Van, ahol már látják a válság végét
Az elmúlt napokban a válság kezdete óta először jelentek meg olyan elemzések, amelyek a recesszió tempójának csökkenéséről, a helyzet javulásának első jeleiről szólnak. Az óvatos derűlátást azonban a konkrét gazdasági adatok egyelőre nem igazolják, különösen nem nálunk, ahol a legfrissebb statisztikák szerint a mélyrepülés folytatódik. Igaz, a javulást mi az utolsók között fogjuk érezni.
A lassan kibontakozó optimizmust a különböző bizalmi indexek, valamint a frissen napvilágot látott rendelési és készletadatok támasztották alá, amelyek az eddigi tartós zuhanáshoz képest végre az óvatos konjunktúra jeleit mutatták. Az Amerikai Egyesült Államokban az ISM intézet múlt héten napvilágot látott beszerzési menedzser indexei pozitív meglepetést okoztak, mint ahogy a jelentések részletei is, ezekből ugyanis kiderült, hogy a megkérdezettek a rendelésszám emelkedésére számítanak. A válaszadók pesszimizmusa az eurozónában is csökkent, bár kisebb mértékben, mint az USA-ban.
Mindez elsősorban arra utal, hogy a gazdasági szereplők a válságkezelő és a gazdaságélénkítő intézkedéseket pozitívan értékelik, és a javuló trend folytatódására számítanak. Ez összefüggésben van az amerikai kormány lépései mellett a G20 csúcstalálkozón született döntésekkel, amelyeket az elemzők egy része kevésnek tart, de az vitathatatlan, hogy korábban nem látott egységes fellépésről van szó. Az elfogadott stratégia és a hozzárendelt pénzkeretek reményt adnak arra, hogy a recessziót világméretekben vissza lehessen fogni.
Az értékpapírt pszichikai tényezők mozgatják
A búskomor piac régóta várt valamilyen pozitív fejleményre, így nem meglepő, hogy az apró jó hírekre is gyorsan reagált. A tőzsdeindexek megugrottak, New Yorkban például négy hét alatt több mint 24 százalékkal emelkedtek, amire évtizedek óta nem volt példa. A kedvező hangulat mindenhol felhúzta az árfolyamokat, még nálunk is: a BUX hónapok óta nem látott kéthetes emelkedést produkált. Ismét bebizonyosodott, hogy az értékpapírpiacot nagymértékben a pszichikai tényezők mozgatják, amelyek a reálfolyamatoktól független kilengéseket eredményeznek.
Az optimizmust erősítette, hogy a legnagyobb feltörekvő piacokon, így például Kínában, Indiában és Brazíliában a korábbi mélypontokhoz képest kissé növekedett a termelés és az export. Az elemzők nagy része azt várja, hogy ez a térség lesz a motorja a válságból való kilábalásnak. Esély van arra, hogy ezekben az országokban a gazdasági növekedés már ősszel beinduljon, ami a világ többi részét is maga után húzhatja. A kulcskérdés az amerikai gazdaság alakulása lesz, ha ott javulni kezdenek a mutatók, a fellendülés mindenhol megindul.
Erre azonban egyelőre nincs jel, a fejlett világban még nem látszik trendforduló, sőt a legutóbbi adatok még a recesszió mélyülésére utalnak, bár némileg lassuló tempóban. Az optimista pénzpiaci hangulatot megtörte, hogy hírek szerint az amerikai bankok további veszteségleírásokra kényszerülnek, amelyek összege elérheti az 1500 milliárd dollárt. Ezt látszik alátámasztani, hogy az Obama-kormány újabb 500 milliárdos bankmentő csomagot terjeszt elő a tavaly elfogadott 750 milliárdos keret után. Ezzel Washington összesen már több mint 2000 milliárd dollárt fordít a válságból kivezető hazai intézkedésekre, a magyar GDP mintegy 15-szörösét.
Trendforduló év végére
Az mindenképpen derűlátásra ad okot, hogy a kormányok világszerte óriási összegeket fordítanak a recesszió megfékezésére, és a lépéseket egyre jobban összehangolják. A helyzetet a globalizálódás miatt csak közösen lehet kezelni, ez az egyik legnagyobb különbség az 1929-33-as válsághoz képest. A fellendülés minden bizonnyal a már említett feltörekvő országokban indul majd meg. Ha ott a növekedés az ősszel elkezdődik, a sort várhatóan az Egyesült Államok folytatja, ahol az év vége felé következhet be a trendforduló. Mindennek hatását Európa vélhetően csak a jövő év elején érzi majd meg. Mindez persze csupán feltételezés, a folyamatok alakulhatnak jobban és rosszabbul is.
Az viszont sajnos bizonyos, hogy mi a válságból az utolsók között fogunk kilábalni. Ennek részben az az oka, hogy pénzügyi egyensúlyunk megteremtése érdekében olyan lépéseket kell tennünk, amelyek korlátozzák a gazdaság fejlesztésének mozgásterét. A másik, nagyobb ok az, hogy a belső piacunk rendkívül kicsi, így ki vagyunk szolgáltatva az exportpiacok alakulásának. Ez elsősorban az EU-t, azon belül is főleg Németországot jelenti, ahol egyelőre drasztikusan csökken az ipari termelés és a behozatal /ez utóbbi a mai közzétett adatok szerint csaknem húsz százalékkal/.
Ahhoz tehát, hogy nálunk is javuljon a helyzet, a fenti forgatókönyvet követve először a nagy feltörekvő országokban kell a növekedésnek megindulnia, azután jöhet az USA, majd az erős európai gazdaságok, és csak ez utóbbi gyűrűzhet be hozzánk. Hogy ez mikor következik be, nehéz megjósolni, de ha a felvázolt folyamatból indulunk ki, és a fellendülés egyes fontos ázsiai országokban az ősszel lassan megindul, az áttételes hatás valamikor 2010 második negyedévében érezhető majd nálunk. Addig legfeljebb a pénzügyi helyzetünk javulhat és a visszaesés üteme csökkenhet, ez utóbbi főleg az egyre alacsonyabb bázisértékek miatt.
