A fenyegető jövő

Hetedik éve rendezik meg Európa-szerte, így hazánkban is a Kutatók Éjszakáját. A szeptember 28-ai tudományos fesztivál egyik legizgalmasabb honi programját a Petőfi Irodalmi Múzeum hirdette meg. Kerekasztal-beszélgetésen kerestek választ arra: milyen lesz a világ 2025-ben.

Az előadásokból kiderült, minél távolabbi jövőbe nézünk, annál sötétebbek a kilátásaink. A perspektívátlan jövőképek közt Simai Mihály közgazdász, Nováky Erzsébet jövőkutató, Hankiss Elemér szociológus, Kampis György tudományfilozófus és Szörényi László irodalomtörténész kalauzolta a közönséget.

Megtudtuk, a Föld lakossága meghaladta a hétmilliárdot, negyven év múlva már kilencmilliárdan leszünk. Ráadásul 2000 és 2050 között az emberek 98 százaléka szegény országban születik, a fejlett társadalmak elöregednek, míg az elmaradott területeken fiatalok hatalmas tömegei nyomorognak majd. Háború robbanhat ki az élelmiszerforrásokért, vízért, a még megművelhető földekért.

Sokan abban bíznak, a tudomány megoldást talál a súlyos gondokra. Ám ez illúzió. A gazdasági válság miatt mindenütt csökken a kutatás-fejlesztésekre fordítható pénz. Csökken a tudósok presztízse. Például Amerikában a legjobb képességű egyetemisták évek óta az üzleti szférában helyezkednek el. Régen a legkiválóbb diákok mentek kutatónak, ma azok, akik máshol nem kellenek.

A tudomány hanyatlásával a világ egyre irracionálisabbá válhat, fölerősödhet a vallási fanatizmus. A demokráciák meggyengülnek, a lázongó tömegeket diktatórikus kormányok tartják féken.

S hogy van-e más út? A kultúra, a közös szellemi értékek megtartó erőt jelenthetnek. Az élet minősége nemcsak az anyagiaktól függ: toleráns, összetartó társadalmak sikeresebben küzdhetnek meg a nehéz létfeltételekkel.

Komoly figyelmeztető jel ez nekünk, magyaroknak is: élhetőbb jelennel szelídíthetjük meg a fenyegető jövőt. Amely, mint tudjuk, már elkezdődött.