Visszasírjuk még a régi médiatörvényt?
Aligha lesz már új médiatörvény ebben a kormányzati ciklusban azt követően, hogy a Fidesz hirtelen kivonult a hosszú egyeztetés nyomán született tervezet mögül. A parlamenti előterjesztés helyett jövő kedden az öt párt képviselői még egy megbeszélést tartanak, de azon várhatóan csak az egyet nem értést fogják rögzíteni.
Ha nem a Fideszről lenne szó, váratlan és meglepő fejleményként értékelhetnénk, hogy az utolsó pillanatban meghiúsítják az egyébként mindeddig általuk is támogatott törvénymódosítást. A legnagyobb ellenzéki párttól azonban már megszoktuk ezeket a hirtelen, a pillanatnyi politikai érdekeket jelző lépéseket. Őszintén szólva az volt a furcsa, hogy ezt nem tették meg korábban, és késznek mutatkoztak a megegyezésre ebben a kényes kérdésben. Végül aztán mégis győzött a konfrontációs beidegződés, ami minden bizonnyal összefügg a szocialisták kormányfőváltási szándékával, egyfajta üzenet: mi ezzel az illegitim társasággal még véletlenül sem közösködünk. Kedves üzenet a kemény válságkezelő lépésekre készülő, még fel sem állt Bajnai-kormány számára: ennyi együttműködésre számíthatnak.
Új médiatörvényre pedig igenis szükség lenne, már így is több évet késett. A régitől nem elsősorban azért kellene végre megszabadulni, mert a közmédiumok kuratóriumainak működése - tisztelet a kivételnek - hosszú ideje közröhej tárgya. Még csak nem is csupán azért, ahogy az irányító és ellenőrző testületek összetételét meghatározzák, bár a civilnek nevezett szervezetek kisorsolásának rendszere távol áll a józan észtől. A fő baj az, hogy az utóbbi években a média fogalma és gyakorlata oly mértékben átalakult, amit a régi törvény nem csak kezelni, de értelmezni sem tud.
A mostani szabályozás lényegében a rádiókra és a tévékre vonatkozik, szó sem esik benne az egyre nagyobb teret hódító egyéb multimédiás csatornákról, mint pl. az internet, mobil stb. A hagyományos elektronikus műsorsugárzás esetében is lemaradásban van, a digitális adáslehetőségek érthetően még hiányoznak belőle. Az új törvény fő feladata éppen a megváltozott feltételekhez való alkalmazkodás, a működőképes felügyeleti rendszer kialakítása és a finanszírozás hosszú távú rendezése lenne.
A független szakmai értékelések vitatják, hogy az új törvény a jelenlegi tervezet alapján erre alkalmas lenne. Főként azt kifogásolják, hogy több szó esik benne a hatalomról, mint a szakmai kérdésekről. Az új szabályozás nem szünteti meg, sőt tovább erősítené a politikai befolyást a közszolgálati médiumok felett. A koncepció szerint az azok működését meghatározó, a régieket felváltó új grémiumokba, a közszolgálati tanácsba és a tulajdonosi vagyontestületekbe a pártok hat-hat személyt jelölnének, hármat a kormányzati, hármat pedig az ellenzéki oldalról. Ez megőrzi ugyan a paritásos rendszert és a konszenzuskényszert, viszont a közmédiumok továbbra is a pártok játszóterei maradnak. Erősítené ezt az is, hogy a csúcsszerv, a közszolgálati tanács dolgozná ki a működési stratégiát és kötne finanszírozási szerződést a közmédiumokkal, azaz a politika közvetlen befolyáshoz jutna. A köztévék és -rádiók élén álló vagyoni testületek és a mai elnököket felváltó vezérigazgatók mozgástere szűkülne, nekik a fentről jövő stratégiát kellene végrehajtaniuk.
Egy korábbi, óriási felháborodást kiváltó verzióban ehhez még olyan szankcionáló jogkör is társult volna, amely a gyakorlatban korlátozná a véleménynyilvánítási szabadságot. Ezt aztán a felzúdulás hatására megváltoztatták, de a lényeg, az erős politikai kontroll maradt. A tervezet körül végül konszenzus alakult ki, amelyből néhány hete elsőként az SZDSZ hátrált ki, ellenezve azt, hogy a médiumokat irányító testületekbe a már említett, pártpolitikusokból álló tanács jelölné a tagokat. A felvetés jogos, a kérdés az, miért csak most tűnt fel ez a szabad demokratáknak.
Ennek persze most már nincs nagy jelentősége, mivel a Fidesz hátrararcával úgysem lesz az egészből semmi. Nem kár ezért a tervezetért, mondhatnánk, ha biztosak lehetnénk abban, hogy ennél jobb következik. Erre azonban nem tanácsos fogadást kötni. Az ellenzéki párt nyilvánvalóan abban bízik, hogy a következő választáson olyan többséghez jut, amellyel olyan törvényt fogadhat el, amilyet akar. Ha pedig esetleg nem így lenne, akkor még mindig jó lehet nekik a mostani változat is. Összegezve /Arany után szabadon/: ha jobb felől ütnek, nekik fütyöl, bal felől ütnek, nekik fütyöl, a többiek pedig elmehetnek.
