Üzenik Orbánnak: Ez így nem mehet tovább
Az EB legújabb jelentése arra figyelmeztet, amire a szakértők már régóta: a magyar gazdaság helyzete rosszabb, mint azt Orbánék állítják, a javuló adatok mögött főként olyan mesterséges ösztönzők állnak, amelyek hosszabb távon nem fenntarthatók. Emiatt a hiány és az államadósság sem tud kellőképpen csökkenni, ami a túlzottdeficit-eljárás újraindításához vezethet.
Pofonként érhette a nagy gazdasági sikerekről beszámoló és az ország közeli felminősítéséről beszélő Fidesz-kormányt, hogy az Európai Bizottság egy szakértői vizsgálatot követően a túlzottdeficit-eljárás jövő évi újraindítását helyezte kilátásba, ha Orbánék nem hoznak pótlólagos költségvetési intézkedéseket. Az EB jelentésének határozott hangja meglepő, a felsorolt érvek azonban nem, azokat már számtalanszor hallhattuk az elmúlt években, e rovatban is sokszor írtunk róluk. A lényegük az, hogy az utóbbi egy évben beindult növekedés ingatag alapokon nyugszik, a makroadatok javulása jelentős részben nem piackonform, és hosszú távon a fenntartható fejlődés ellen ható kormányzati intézkedéseknek köszönhető. Más tehát a látszat, mint a valóság, ahogy erre a szakértők is folyamatosan felhívják a figyelmet.
Az EB konkrétan meg is nevezi az általa „mesterséges stimulusnak” nevezett tényezőket. Kezdi a rezsicsökkentéssel, amely átmenetileg deflációt hozott, és durva, viszont fenntarthatatlan beavatkozás a piaci viszonyokba. Torzítja a valós állapotokat az EB szerint a közmunka is, amely hatalmas költségvetési forrásokat emészt fel, valós munkahelyeket azonban nem teremt. A növekedési adatokat jelentősen javítja az uniós források gyorsított lehívása, ez a tempó viszont az új ciklusban már nem folytatható. A gazdasági bővülés másik fő motorja a járműipar, köszönhetően az élénkülő európai keresletnek, ez a többlethatás azonban jövőre már kevésbé fog érződni. Az EB arra is rámutat, hogy hiába tartjuk a GDP 3 százaléka alatt a hiányt, az államadósság nem akar csökkenni, emiatt 2015-ben ismét túlzottdeficit-eljárás alá kerülhetünk.
Az Európai Bizottság a költségvetési korrekción túl lényegében megismétli azokat az ajánlásokat, amelyeket már többször megtett. Így javasolja az adórendszer átalakítását, beleértve a vállalati adózást, az szja-t és a különadókat. Az szja esetén az alacsonyabb jövedelműeknél túl nagynak tartja az adóterhet, azaz igazságosabb kulcsokat szorgalmaz, a különadóknál pedig ezek kivezetését sürgeti, mert a növekedés ellen hatnak. Az EB a versenyt korlátozó intézkedések kedvezőtlen hatására is figyelmeztet, valamint a hitelezés ösztönzésére, a bankok terheinek csökkentésére is javaslatot tesz. Összességében tehát éppen az ellenkezőjét szorgalmazza annak, ami Orbánék unortodox lépéseivel történik, nem meglepő, hogy az NGM azonnal bírálta a jelentést.
Az adatok elemzése azonban alátámasztja az EB érveit. Nézzük például a munkaerőpiacot: a hivatalos statisztika valóságos győzelmi jelentés, a foglalkoztatottak száma látszatra sokéves csúcson, a munkanélküliség viszont évtizedes mélyponton áll. A valóságban azonban az ugrásszerű javulás annak tudható be, hogy az idén a közmunkások átlagos száma elérte a kétszázezret, ami több mint háromszorosa a 2010-esnek és duplája a tavalyinak. A számokat javítja emellett a külföldön dolgozók egy része is, miközben munkakeresők tömegei kénytelenek a határainkon kívül keresni a megélhetést. Egy német szervezet felmérése és adatgyűjtése szerint ma már hatszázezer magyar dolgozik külföldön, minden második Nagy-Britanniában és minden negyedik Németországban. Ha ehhez hozzátesszük a közmunkásokat, valamint a semmilyen ellátást már nem kapó, és emiatt a munkanélküli statisztikákból kiesett mintegy 150-200 ezer embert, egymillióra tehető a hazai munkaerőpiacon tényleges munkához nem jutó honfitársaink száma: ez a munkaképes korú lakosság csaknem egyhatoda!
Ha az államadósság alakulását nézzük, jogos az Európai Bizottság aggodalma. Hiába hangoztatja a kormány, hogy az év végi számokat kell nézni, az évköziek nem számítanak, valójában nem az egyszeri adatok, hanem a trendek a fontosak. Az éves záróadat ugyanis egyszerűen manipulálható, ahogy azt Orbánék tavaly meg is tették: felfüggesztették a hitelfelvételt és az állampapír-kibocsátást az év végén, és a tartalékokhoz nyúltak. Ez év elején aztán rohamtempóban pótolták a kiesést, így nőtt meg néhány hónap alatt az adósságállomány 2500 milliárd forinttal a GDP 79,2 százalékáról 84,4 százalékra. Árulkodó a nettó adósságállomány alakulása: folyamatosan nőtt az elmúlt négy évben, a 2010-es 63 százalékról mostanra eléri a GDP 74 százalékát. Matematikailag levezethető, hogy a 3 százalékhoz közeli éves hiányok nem elegendők az adósság tartós csökkentéséhez, még viszonylag kedvező, pozitív pénzforgalmi egyenleg esetén sem, ahhoz a deficit tartósan 2 százalék körülire csökkentése kellene.
Az adósságadatot rontja a gyengülő forint: tavaly év végén egy euró 297 forintot ért, ma 312 körül van az árfolyam. A kilátások sem biztatók, az alacsony alapkamat és a befektetői bizonytalanság miatt elemzők szerint fel kell készülnünk a jelenlegihez közel mozgó forintárfolyamra. Ez növeli az adósságszolgálati terheket, drágítja az importot – az üzemanyagoknál ez azonnal érezhető –, és nehezíti a devizahitelek problémájának megoldását is. Hogy tényleg szükség lesz-e és mikor költségvetési korrekcióra, nagyban függ a GDP alakulásától. Az EB által is említett tényezők nyomán az idén a gazdaság bővülése 2-3 százalék között várható, ha a felső értékhez közelít, aligha kell 2014-ben megszorításokra számítanunk. Ha viszont jövőre a jóslatoknak megfelelően visszaesik a növekedési tempó, a korrekciós lépések kellenek, ha el akarjuk kerülni a túlzottdeficit-eljárást.
