Banánkirályság
A kedvenc jelenetem A dzsungel könyve rajzfilmes feldolgozásából, amikor Mauglit elrabolja a Bandar-log, a majmok népe, s amikor a srác ez ellen tiltakozni próbál, a királyuk így kiált: Egyél még két banánt! – és lábát ökölbe szorítva valóban két banánt lő a fiú szájába.
Maugli nem is tud így ellenvéleményt formálni, le kell nyelnie a banánt, de mire ezzel végez, újabb dózis cuppan a fogai közé. Ez a rendszer, kérem, ki van találva.
Persze a Banánkirály népe ennél hathatósabb eszközöket is használ az okvetetlenkedők elnémítására. Ha a dzsungel egyik-másik tekintélyesebb lakója rájuk mordul, elunva, hogy a semmiért meg nem dolgozó lomblakók bárki zsákmányára rávetik magukat, azonnal éktelen visítozásba kezdenek, a dzsungel ellenségévé nyilvánítják az illetőt, s ha ez sem elég, még banánmenetet is rendeznek az ágakon. Feszültebb helyzetben a nyílt harctól sem riadnak vissza, persze ezt sem a dzsungel íratlan törvényei szerint, fog fog, karom karom ellen játsszák, hanem a lombok magasából minden szemetet, akár a saját ürüléküket dobálják az ellenfelükre, aki előbb-utóbb elunja a méltatlan küzdelmet, és inkább meghátrál. Ettől aztán a Banánkirály valóban a dzsungel urának érzi magát, át is írja még az egyetemes matematikai törvényeket is, azt mondja, hogy egynegyed egyenlő kétharmad, és ez még csak a kezdet, lesz az még három, négy, akár ötharmad is.
A dzsungellakók meg tűrik mindezt, mit is tehetnének, nem érik el a lombok közt őrjöngőket. Bár egy tucat majomcsapat is jelentkezett, hogy majd ők elzavarják a Banánkirályt, de még abban sem tudtak megegyezni, hogy utána ki mennyi banánfát kapjon. Néhány pesszimistább dzsungellakó már el is költözött a szomszédos, barátságosabb erdőkbe. A többiek még tűrnek. Hogy mi lesz, ha elfogy a türelmük? Nem tudhatjuk. Sajnos, azt nem írta meg Kipling.
Káldy Zsolt
Miskolc
