Bent a kígyófészekben
Széles gazdasági, társadalmi panorámával indítja a hitleri Németországról szóló könyvét Richard J. Evans. Egyikét annak a több tízezernek, amelyik e kultúrnemzet fekélybetegségével, a nácizmussal foglalkozik.
A Harmadik Birodalom Nagy Károly és Bismarck impériumait vallotta elődjeinek. A vesztes világháború után vergődő, politikailag megosztott weimari köztársaságban a náci párt populizmusa széles körökben hatott. A válságos gazdasági helyzetben azzal fűtötték például az antiszemitizmust, hogy az „improduktív tőke révén a zsidók tönkreteszik az árják megélhetését”. Hitler, a radikális politikai agitátor gátlások és kétségek nélkül volt meggyőző. (A húszas években vörös plakátokon hirdették gyűléseit, hogy bevonzzák a baloldali közönséget is.) Az erőtlen kormány eltiltotta ugyan az utcákon randalírozó rohamosztagosokat az egyenruha-viseléstől, de azok masíroztak tovább – fehér ingben...
A náci ideológiában jelen volt a sérelmi nacionalizmus, az antiszemitizmus, a parlamenti demokrácia tagadása, az erőszakkultusz. „A Nemzetiszocialista Pártot minden szinten állandó aktivitás jellemezte, folyton meneteltek, harcoltak, demonstráltak, mozgósítottak” – írja a brit történész. Himmler éppenséggel a háborút tartotta az emberiség csúcsteljesítményének!
Az 1932-es elnökválasztáson a jobboldal közös jelöltje Hitler volt, a baloldalé a 84 éves Hindenburg! Aki 1933. január 30-án a győztes nácik fáklyás felvonulása láttán szenilisen gratulált Luddendorf generálisnak, mondván: „Milyen szépen menetelnek a legényeid. És mennyi foglyot ejtettek.” Az aggastyánból a jós szólt.
És jött a felhatalmazási törvény, a rendeleti kormányzás, az egypárti állam, „a legális forradalom”. „Amint a kezünkben lesz az alkotmányozó hatalom, úgy alakítjuk át az államot, ahogy nekünk tetszik” – mondta Hitler. És úgy lett.
(Richard J. Evans: A Harmadik Birodalom születése. Hogyan verték szét a nácik a demokráciát és kerültek hatalomra Németországban. Park Kiadó. Fordította Sóskuthy György, Zsuppán András, Varga Benjámin.)
