Vének az esőben

Fenyő Miklós már mindent megengedhet magának. Nem is, úgy pontosabb, hogy mi mindent megengedünk neki. Ha akar, énekel, ha akar, mesél, ha akar, hagyja a háttérénekeseket érvényesülni, ha akar, nem, ha akar, bakizik, ha akar, könnyű kézzel javítja a mások bakiját. Ha akar, vendégénekest hív, ha akar, vendéghajat. Ha hibázik, akkor se tud hibázni: ő a magyar rock Honthy Hannája, aki már azzal eleget tesz hivatásának, hogy van. Saját bevallása szerint negyvenhét éve van színpadon, keze alatt zenész-, táncos-, koreográfus- és rajongónemzedékek nőttek fel, és látszik, eltökélt szándéka, hogy továbbiakat is felneveljen. Ideje van, ő már azon kívül létezik.

Fenyő Miklós úgy jó, ahogy van: akár esik, akár fúj, elvarázsolja a nézőit.

Ezúttal esett is, fújt is a Margitszigeten, a megszokott nyári Fenyő-koncerten, de ez a rajongókat nemigen zavarta. A büfében esőkabátot is árultak a perec mellé (a kabát volt az olcsóbb), és a közönség három órán át kitartva hallgatta a jól ismert dallamokat, tapsolt és újrázott, a lelkesebbje a színpad előtt gyülekezve ropott is, egyik kezében a partner, másikban az esernyő. (Próbálják ki egyszer, milyen esőben tvisztelni. Meg fognak lepődni.)

Mondom, Fenyőnek már nemigen kéne csinálnia semmit: éppen elég, hogy van. Ha behozna egy lemezjátszót a színpadra, és lejátszaná egykori számait, azzal is tűzbe-lázba hozná a rajongótáborát. (És még szólnának is érvek e szokatlan megoldás mellett.) Ámde Fenyő sosem engedi meg magának, hogy csak a régi dicsőségből éljen. Minden évben (idén immár tizennyolcadszor) gondosan felépíti a műsort, nem sajnálja a munkát, a pénzt, a szellemi befektetést, minden évben kitalál valami újat, valami egyedit, valami meglepőt. Ezúttal a népszerű tévéműsor, az Önök kérték dallamára készült az est, a színpadkép a régi május elsejéket idézte, a zeneszámok a „nézők levelei alapján” kerültek színre, és a koreográfiák, filmbejátszások is ezt az ötletet segítették. A Fenyőgyöngye együttes, a Csacska macska vokál és a Jampi angyalok (ők a tánckar) frenetikus volt, mint mindig.

Jövőre már a huszadik sziget jön: mi ott leszünk.

Nádas Sándor