A nagy állóképességet igénylő sportok befolyásolhatják a szívritmust
A kutatás szerint a rágcsálóknál az állóképességet igénylő mozgás molekuláris változásokat idézett elő a szív természetes ritmussal összefüggő részében.
A nagy állóképességet igénylő sportok befolyásolhatják az idősebb atléták természetes szívritmusát – állapította meg egy brit kutatócsoport egereken végzett kísérletek alapján. Szakértőik szerint a kitartóan végzett mozgás előnyei mégis sokkal jelentősebbek a kockázatainál.
A rágcsálóknál az állóképességet igénylő mozgás molekuláris változásokat idézett elő a szívnek abban a részében, amely a természetes ritmussal függ össze – tudósított a BBC hírportálja a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányról. Az ilyen jellegű sportot űző emberek – hosszútávfutók, kerékpárosok, úszók – általában nagyon egészségesek, ennek ellenére valószínűbb, hogy szívritmuszavarokkal kell számolniuk, ahogy egyre idősebbek lesznek, bár a kockázat így is csekély.
Az átlagos felnőtt nyugalmi szívritmusa percenként 60 és 100 szívösszehúzódás között mozog. A sportolói pályafutása csúcsán már túljutott, 38 éves Chris Hoynak és az ötvenéves Miguel Indurainnak – az országúti kerékpározás híres bajnokainak – nyugalmi értéke 31, illetve 28.
A Manchesteri Egyetem Mark Boyett vezette kutatócsoportja szerint a szív saját ritmusszabályozója az edzés hatására változik meg. Egerekkel végzett kísérletek során azt találták, hogy az állóképességet igénylő mozgás hatására egy, a ritmus szabályozásában részt vevő fontos fehérje, a HCN4 szintje csökken, és ennek számlájára írható az alacsony szívritmus.
„Noha a sportoló alacsony nyugalmi szívritmusa nem okoz problémát, az egész életükben sportolóknál valószínűbb, hogy idős korukra mesterséges elektromos szívritmus-szabályozóra lesz szükségük” – mondta Boyett. Hozzátette, hogy az állóképességet igénylő sportoknak lehetnek ugyan káros hatásaik a szívre, előnyeik mégis sokkal számosabbak, mint a kockázatok.
Jeremy Pearson, a Brit Szív Alapítvány egyik orvosigazgatója szerint a kutatás eredményei azt tanúsították, hogy egereknél a mozgás megváltoztatja a szív elektromos „huzalozását”, és a szívritmus módosulása tartósan meg is maradt. „Sokkal több kutatásra van azonban szükség, hogy megtudjuk, emberekre is ilyen hatása vannak-e a nagy állóképességet igénylő sportoknak” – tette hozzá.
