Unortodox lépéseket készít elő az MNB

Nagy várakozás előzte meg az MNB keddi kamatdöntését, mivel ez volt az első Matolcsy György elnöksége és a Monetáris Tanácsban lezajlott változások óta. A kérdés nem az volt, tovább csökken-e az alapkamat, mert azt a piac biztosra vette, és már be is árazta, hanem a szokásos magyarázat tartalma. A befektetők a Nemzeti Bank jövőbeni politikájáról reméltek hallani valamilyen konkrétumot, főleg arról, mennyire számíthatunk a Matolcsy által többször emlegetett nem hagyományos gazdaságösztönző intézkedésekre, a valutatartalékok felhasználására stb. Az előjelek, a bankban zajló gyors és átfogó személycserék, az erős hatalmi centralizáció, a döntéshozatali kompetenciák átalakítása csak növelték a bizonytalanságot és a kormányfő jobbkezéhez fűződő félelmeket.

Nos, hallani semmit sem hallhattunk, mert az évtizedes gyakorlattal szakítva Matolcsy nem mert kiállni a média elé, sőt bejelentették, hogy mostantól kezdve nem lesznek sajtótájékoztatók a Monetáris Tanács üléseiről. Ez némileg meglepő azok után, hogy az új elnök a parlamenti meghallgatásán még arról szónokolt: a Nemzeti Banknak nyitottnak, döntéseinek átláthatóknak kell lenniük, hogy mindenki megérthesse, mit miért csinál. Ezzel szemben most meg kellett elégednünk az írásos kommentárral, amely a szokásosnál valamivel hosszabb volt, viszont a leginkább bizonytalanságot okozó kételyekre nem adott választ.

Azért néhány lényeges dolog kiolvasható belőle. Mindenekelőtt az, hogy az MNB valóban együttműködik a kormánnyal, és tartózkodik a kritikusként értelmezhető megjegyzésektől, prognózisoktól. Ennek megfelelően Matolcsy magával hozta a rá jellemző optimizmust: a Bank elemzése növekedési fordulatot vár, fél százalékos GDP-bővüléssel az idén, és 1,7 százalékossal jövőre. Ez jóval derűlátóbb, mint minden más prognózis, kivéve az idei költségvetés 0,9 százalékos adatát. A GKI és a Pénzügykutató szinte ugyanakkor nyilvánosságra hozott értékelése a hazai és nemzetközi folyamatokra alapozva legfeljebb stagnálást jósol, sőt a Fidesszel szembeni negatív hozzáállással semmiképpen sem vádolható közgazdász, Csaba László is azt nyilatkozta: a hiányadaton kívül minden mutató problémás, és nem látja a növekedést.

Az MNB kommentárjának még figyelemreméltóbb eleme az inflációs várakozások drasztikus lefaragása: a még Matolcsy vezette NGM által jósolt 5 százalékos pénzromlás helyett ennek a fele, 2,6 százalék szerepel benne. Indokként az alacsony belső fogyasztást és a rezsicsökkentés hatását jelölik meg, némi ellentmondásban a növekedési prognózissal, hiszen ezek a tényezők éppen a gazdaság bővülési lehetőségét korlátozzák. Ennél is nagyobb ellentmondás, hogy 2014-re is csak 2,8 százalékos inflációt várnak, holott az akkorra jósolt fellendülés és a rezsicsökkentés miatti, mesterségesen alacsony idei bázis törvényszerűen felgyorsítja a pénzromlás ütemét. (Külön érdekesség, hogy az anyagban a legtöbbet szereplő kifejezés a rezsicsökkentés, amelyről mindvégig dicsérőleg szól.)

A merészen alacsony inflációs jóslat nem véletlen: Matolcsyék főként erre hivatkozva hangsúlyozzák, hogy van tere a monetáris könnyítésnek, sőt egy helyen kifejezetten lazításról beszélnek a növekedés ösztönzésének céljából. Óvakodnak attól, hogy ennek konkrét módjait említsék, de előkészítik a terepet a későbbi unortodox lépésekhez. Úgy tűnik, egyelőre nem akarnak hirtelen fordulatot, tartanak a következményektől, inkább tesztelik a piaci reakciókat. Erre utal az a megjegyzés is, hogy az elmúlt hetek forintgyengülése „fundamentálisan nem indokolt”, amivel vélhetően bizalmi okokra, esetleg spekulációra céloznak. Arra persze nem térnek ki, hogy a bizalmatlanság alapja éppen a kiszámíthatatlan, unortodox gazdaságpolitika, és annak nyomán a magyar gazdaság rendkívül gyenge teljesítménye és bizonytalan kilátásai.

A kamatdöntés kommentárja összességében óvatosságot sugall, már érezni rajta a matolcsyzmus hatását, de egyelőre tartózkodik a kockázatos lépésektől. Ennek fő oka egyrészt az, hogy még Orbánék sem döntötték el egyértelműen, milyen jegybanki eszközöket akarnak bevetni és mikor, ezt az első hónapok trendjeitől teszik függővé. Másrészt el próbálják kerülni a heves pénzpiaci reakciókat, főként a forint jelentősebb gyengülését. Némi gyengítés megfelel nekik, a 300 feletti euróval szembeni kurzus sem zavarja őket, további árfolyamesés azonban keményen visszaüthet mind a dráguló finanszírozásnál, mind pedig a devizahiteleseknél.

Ez utóbbi problémától mindenképpen szabadulni akarnak, mert mozgásterüket, terveiket több szempontból korlátozza, és növeli az MNB lazítási lépéseinek kockázatát is. Nem véletlen, hogy alapvetően új elképzelések híján az árfolyamgátas megoldás népszerűsítésére indítottak kampányt, a jelentkezési határidőt is meghosszabbították. Eddig a csaknem 600 ezer érintettnek csupán harmada választotta ezt a megoldást, holott Orbánék 90 százalékban reménykedtek. Ha az arány nem nő gyorsan és jelentősen, a pénzpiaci tűréshatár tesztelésének taktikája azonnali és érzékeny negatív hatásokkal jár.