A felejtés ellen
Ők huszonnégyen: már emlékművek. Mind halottak. Füst Milántól, Hajnal Annától Weöres Sándorig, Zelk Zoltánig. Volt néhány pillanat, amikor – túl a kortársi állapoton – szorosabb szinkronba kerülhettek az emlékezővel, a költő-író-műfordítóval, néha kiegyensúlyozott viszonyban, néha kiegyensúlyozatlanban. Amikor a dörgő szavú, szerepjátszó aggastyán 79 évének minden fölényével kézcsókra nyújtja jobbját a pirulva vonakodó, letérdelésre felszólított pályakezdőnek, a NŐNEK, félig tán játékból, hogy aztán kiélvezve a kétértelműséget, bókoljon egyet. A groteszk pillanatnak több mint fél évszázada, de a jelenet él. S addig Füst Milán is, a zord próféta. A füstnélküli Nyugatot ugyan Karinthy szerint feltalálhatták (lásd: Így írtok ti), a magyar irodalom nélkülevaló változatát aligha.
Vigasztaljon: ezek a nagyságok is hasonlítanak ránk. Szeretetet/haragot hordoztak magukban, féltékenyek voltak, félreérthetők, hiúk. Vas István, az „élő klasszikus” megsértődött azon, hogy szerzőnk egyik versében Pilinszkyről írta le, hogy „a költőm volt”, mondván, akkor hát ő, a Vas személyesen nem is poéta... (Pedig hány meg hány versét dünnyögöm és mormolgatom is magamban: „És megint a rózsák. És megint a nyár. Még észreveszed?”)
Illyés is megbántódott, amikor kiderült: írónk az Oklahomában kiadott Neustadt költészeti díjra Pilinszkyt fogja javasolni. „Érvényesüljenek a fiatalok! Csak kapja meg a díjat ő!” – helyeselt tiltakozva a sértődött, a már minden elismerést birtokló Illyés.
Illés Endre titka megfejtetlen maradt. A távolságtartás vagy a meghajlás eleganciáját csodáljuk-e benne? A hajlékonyságot vagy az igényességet? Azt-e, amit csinált, vagy azt, amit nem csinált? Igen, ilyen furcsa világban éltünk, amikor Budapest volt főépítésze arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb a praxisából, azt felelte: amit nem engedtem megépíteni...
És hát Rába György, Karinthy Ferenc, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda és más jelesek portréja, Orbán Ottó idézése tölti kerekre a könyvet. Jó olvasni. Különösen jó!
(Gergely Ágnes: Oklahoma ezüstje. Európa Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
