A kutyánk akkor is felismer minket, ha csak a hangunkat hallja

A kutyák képesek a gazdájukat kizárólag a hangjuk alapján is felismerni, és ehhez az ember által is használt hangjellemzők közül többet is használnak – derült ki az ELTE etológusainak legújabb tanulmányából, amely az Animal Cognition című folyóiratban jelent meg február 10-én.

Mint az ELTE szerdai közleményében olvasható, nem vitás, hogy a kutyánk felismer minket. De vajon képes-e erre látás és szaglás segítsége nélkül is, csak a hangunk alapján? És ha igen, hogyan?

Ennek kiderítésére az ELTE TTK Etológia Tanszék kutatói 28 gazda-kutya párost hívtak meg a laborba, ahol bújócskázniuk kellett. A kutyáknak két búvóhely közül kellett megtalálniuk azt, ahol a gazda rejtőzött, míg a másik helyen egy idegen bújt el. A gazda búvóhelyéről a gazda hangját játszották le felvételről, amint recepteket olvas fel semleges hanglejtéssel, míg a másik helyről egy idegen hangja szólt.

A kutyáknak meg kellett találniuk a gazdájukat, de már távolról kellett választaniuk a két rejtekhely közül. A játék több körből állt, ezalatt a gazda hangja mellett 14 különböző idegen felvétele volt hallható. Voltak köztük a gazda hangjához hasonlóbb és jobban eltérő hangok is.

A kutyák az esetek 82 százalékában megtalálták a gazdájukat. A közlemény szerint ahhoz, hogy a kutatók biztosak legyenek abban, hogy a kutyák nem a szaglásukra hagyatkozva oldották meg a feladatot, az utolsó két körben megcserélték a lejátszásokat és a gazda hangját arról az oldalról játszották le, ahová az idegen bújt el. A kutyák ekkor is a hangot követték, ami azt mutatja hogy nem az orrukat használták a próbákban.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a hangokban pontosan mi segítette a kutyák választását.

Az emberek nagyrészt három hangjellemzőt használnak a beszélők hangjának a megkülönböztetésére: a hangmagasságot (magasabb vagy mélyebb), a zajosságot (tisztább vagy zörejesebb) és a hangszínt (kevésbé öblös vagy öblösebb).

„Ha két hang egy olyan fontos jellemzőben tér el, ami számít a kutyáknak, akkor könnyebben dönthetnek arról, kihez tartozik az adott hang” 

– magyarázta Gábor Anna, a tanulmány első szerzője. Az, hogy egy kutya milyen hosszan nézett a gazda hangja felé választás előtt, jelezte, mennyire volt biztos a dolgában. Kiderült, hogy minél nagyobb volt a különbség a gazda és az idegen hangmagassága és a zajossága között, annál jobban segített a kutyáknak felismerni, ki beszélt, miközben a hangszín és más hangjellemzők viszont nem segítettek a döntésben.

„Most először sikerült kimutatni, hogy a kutyák sok másik hang között is felismerik a gazdájuk hangját. Emellett azt is megmutattuk, hogy ehhez a kutyák is használják az ember által is használt hangjellemzőket, de nem az összeset”

– összegezte a közleményben Andics Attila, a Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.

(Kiemelt kép: Lehtkuva/AFP | Antti Aimo-Koivisto)