Igazságot szolgáltatnak a Fekete Hercegnek

III. Eduárd angol király 1330 és 1376 között élt legidősebb fia nevének rombolása nem sokkal halála után kezdődött. Jean Froissart, a százéves háború francia krónikása részletesen írt arról, hogyan mészároltak le az életükért könyörgő férfiakat, nőket és gyerekeket a herceg parancsára, miután serege bevette Limoges városát. Később V. Henrik című drámájában William Shakespeare is megerősítette ezt, „Edvárd, a walesi fekete herczeg", „A fekete herczeg Edvárd" néven emlegetve őt.

Michael Jones szerint viszont Eduárd nem érdemli meg, hogy „14. századi Darth Vaderként" emlegessék. Kutatásai során a brit hadtörténész bizonyítékot talált arra, hogy sokakkal azok közül, akik Limoges-ban vesztették életüket, nem az angolok, hanem a város francia helyőrsége végzett megtorlásul azért, hogy tárt karokkal fogadták az ellenséget.

A Fekete Herceg nevet csaknem kétszáz évvel halála után aggatták Eduárdra. Egyes történészek úgy vélik, fekete páncélja miatt. Michael Jones szerint viszont a francia földön elkövetett gonosztettei szülték a gúnynevét. Ezek közül is kiemelkedik a neki tulajdonított limoges-i mészárlás, amelyben a város több mint háromezer lakosával végeztek. A történész elsősorban ennek járt utána.

A Franciaország középső részén fekvő város tíz évig az angolok kezén volt, de aztán a franciák a limoges-i püspök árulásának köszönhetően visszavették. Eduárd újra be akarta venni, és 1370. szeptember 19-én sikerrel is járt, a város megadta magát. „Az angolok betörtek a főkapun és válogatás nélkül gyilkolni kezdték a lakosokat – ahogy azt parancsba kapták. Borzalmas volt. Férfiak, nők és gyerekek térdre vetették magukat a herceg előtt kegyelemért könyörögve, de őt annyira elöntötte a düh, hogy senkire sem figyelt" – írta Jean Froissart.

A krónikás változatát azonban kétségbe vonják a nemrég Limoges-ban és Párizsban talált dokumentumok. Egy Eduárd által három nappal a város bevétele után írt levélben említés sincs mészárlásról, sőt, a herceg egyenesen irgalmat sürgetett a lakosoknak, mert nem volt szerepük az árulásban, amely révén egy időre újra francia kézre jutott a város. Michael Jones talált egy 1404-es periratot is, amelyben az szerepel, hogy a francia helyőrség feldühödött tagjai végeztek a lakosokkal, amiért az angolok oldalára álltak.

1346-ban, 16 évesen Eduárd részt vett apja franciaországi hadjáratában, és a Crécy mellett lezajlott ütközetben szerzett nevet magának, amikor az angolok a hosszúíjasokkal jelentős csapást mértek a franciákra, elveszejtve a főnemesség színe-javát. Tíz évvel később a poitiers-i csatában elsöprő diadalt aratott, még a francia királyt is elfogta. Trónra viszont sohasem lépett, rossz egészségi állapota miatt 45 éves korában, egy évvel apja előtt meghalt.

„Mindig is gyanúsnak találtam Froissart elbeszélését, mert annyira nem illett a herceg jelleméhez. Eduárd kemény katona volt, de istenfélő ember" – fogalmazott brit lapoknak Michael Jones. A hadtörténész szerint legfőbb ideje tisztázni a herceget és helyreállítani hírnevét, hogy elfoglalhassa méltó helyét a szigetország történelmében.

(MTI)