Exkluzív: Sváby András a legizgalmasabb kulisszatitkairól vallott
Sváby András, a Heti Napló műsorvezetője munkájának kulisszatitkai mellett az apaságról, nagypapaságról és az ország megosztottságáról is beszél exkluzív interjúnkban.
Indulása óta az ATV egyik legnézettebb műsora a Heti Napló Sváby Andrással. Novemberben, ötödik születésnapi ajándékként a műsor készítői egy könyvvel kedveskednek a nézőknek. A kötet teljes címe az, hogy „A Napló riportereinek felemelő történetei”, és a Heti Napló képernyős munkatársai írnak benne. A szerzők azt ígérik, hogy olyan dolgokat is megosztanak az olvasóval, amiket általában csak a szerkesztőségi ajtókon belül szoktak megbeszélni. A könyv megjelenése alkalmából Sváby Andrással készítettem interjút.
Hogyan született meg ez a könyv ennyi szerző közös munkájaként?
Egymástól függetlenül írtuk, de mindig nálam futottak össze a szálak. Ez nem egy összecsapott televíziós könyv, amiben a riportok leirata van – nem ugyanazt adjuk újra írásban, amit a tévében már lehetett látni. Itt nyolc riporternek a magángondolatai és a magánérzései vannak arról, hogy hogyan éltek meg bizonyos televíziós helyzeteket, hogy hogyan születik meg egy televíziós riport, és hogyan gondolkodunk a szereplőkről és ezekről a helyzetekről. Fantasztikus, hogy mint kiderült, nagyon hasonló a stílusunk – ugyanabban az elmesélős, feltáró stílusban írtuk meg a könyvet mindannyian.
Fotó: ATV/Debreczeni Zita
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Szórakozás
2022. február 23., 12:05
Kemecsén egy férfi bántalmazta, puszta kézzel megvakította párját. A felkavaró ügyről Hadas Krisztával beszélgettünk.
Szórakozás
2022. február 3., 17:53
Sport vs szórakoztatóipar, magány vs család, edzés vs szereplés. Exkluzív interjúnk Shane Tusuppal!
Akkor kulisszatitkokra is számítson az olvasó?
Igen, ez a könyv telis-tele van kulisszatitkokkal. Benne van például minden az ominózus interjúmról Székhelyi Józseffel, ami az ő egyik utolsó interjúja volt. A halálba vezető útról beszélt, arról, hogy mennyire félt az agóniától.
Amikor először készít interjút egy ismert emberrel, előfordul, hogy meglepődik, hogy teljesen másmilyen az illető a való életben?
Nagyon gyakori. Ha az ember ismert emberekkel, művészekkel találkozik, akkor már van benne egy kialakult kép az illetőről. Klasszikus, hogy az emberek azt hiszik, hogy a humoristák humorosak – de sokszor a humoristák az életben nem viccelődnek és talán van olyan is, aki rosszkedvűbb, mint egy átlagember. Nem mindenki olyan, mint amilyennek elképzeljük. Nagyon gyakori, hogy az ember pozitívan vagy negatívan csalódik ismert emberekben – azért hála Istennek több a pozitív. Akikkel mi csinálunk interjút, azok általában szerethető emberek. A szerethető embereket keressük.
A Heti Napló sztárja lett Karcsika, a kutya is. Ő szintén szerepel a könyvben, ugye?
Igen, külön fejezetben! Nem emlékszem arra a pillanatra, hogy Karcsika mikor került fel az asztalra, hogy lett ő ennyire központi figurája a műsornak, de érdekes, hogy ő már egy önálló entitás nélkülem is. Ha a bárhova megyek, vele több szelfi készül, mint velem. Ami akár bánthatná is az egómat, de inkább egy szórakoztató dolognak tartom.
Fotó: ATV/Debreczeni Zita
Ha az ember vasárnap esti műsort vezet, akkor mikor tart hétvégét?
Én máshogy élem az életemet: a pihenősdit nem ismerem. Nekem egész héten azon jár az agyam, hogy mi lesz a hétvégi műsorban, hogy az mitől lesz jó, mitől lesz jobb. Kifejezetten szeretek vasárnap bemenni a televízióba. Teljesen más hangulata van, mint hétköznap, nagyon különleges. Nagyon örülök, hogy vasárnap van a műsorom, mert az emberek lelkiállapota is más vasárnap este, amikor megnézik a Heti Naplót. Lezárják a hetet azzal, hogy megnézik a műsort. Nem biztos, hogy ugyanilyen lenne ez az adás, ha szombaton kéne készítenem vagy hétköznap. Ez egy tipikusan vasárnap estére való műsor – a sikerének az egyik titka, hogy ebben az idősávban van.
Heti Napló címmel készít tévéműsort a nagyközönségnek – saját magának ír, vagy írt valaha személyes naplót a saját életéről?
Gyerekkori naplópróbálkozásaimat lezárva nem írtam soha naplót, de érdekes módon ez pont mostanában változott meg. Ha nem is az a klasszikus naplóírás, de a telefonomban nyitottam egy jegyzetet, ahol mostanában nagyon sok mindent felírok magamnak, amik történnek velem, hogy miket gondolok bizonyos helyzetekben. Ne kérdezd, hogy miért támadt erre igényem, mert magam sem tudom, de kb. egy évvel ezelőtt elkezdtem. Időnként át szoktam futni, és van, amiről már nem is jut eszembe, hogy Úristen, ezt miért írtam le…? mi is volt ez pontosan..? miért volt ez akkor nekem fontos, hogy ezt lejegyzeteljem…? Pont ettől ilyen szórakoztató számomra ez az egész. Naponta egy-két mondatot vagy információt leírok, vagy néha rögzítek egy mondatot vagy szituációt, hogy megmaradjon, vagy ha eszem egy jó kaját vagy látok egy jó receptet a neten, akkor azt is ide elmentem.
A 168.hu újságírójaként muszáj megkérdeznem: annak idején rádiósként milyen volt a viszonya a nagy elődünkkel, Mester Ákos 168 óra című rádióműsorával?
Amikor én a rádióba kerültem, akkor a legrangosabb hely a 168 óra volt Mester Ákossal. Én alapvetően a hírosztályon, a Krónika rovatban voltam, ezért nagyon ritkán dolgoztam a 168 órának – egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor. De nekem mindig egy idegállapot volt, ha oda kellett dolgozni. Se éjjelem, se nappalom nem volt, napokig vágtunk egy 168 óra-anyagot, és remegve mentünk fel Mester Ákoshoz, hogy átvegye. Az volt a legrangosabb és a legfélelmetesebb szakmai műhely a számomra. Aztán rádiósként a hírműfajnál maradtam, de milyen érdekes, hogy televíziósként viszont inkább magazinossá váltam. Amikor hazajöttem Pekingből, ahol tudósítóként dolgoztam, akkor találkoztam Mester Ákossal a rádión kívül, akkor ő már az újságot csinálta. Érdekes volt, mert letegezett. Ő volt az egyetlen ember a rádióban, akivel mindenki magázódott, kivéve a kortársai. Mindenki mindenkit tegezett, kivéve Mester Ákost. Nagyon jó érzés volt, hogy »hú, engem is letegezett!«
Ön mennyire érzékeli, hogy a politikai nézetek miatt megosztott lenne az ország?
Nagyon furcsa, hogy ebben az országban több millió ember van, aki úgy éli az életét, mintha csak a jobb és a baloldal létezne. Én 55 éves vagyok, de még mindig nem vagyok hajlandó ez alapján kategorizálni az embereket. Én úgy állok ehhez hozzá, hogy mindkét oldalról vannak, akikről jó véleményem van, és olyanok is, akikről kevésbé.
Fotó: ATV/Debreczeni Zita
A nyáron képeket publikált egyik fia esküvőjéről. Egy bulváros kérdés: fel van már lélekben készülve a nagypapaságra?
Fel vagyok rá készülve, már várom! Szerencsés figura vagyok olyan tekintetben, hogy van két nagyfiam és egy kisfiam, két külön kapcsolatból. Újraélem most az apaságot egy hatéves kisfiúval, de nagyon jó kapcsolatom van a két nagyfiammal is. Bár várom az unokát, úgy tudom, hogy egyelőre még nem szerepel a rövid távú tervek között. Ehhez nekem semmi közöm nincs – de ha majd megérkezik, akkor boldog leszek.
És a végén kanyarodjunk vissza a könyvhöz, ami nyilván nem véletlenül kerül most a boltokba az ünnepek előtt. Szereti az adventi-karácsonyi időszakot?
Nagyon! Azt leszámítva, hogy az időjárási részét gyűlölöm. Jobb lenne, ha ez az egész melegben lenne – akkor még jobban szeretném. Nekem a karácsony az egyik legszebb ünnep, szeretem a készülődést és a megvalósulást is. Nagyon szeretek főzni, vendégeket várni, az egészre fejben készülni, hogy mit fogok karácsonykor főzni, kik mikor jönnek... Nekem ez az egyik kedvenc időszakom az évben.
(Kiemelt kép: Deák Szabolcs – dfp.hu)
