Elképesztő felfedezést tettek a csillagászok

Az Európai Űrügynökség Herschel-űrtávcsövével dolgozó csillagászok két közeli bolygórendszerben kiterjedt üstökös-zónákat fedeztek fel. A megfigyelések szerint ezek legalább tízszer annyi üstököst tartalmaznak, mint a Naprendszer külső részén található Kuiper-öv. Feltételezik, hogy a rengeteg üstökös bőséggel szállíthatott vizet a legbelső bolygókra, tehát azokon akár életadó óceánok is kialakulhattak, írja az

A legújabb, szintén a Herschel-űrtávcsővel végzett megfigyelések során két, közeli bolygórendszert vizsgáltak, a GJ 581 és a 61 Vir jelű csillagok körül. Az infravörös mérésekkel kimutatták, hogy mindkét csillagot kiterjedt, -200 °C körüli hőmérsékletű üstökösfelhő veszi körül, a felhők tömege tízszer akkora, mint a mi Naprendszerünkben a Kuiper-öv üstököseié. A GJ 581 vagy más jelöléssel Gliese 581 kis tömegű M színképtípusú törpecsillag, tehát a Tejútrendszer leggyakoribb csillagtípusába tartozik. Korábbi vizsgálatok szerint legalább négy bolygó kering körülötte, közülük az egyik az ún. lakható zónában, vagyis éppen abban a távolságban a csillagától, hogy a víz folyékony halmazállapotban létezhessen a felszínén. A G színképtípusú 61 Vir körül két bolygó létezését sikerült bizonyítani, ennek a csillagnak a tömege csak kevéssel marad el a Napétól.

A bolygók mindkét rendszerben az úgynevezett szuperföldek csoportjába tartoznak, vagyis tömegük a 2-18 földtömeg közé esik. A bolygók tehát a Földnél nagyobbak, a Neptunusznál azonban kisebbek. Érdekes módon egyik rendszerben sem sikerült a Jupiterhez vagy a Szaturnuszhoz fogható tömegű óriásbolygót találni.

Feltételezések szerint a Naprendszerben éppen a Jupiter és a Szaturnusz közötti gravitációs kölcsönhatás volt a felelős az egykor üstökösmagokkal sűrűn benépesített Kuiper-öv „megtépázásáért”. Ez a hatás zúdította sok millió éven keresztül az üstökösök tömegét a belső bolygókra. Az elsősorban a 61 Vir porkorongjával foglalkozó szakcikk szerzője, Mark Wyatt, a Cambridge-i Egyetem csillagásza azt a feltételezést is megkockáztatja, miszerint összefüggés állhat fenn az óriásbolygók léte (illetve hiánya) és a csillagot körülvevő üstökösfelhő sűrűsége között. „Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Jupiter méretű óriások hiányában a kis tömegű bolygókból álló rendszerekben elmaradt az a drámai méreteket öltő, de rövid ideig tartó heves bombázás, amely a Naprendszerben egykor bekövetkezett. Ehelyett ezekben a rendszerekben a bolygókat évmilliárdokon át az üstökösök enyhébb, de folyamatos zápora éri”, nyilatkozta Wyatt.