatási szakemberek.