Drónok és hackerek vívják hamarosan a háborúkat

A DARPA az első önvezető járművek számára szervezett versenyét 2004 márciusában tartotta meg: ezen az első Grand Challenge futamon a kaliforniai Mojave-sivatag kietlen környezetében kellett az akkor még gyerekcipőben járó automatizált közlekedési megoldásokat demonstrálnia a résztvevő csapatoknak. A megmérettetésen a fődíjat senki sem vihette haza, a sivatagi köves talajon ugyanis minden egyes induló elakadt a pálya közelebbi-távolabbi pontjain – írja a Rakéta. A sofőr jelenlétét nem igénylő szállítójárművek egyik fontos alkalmazási területe a katonai felhasználás lehet, mivel az önállóan közlekedő harckocsik vagy drónok potenciálisan életeket kímélhetnek meg fegyveres konfliktusok közelében. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege (DARPA) ezért aktívan fejleszti az automatizált harcjárműveit, amelyeknek azonban speciális képességekkel kell rendelkeznie a megfelelő működéshez: a városi utcáknál jóval komplexebb, nehezebb terepen is tudniuk kell navigálni és egyensúlyban maradni. 

A DARPA harckocsijainak, amelyet a RACER (Robotic Autonomy in Complex Environments with Resiliency) program keretében építenek, szintén különleges környezetben kell feladatot teljesíteniük, ahhoz hasonló tájakon a Mojave-sivatagban, mint ami annak idején a Grand Challenge indulóin kifogott. A kaliforniai Fort Irwin közelében tartott első teszteken a homokban manőverező járművek azonban már jóval könnyebben haladtak a nehezítésül szolgáló tereptárgyak között és sikerrel vették az akadályokat, bár a biztonsági sofőr jelenlétére még szükség volt a tesztek alatt. Az autók irányítását végző szoftvert a Carnegie Mellon Egyetem, a NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory) és a Washingtoni Egyetem mérnökei közösen fejlesztették ki, a DARPA pedig a robotizált platformot biztosította. A legnagyobb gondot a közel sem ideális terepen a nehezen észlelhető és azonosítható objektumok okozták a szenzorok és az adatok feldolgozását végző rendszer számára, többek között ennek is köszönhető, hogy a járművek egyelőre nem haladtak nyaktörő sebességgel, a DARPA leírása szerint maximálisan 32 km/h-ás tempót tudtak csak elérni.

A következő teszten, ami jelenleg is zajlik a kaliforniai Camp Robertsben, már nem csak az érzékelők működésének optimalizálására helyezik a hangsúlyt, hanem a nehezen járható utakon, például az emelkedőkön való feljutás gyakorlása is kiemelt szerepet kap. A csúszós felületeken való stabilitás és az árkokon való átkelés sikeres megoldása mellett a fő cél, hogy a kocsikat gyorsabbá tegyék, legalább olyan gyorssá, mint amilyenek a hagyományos, emberek által vezetett járművek.

„Olyan vezető nélküli földi járművek készítése a cél, amelyek kiépítetlen terepviszonyok között is képesek manőverezni olyan sebességgel, aminek csak a szenzorok teljesítménye, a mechanikai megszorítások és a biztonság szab határokat” 

– írja a DARPA.

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, más kormányok katonai szerveihez hasonlóan, ígéretes jövőt lát az önvezető technológiában és nagy szerepet szánnak a stratégiájukban ezeknek a járműveknek, ezért a fejlesztések kiemelt figyelmet kapnak a programok között. A Pentagon tervei azonban lassan valósulnak meg, nem utolsó sorban az újfajta járművek működésében rejlő kockázatok miatt. A Gizmodónak nyilatkozó Kathleen Hicks, az Egyesült Államok védelmi miniszterhelyettese úgy nyilatkozott, hogy

az esetleges kibertámadások és az önvezető rendszereket feltörő hackerek veszélye elleni védelem még nem megoldott probléma, ez is lassítja a jövő harckocsijainak megérkezését.

A tesztelések ezért nem csak a járművek működésének javítását szolgálják, hanem az adatgyűjtést is az automatizált rendszerek különböző környezetekben való alkalmazásával kapcsolatban.